Olvasni ajándék és inspiráció. Kikapcsolódás, utazás, katarzis, magány és társaság egyben. Így volt ez mindig, de úgy érzed, mostanában mégis kevesebbet olvasol? Sok a munka, gyerek mellett nehézkes időt szakítani rá vagy már nem szeretsz könyvekkel éjszakázni…pedig az érdeklődési köröd egyre szélesebb, igaz? Mindenevő lettél. Jöhet krimi, romantika, dokumentum, fikció, bármi. De mi lehet az oka, hogy leteszel egy könyvet, és nem folytatod?
A jó író sokat olvas, kutat, forrásanyagok után néz, és eközben kicsit szakbarbárrá válik. Egyre élesebben átlát a szitán, olyan, mint egy bűvész, akit már nem lehet elvarázsolni, mert felismeri bűvészkollégái trükkjeit. Legyünk tisztában azokkal a hibákkal, amitől félresiklik egy regény. Persze vannak kivételek, amikor szimplán a hangulatunkon múlik, hogy nem sikerül végigolvasni egy könyvet, de nézzük, miket kerüljön el egy író annak érdekében, hogy letehetetlenné váljon a műve!
- Nincs összefüggés. Átrágod magad az első húsz-harminc oldalon és a szereplők csak úgy jönnek-mennek a helyszínek közt, anélkül, hogy fény derülne akár minimális motivációra is. Nem kell, hogy azonnal egy teljes hálózatot tárjunk fel, nem kell kipakolni minden részletet, de érezze az olvasó már az elején, hogy mi zajlik a műben és miért. Hogy ki kivel van. Az a cél, hogy az olvasó azonnal gyökeret eresszen a sztoriban, hogy fogva tartsa őt az érdeklődés az utolsó oldalig. Lehet csapongani, de céllal! Derüljön ki rögtön, hogy miért írtad, hogy mit keres itt a főszereplő! Az olvasót be kell rántanod a földről a könyved világába, mindössze ezer szóban. Ha ezt az írói eszközharcot elbukod, már vége is, nem olvassák tovább.
- Ha olvasok, tudnom kell, mi a tétje. Tegyük fel, hogy beszippantott a mű, de nem látom át, hogy mi a cél, mit nyer vagy veszít a főhős, hova tart, mi motiválja? Már le is tettem…
- Túlzsúfolod a cselekményt. Mire jó az, ha az olvasó csak kapkodja a fejét, mert az ötödik oldalra érve, már túlvan két golyózáporon, hét ninjás-kardozós jeleneten és egy kiadós világégésen?! Miközben még mindig fogalma sincs, hogy hova került és mi történik, mert ugyan minden egyes ökölcsapás világos, mint a nap, de a mögötte megbúvó ok-okozat láthatatlan marad. Szögezzük le: a konfliktus látványharcos megoldása nem azonos a konfliktus feltárásával. A bunyó nem konfliktus! De amiért péppé verik egymást – féltékenység, bosszú, rablás, kétségbeesettség, bármi, ami mögöttes tartalom – na, az a konfliktus! Fektess hangsúlyt ennek a boncolgatására is!
- Egy könyvnek sokrétű jelentéstartalmat kell hordoznia. Nem csak annyiból áll, amennyi látható, nem csak szépen leírt betűk halmaza. Nézzünk például egy Airbus A320-as repülőgépet. Csodálatos, monumentális, lélegzetelállító csoda. De nem csupán hajtóművek és ülések profin összeszerelt végeredménye. Ha rápillantunk, látjuk benne az utasokat, sorsokat, úticélokat, bombamerényletet, biztonsági ellenőrzést, csinos légiutas-kísérőt, sármos kapitányt, exkluzív lazactálat a business osztályon, vagy szűkösre zsúfolt üléseket, fapados árakat és menetrendváltozásokat. Igaz? Mert ennek a repülőnek nem csupán funkciója van így, hanem stílusa. Vibrálása. Jelenléte. Hívójelet ad, hangulata van és üzenete. A történetednek is ilyennek kell lennie; legyen mögöttes tartalma, mert anélkül csak egy sekélyes semmiség lesz, és ilyenre nem sokan vesztegetik az időt.
- Ne mosd össze a műfajhatárokat! Legyen az sci-fi, horror vagy románc, egy a lényeg: találd meg a műfaji sajátosságokat, amiben egyértelműen tudsz ábrázolni. Legyen evidens a kontextus és a karakterek megformálása. Mintha tortát díszítenél. A kevesebb néha több. A torta az alap, csakúgy, mint a szereplőid. Az alap tart minden díszítő elemet és a tölteléket is. Ha az alap nem áll biztos lábakon, rogyadozni kezd a teljes mű.
- Megosztja az olvasókat, hogy az író – mint narrátor – felbukkanjon-e a műben, vagy sem. Van, aki azt szereti, ha láthatatlan marad, viszont sokan kedvelik, ha megjelenik a szerző, és személyes hangot üt meg. Ez lehet akár egy rá jellemző szóhasználat, vagy egy jellegzetes mondatszerkesztés. De csak óvatosan; ne te, mint író legyél folyton a középpontban, csak itt-ott hagyd magad mögött az ujjlenyomatodat a lap szélén. Nézzük meg, milyen profi Stephen King könnyed jelenléte a műveiben. Végig érzed, hogy a könyvet ő írta, felismered a hangnemét, a stílusát, de nem parádézik a színpadon, hanem a függöny mögött ül végig. Bár te vagy a könyved szerzője, és ezt veheted a saját fellépésednek is, de ne szólógitáros legyél, csak háttérdobos.
- Az emberek manapság hamar unatkozni kezdenek. Sokkal egyszerűbb beugrani a Twitterre, mint kiolvasni egy regényt. Könnyedebb csak úgy Pokemonra vadászni, mint összefüggésekre egy történelmi kötetben. Ezért azt hiszem, nem nagy kérés, hogy az író írjon érdekeset! Hiszen a szerző akkor rúg aranygólt, ha fenntartja az olvasó érdeklődését. Akkor profi, ha az első mondattól kezdve hipnotizálja az olvasót a történetével. És hogy mitől válik érdekessé egy sztori? Képzeld el, hogy valami izgalmasat mesélsz valakinek egy kávé fölött – veszélyről, konfliktusról, vágyról, fájdalomról, szerelemről, szakításról – miközben felugrasz egy pillanatra sütit is rendelni, a barátod meg ott ül „alig várom” arckifejezéssel, hogy mi lesz a folytatás. Ezt az élő hangot találd meg írásban is, hogy letehetetlenné válj!
- Legyen a könyvednek ütemes lüktetése, de ne csússz végletekbe! Ne legyen annyira vontatott, hogy a nyálam kicsordul, a fejem pedig legurul a vállamról olvasás közben. De az sem élvezhető, ha túl bonyolult és megelőzi önmagát a történet. Kezdd kicsiben a konfliktus kibontását, az egyszerűből vezesd az összetett felé, szépen építkezve és bonyolítva. A sztori ritmusát a figyelemfelkeltő mondatszerkesztés, bekezdések, leíró részek és párbeszédek váltakozása és a változatos szóhasználat is megadja.
- A történet kifejtése, azaz megmagyarázása kétélű fegyver, egyfajta kellemetlen kötelesség. Ugyan nem ördögtől való, de érdemes azokat az írói eszközöket használni, amivel elkerülhető a magyarázkodás. Inkább add szereplők szájába párbeszédek formájában, vagy írd meg egy álomban, vagy csempészd a szomszéd néni intelmei közé, a lényeg az, hogy ne fuss a „túlírás” csapdájába, ne legyél szájbarágós, mert azt az olvasó nem tűri.
- A szélsőségek elkerülése a nyelvhasználatra is igaz. Ha egy írás nyelvezete zavaros, dagályos, neadjisten egyszerű, mint a sáros gumicsizma, az olvasó azonnal félredobja azt. Egy írónak egyszerűen tudnia kell írni, ne túlcicomázott frázisokkal akarjon meggyőzni. Az írás ugyan egy mechanikus folyamat, de túlmutat önmagán, hiszen a történeten túl karakterleírást, gondolatvilágokat, különböző témákat és látásmódokat kell közvetítenie. A szóhasználat a sztorid szolgálója. A történet érdekében inkább a nyelvi pontosságra törekedj, barokkos szóparádé helyett!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.