Így nyírd ki a karaktered…

Az írók nem csak arra képesek, hogy világokat és karaktereket teremtsenek, de könnyedén el is tehetik őket láb alól. Néha jó döntést hoznak, és a karakter elvesztése felpezsdíti a történetet, de néha beleesnek néhány csapdába.

Felmerült már benned a kérdés, hogy van-e jó módja a karakterek megölésének? Vagy az, hogy miért kell kinyírnunk őket? Természetesen mindkét kérdésre van válasz. A bejegyzés megmutatja neked az utad, de végső soron a döntést egyedül kell meghoznod, a választ magadban kell megtalálnod.

Néhány jó ok, hogy miért nyírd ki a karaktered:

• halad előre a cselekmény
• felpezsdíti a történetet, izgalmat hoz
• kérdéseket vet fel az olvasóban, így a kezébe szegezed a könyvet
• motivációt adhat a többi karakternek
• veszélyérzetet kelt
• stb.

Vigyázz!

Ha azért akarod megölni a karaktered, hogy motiváld vele a többi szereplőt, vigyáznod kell! Hiszen ez a döntés már eléggé közhelyes. Főleg, ha túl korán veszed el az életét, és az olvasónak esélye sincs megismerni, összhangba kerülni vele. Ha az olvasó kapcsolódik a szereplődhöz, akkor a halála számára is egyfajta veszteség lesz. Jelent majd neki valamit, érzelmeket fog belőle kiváltani. Ezt az érzést fordíthatjuk az előnyünkre, hiszen így átérzik a túlélők fájdalmát és gyászát. Így a motiváció már az olvasóké is lesz.

Ahhoz, hogy fokozzuk a veszélyt, hogy valóssá tegyük a fenyegetést, megeshet, hogy meg kell válnunk egy karaktertől. Persze ennek is van hátulütője, mégpedig a kiszámíthatóság. A kiküszöbölésére pedig a legjobb mód, ha a halálának adsz még egy plusz okot.

Néhány rossz ok, amiért megölnéd a karaktered:

• sokkolni akarsz
• el akarsz távolítani egy idegen karaktert
• csupán érzelmi hatásra hajtasz
• stb.

Az első és az utolsó ponttal kapcsolatban elmesélnék valamit. Elizabeth Gilbert azt írta a Big Magic című művében, hogy ő nem akart senkin segíteni az Ízek, imák szerelmek című regényével. Csupán ki akarta írni magából az érzéseit. Pont emiatt volt képes a könyv annyi embert megmozgatni, annyi mindenkinek segíteni. Mert az írónőnek nem ez volt az elsődleges célja. Ha az lett volna, hogy segítsen másoknak, akkor erre koncentrál, és a regény erőltetett lesz.

Ez a helyzet a sokkolással és az érzelmi hatásokkal is. Ha csak erre koncentrálsz, akkor félremehet a dolog, és pont az ellenkező hatást éred el. Mutass valami jobbat ennél, lebegjen a szemed előtt valami motiváció, és tedd félre a görcsös ragaszkodást ahhoz, hogy sokkolj!

Egy idegen karakter eltávolítása elindíthat valamit, de ha idegen, akkor miért van ott a történetben? Halála sokkal hatásosabb, ha ő egy szükséges karakter, egy fontos személy. Azért kell ezt éreztetni (nem muszáj a halálakor, lehet később is), mert az olvasókat különben nem fogja érdekelni a halála. Mellékes lesz, és nem látják benne az okot, az előrevetített izgalmat.

Miután megjelölted a legjobb okot a gyilkosságra, meg kell határoznod az idejét is.

Szóval, mikor öljük meg a karaktert?

Amikor itt az ideje.

De mikor van itt az ideje?

Ezt neked kell tudnod…

A mikor kérdésre nincs egyetemes válasz, hiszen a te történetedet csak te ismerheted, és bizonyos karakterek halálát csak te határozhatod meg. A válasz egyébként attól is függ, mit szeretnél vele elérni?

A véletlen halál például egy nagyon jó megoldás, hiszen minden előjel nélkül jön, és azonnali sokkot okoz. Az eredmény? Az olvasó azt érzi, hogy egyik karakter sincs biztonságban. Soha nem tudhatja, mikor hal meg újra valaki, ki lesz a következő áldozat. Azonban rossz döntés, egy régóta „használt” karakternél.

Azok a „személyek”, akik régóta a történeted részei, érzelmeket váltottak ki az olvasóból. Ebben az esetben jobb döntés, ha felkészíted őket a karaktered halálára. Ez persze nem azt jelenti, hogy nyilvánvaló sejtetéseket kell használnod. Van néhány mód, amivel megkönnyítheted az olvasód számára, hogy elfogadja a halált. Ha ezt nem teszed, akkor olyan bosszúságot okozhatsz egy szeretett karakter elvesztésével, hogy inkább leteszik a könyved. Ha nem látják, mi szükség volt erre, akkor hogyan várod el tőlük, hogy folytassák?

Szóval a feladat, hogy előbb kicsit felkészítsük az olvasót. Ennek egyik jó módszere a „majdnem halál”. Továbbá megmutathatod az olvasódnak, hogy ez a halál szükségszerű volt, mert…

És nagyon fontos, hogy ne rohanj előre. Ne gyorsítsd fel a halált. Legyen egy jól felépített folyamat, hogy az olvasók is meg tudjanak birkózni a karakter elvesztésével.

Ennek ellenére a döntés a te kezedben van, hiszen ez a te történeted. Már abból is sokat tanulhatsz, ha megfigyeled, hogy melyik haláleset tetszett nagyon, és melyik volt olyan borzalmas, hogy inkább le is tetted a könyvet. Ha már annyit elértem ezzel a cikkel, hogy felteszed magadnak a kulcskérdéseket, akkor hasznos volt.

Plusz egy jó tanács: ha valóban tehetséges karaktergyilkos szeretnél lenni, akkor olvasd el a Tűz és jég dala sorozatot, vagy beszélgess egy rajongóval. :)

A bejegyzés ihletője

Írta: Ludányi Bettina