Írópalánták figyelem! Papp Kata írónő tanácsai az írásról, könyvkiadásról

A sorozatunk következő interjúalanya a Légből kapott történet írónője, Papp Kata. Tőle is sok hasznos dolgot tanulhattok, ha elolvassátok ezt a bejegyzést, hiszen ő is megvalósította már azt, ami sokaknak még csak álom: kiadatta a saját könyvét.

Mesélj a Légből kapott történetről! Honnan jött az ötlet? Van valóságalapja a regényednek?
Egyik velem született álmomat valósítottam meg azzal, amikor 21 évesen a Malév színeiben kezdtem dolgozni légiutas-kísérőként. A repülés mindig is az életem része volt, hol vágyálomként, hol munkaként, hol utasként. A legtermészetesebb közeg a levegő volt számomra. Imádtam a munkámat, szerettem az utasok közt lenni, teljesen belesimultam ebbe a földtől kicsit elemelkedett világba. Már akkor tudtam, hogy egy napon történetet fogok írni erről a zárt, irigyelt, talán félreismert, egzotikus, látványos szakmáról. A Légből kapott történet egy kisregény, aminek a valóságalapja annyi, hogy én is ott dolgoztam, de minden alkalommal, amikor olvasókkal találkozom, felmerül a kérdés, hogy mennyi igaz a történetből. Kevertem a szálakat és sztorikat ide-oda, de azt az olvasókra bízom, hogy eldöntsék, mennyi lehet a valóság.

Milyen munkálatok előzték meg a kiadást?
Egy könyv kiadásához elengedhetetlen, hogy legyen mit kiadni. Hogy rendelkezz egy kész kézirattal, amivel elkezdheted a „házalást” a különféle kiadóknál. Azért bevallom, amikor egy pályázatra jelentkeztem a művemmel, még csak az első hét oldal volt készen, a kiadó viszont lelkesen bekérte a teljes anyagot, ami még csak a fejemben élt. Ott bajban voltam, nem tűnt profinak, ahogy alkudozni kezdtem a határidőkkel. Viszont kaptam egy olyan erős motivációs nyomást, hogy két hónap alatt megírtam a teljes regényt. Fontosnak tartottam, hogy többen lektorálják a kéziratot, így volt 4-5 próbaolvasóm, köztük többen magyartanárok és újságírók, akik segítettek észrevenni a hibákat. Bár magam is a helyesírás mániákus követője vagyok, mégis maradt a kéziratban egy-egy betűhiba. Az anyagot szépen formázni kellett, majd elindulhatott egy izgalmas utazás, de ezúttal a földön, a könyvkiadás szövevényeiben.

A kiadással kapcsolatban te mit tanácsolnál az amatőr íróknak?
A könyvkiadás ma Magyarországon bárki előtt nyitott út a self-publishing megjelenésével. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden kiadott mű fenn is marad a rostán. Ha megírtad életed nagy művét, ne dőlj hátra! Attól kezdve a kitartás, a sorszerűség és a további folyamatos befektetett munka vár, amivel az érdeklődést megszerzed, majd olvasóidat megtarthatod.

Hogyan fejlesztetted önmagadban az írás képességét?
Alapvetően azt gondolom, hogy a jó íráskészség egy született adottság, bár valóban vannak olyan területek, ami fejleszthető. Én magyartanári diplomát szereztem, ez már ad egy igényes nyelvtani hozzáállást, és elvégeztem több újságírói stúdiumot, pl. a Centrál Médiaakadémia magazin újságírói szakát, ahol képzést kaptunk a különféle stílusokról, műfajokról, írói eszközökről és egy széles látókört szereztünk az írásról globálisan. Azt vallom, hogy az írásaid úgyis a maguk útját járják: ha rossz vagy, egyszerűen nem téged olvasnak az olvasók és kisodródsz a kínálatból. Ez elég kíméletlen, de a legőszintébb visszajelzés.

Magad viszed a marketinget? Mi mindent teszel meg annak érdekében, hogy a könyved minél több olvasóhoz eljusson?
A Publio Kiadónál jelent meg a könyvem, ahol a teljesen önálló munkától kezdve a szoros követésig többféle lehetőség közül választhat egy szerző. Ha képes valaki a hibátlan helyesírásra, megfelelő számítástechnikai ismerettel rendelkezik egy kézirat önálló tördeléséhez és feltöltéséhez, alkalmas a nagyfokú önmarketingre, és a terjesztésben is profi, akkor tulajdonképpen lépésről-lépésre véghez tudja vinni egyedül a könyvének a kiadását. Én magam önállóan vittem a könyvkiadásom bizniszét egy darabig, míg felismertem magamban a saját határaimat.
A kiadó többféle marketing- és terjesztési csomaggal rendelkezik, és én örömmel vettem igénybe azokat, hiszen nekem nem ér el mindenhova a kezem. A könyvesbolti értékesítésben nagy segítségemre voltak, hiszen az egy olyan üzleti rendszer, ahová magánemberként, kiadói háttér nélkül, utcáról betörni szinte lehetetlen, vagy legalábbis emberpróbáló. És be kell vallanom, hogy – bár azt hittem ügyesen vezetem a Facebookon a szerzői oldalamat – mégis helyes döntés volt hallgatni a kiadó profi szemléletmódjára, és átalakítani a közösségi jelenlétet, az internetes bejegyzéseket. Blogot vezetek (www.pappkata.blog.hu), író- olvasó találkozókon, könyvfesztiválokon veszek részt, folyamatosan az olvasók szeme előtt vagyok, és természetesen keresem az időrést, hogy mikor tudnám a fejemben lévő következő köteteket megírni.

Ha egy dolgot emelhetnél ki, mire hívnád fel az amatőr írók figyelmét?
Fontos egy saját stílus kidolgozása és követése. Ehhez társuljon egy magas fokú igényesség a saját munkájukkal kapcsolatosan, legyen az maga az írás folyamata vagy az olvasókhoz történő eljutás, a lényeg, hogy egy szerzőről érződjön: szívből műveli azt, amit az olvasók elé szeretne tárni. Ahhoz, hogy a kortárs irodalom ne vessen ki magából, a maximumot kell nyújtani írásban és kitartásban egyaránt.

Köszönjük az interjút és a hasznos tanácsokat Papp Katának. Kövessétek figyelemmel a blogot, hiszen hamarosan újabb interjúval jelentkezünk, amiből szintén sokat tanulhattok majd.

Az interjú sorozatunk korábbi bejegyzései: Baráth Viktória tanácsai amatőr íróknak; Diana Landry tanácsai kezdő íróknak;

Az interjút készítette: Ludányi Bettina