Legyél egyre jobb író a hála erejével

Első pillantásra talán nem látszik az összefüggés a hála és az írás között, de ahogy Jeff Goins levezeti a saját példáján keresztül, hamar rájövünk, hogy igaza van és tényleg érdemes a kreativitásunk érdekében összeírni minden nap, miért vagyunk hálásak.

“Született negatív ember vagyok. Lehet, hogy nincs igazam, de a tapasztalataim szerint a legtöbb író olyan mint én: negatív beállítottságú. Valami van a kreativitásban, amitől cinikus lesz az ember. Biztos köze van a hiperérzékenységhez és az intuícióhoz, amivel a művészek általában rendelkeznek. A múltkor olvastam egy könyvet, amiben arra szólítottak fel, hogy írjak öt dolgot, amiért hálás vagyok. Zsigerből gúnyolódni kezdtem magamban, hogy ja, persze, mintha ettől bármi is változna. Aztán észbe kaptam és rácsodálkoztam, hogy ennyire klisésnek látom a hála erejét. Ezért, hogy rácáfoljak saját magamra, megcsináltam a feladatot, leírtam öt dolgot, ami hirtelen eszembe jutott, amiért hálás lehetek.

Ez lett a listám:

• a futásért ma reggel
• az új házért, amit mostanában vettünk a feleségemmel
• a kutyámért (aki feltétel nélkül szeret)
• az új munkalehetőségért
• a gyakori utazásért

Ahogy a listám végére értem, már mosolyogtam. Majd az ötlött eszembe, hogy milyen jó lenne egy könyvet írni a főnökömmel, és újra nagyon kellett mosolyognom, amiért a munkám része az írás. Az egész napom máshogy kezdődött emiatt az öt dolog miatt. Azt hiszem, hogy íróként szükségünk van arra, hogy emlékeztessük magunkat mindenre, amiért hálásak lehetünk.

Ezért használd a hála erejét:

1. Mert a világ így is elég sötét hely

Az írók pedig hajlamosak magukra venni a világ összes fájdalmát és szenvedését, ez egyrészt szép dolog, másrészt viszont kiégéshez vezethet. Eljuthatunk oda, hogy megkeseredünk és már azt várjuk, hogy csak rossz dolgok történjenek velünk. Márpedig nem ez az írók dolga, hanem inkább az, hogy világosságot gyújtsanak az írásaikon keresztül az olvasók fejében. Azzal, hogy beazonosítasz pár dolgot, amiért hálás lehetsz minden nap, kiszakítod magadat a pesszimizmus uralta világból.

2. Mert túl kell lépned magadon

Az írók eléggé bizonytalan emberek, még a legsikeresebbek is összehasonlítják magukat másokkal. Ez olykor még jót is tesz, mert egy kis egészséges versenyszellem jól jöhet, de sajnos inkább odáig szokott fajulni, hogy a kreatív énünket leblokkoljuk vele. Könnyű beleesni ebbe a csapdába és sajnálni magunkat, ha épp van egy könyvünk, amit alig vásárol valaki, de senki sem változtatott még az életén azzal, hogy sajnálta magát. Ezért kell szakítanunk azzal a szokással, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal, mert mindig rosszul jövünk majd ki belőle. 

3. Mert már így is több mindened van, mint amennyit észreveszel

Sok író teljesen feleslegesen kételkedik önmagában. Azon tépelődnek, hogy nem elég jó írók, ezzel pedig eltaszítják maguktól azokat, akik elismeréssel halmoznák el őket. Most, ebben a pillanatban vannak emberek körülöttünk, akik figyelnek ránk, elolvassák a könyvünket és alig várják, hogy mi lesz a következő lépésünk. Legyünk hálásak azokért az olvasókért, akik most velünk vannak. Ennek nemcsak az lesz a hatása, hogy jobb lesz a kapcsolatunk a körülöttünk élőkkel, hanem az is, hogy sokkal nagyobb örömmel fogunk írni.”