Az európai betűtörténet kutatása számos titkot és felfedezésre váró részletet rejt. Semmi sem az, aminek elsőre látszik. Nézzük, hogy miért?
A párizsi Bibliothéque Mazarin.
1. Egy kis zűr a kutatásban
A Garamond munkásságát közvetlenül folytató alkotó szintén egy francia tipográfus volt, Jean Jannon néven ismeri őt manapság a betűtörténet.
Amikor az eredeti Garamond típusát keresték, az amerikai ATF-hez, ATF: American Type Founders, tartozó Paul Beaujon kutató-tipográfus derítette ki, hogy honnan is származik ez a font, amit Richelieu bíboros is használt könyveiben.
Feltételezik, hogy Jean Jannon tipográfus, aki a XVI. század első felének és a francia betűtörténetnek meghatározó egyénisége volt, az általa metszett típusokat Garamond fontja alapján készítette el.
2. De ki is volt Jean Jannon?
Jannon 1580-ban született Svájcban.
Párizsban árkészítő, lyukasztógép készítő mesterként dolgozott.
1610-től nyomdászati üzemben folytatta munkásságát. Protestáns lévén, az észak – franciaországi, sedani Kálvinista Akadémián dolgozott, ahol elnyerte a „Imprimeur de son Excellence et de l’Academie Sédanoise” címet.
Jean Jannon Romain de l'Université matricakészlete.
3. Miért nehéz beazonosítani a munkásságát?
1615-ben kezdett el saját betűkészletén dolgozni, de nem egy gazdag holland, német, vagy párizsi betűkészítő műhely megrendelésére, ezért nehézségekbe ütközött a kiadás során.
Az oka a betűi nehezen fellelhetőségének, vagy újrakészítésének az az, hogy az eredeti készlete nagyon elkopott.
Helyreállításuk nagyon gondos, alapos munkát igényelne, s ha mégis valaki elkészítené, szem előtt kellene tartania a tényt, hogy az eredmény silány utánzata lenne az eredeti készlet, semmi mással nem összehasonlítható eleganciájának.
Sedan városa Franciaországban, az Ardennekben. Kilátás a várból a városra. Fotó: Henri Docquin
4. Mitől számít ő különlegesnek?
Az a bizonyos Paul Beaujon nevű kutató derítette ki, aki a XX. században tervezett Garamond betűtípusok eredetét kutatta a Bagford Gyűjteményben, a British Museum Északi Könyvtárában, hogy a betűk valaki másnak a munkái.
Rájött, hogy Jean Jannon, nyomdászként nem annyira volt ismert, de betűmetszőként és tervezőként annál inkább.
Betűkülönlegességei mellett, attól is érdekes lehet, hogy ő metszette a mindenkori legkisebb betűt, a mai ötpontosnál is kisebb antikvát és kurzívot.
Richelieu bíboros. XIII. Lajos első minisztere. Hadjáratot indított a franciaországi reformátusok, az úgynevezett hugenották ellen. Ő dolgozta ki az abszolutista uralkodás alapjait a királynak. Ugyan megvetette Jean Jannon vallási meggyőződését, de csodálta betűmetszői és tervezői kifinomultáságát, amivel a sedani Kálvinista Akadémia számára dolgozott. Az elkobozott Jannon betűkészletek így kerültek a Királyi Tipográfia gyűjteményébe. Richelieut a miniszteri székben Jules Mazarin bíboros követte.
Jannon 1640-ben elhagyta Sedan városát, a Kálvinista Akadémiát azért, hogy Párizsba mehessen. Négy évvel később Caenben hivatalosan nyitott egy könyvkiadót, azonban állandóan ki volt téve a hatóságok ellenőrzéseinek és a házkutatásoknak.
Ez összefüggött a protestáns hitével, akiket hugenottáknak hívtak Franciaországban. Richelieu bíboros, aki XIII. Lajos első embere volt, célul tűzte ki a hugenották legyőzését.
Ezért a hit terjesztéséhez szükséges eszközöket, nyomdagépeket, betűkészleteket elkobozták. Így került a híres bíboros kezébe Jean Jannon által tervezett, különleges szépségű betűkészlet.
A Biblothéque Mazarin Párizsban, ahol Jean Jannon betűit is őrzik. Fotó: Andrei.s.free.fr
Minden szempontból ellenezte a betűmetsző vallási meggyőződését, de lenyűgőzve vette kézbe az általa tervezett betűket, amelyek a Királyi Nyomdába kerültek.
Jean Jannon a sok üldöztetés után visszatért Sedanba, ahol élete utolsó szakaszát töltötte.
5. Egy betűminta, amely alapján beazonosítható Jean Jannon munkássága
Garamond-nak tulajdonított Római és Italica betűtípusai, Királyi Nyomda, Párizs, 1642. Valójában Jean Jannon?
A jól ismert Garamond betűtípusok, amelyeket a Nemzeti Nyomdában használtak Párizsban, a XX. század elején, magukba foglalnak egy készletet, három különböző méretben abból az római és italica betűtípusból, amelyeket Egyetemi típusoknak, karaktereknek nevezünk.
Garamond, vagy Garamont néven tartották számon a XIX. században, elsőként a Királyi nyomda típusai-nak nevezték őket 1845-ig.
Ezekhez többféle méretben készített változatokat egy bizonyos Hénaffe nevű metsző.
6. Ki volt a titokzatos Paul Beaujon álnéven publikáló szerző?
Beatrice Ward (1900. szeptember 20. New York, Egyesült Államok- 1969. szeptember 16.), szerzőnő, könyvei "Bombed but unbeaten", Stanley Morison, Man of letters.
Bármilyen hihetetlen, egy nő! Mégpedig nagyon szép! :)
Az 1920-as években azokat a betűket, amelyeket fentebb megmutattam Jean Jannon-nak tulajdonították, aki Sedanban dolgozott.
Ezzel kapcsolatban megjelent egy cikk Paul Beaujon kutatói, szerzői álnév alatt, 1926-ban The Fleuron címmel. Paul Beajon, valójában Beatrice Ward nevezetű szerző volt, vagyis egy nő, aki férfi álnéven írt komoly tipográfiai és könyvtörténeti könyveket.
Ő fedezte fel azt, hogy Jean Jannon típuspéldányai eredetileg egy olyan 1621-es betűminta könyvben jelentek meg, amelyet a Bibliothéque Mazarine-ban őriznek Párizsban.
Jean Jannon tipográfus, 1580. Genf, Svájc - 1658. december 20., Sedan, Franciaország.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.