Nooormális??

Léteznek olyan foglalkozások, melyek a konvencionális emberek számára művelhetetlennek tűnnek. Ezek művelői pedig elviselhetetlennek. Azoknak meg, akiknek ilyen mesterségük van, a konvencionális élet szabályai tarthatatlanok. Hivatást tekintve ez olyan ellentét, mint a kutya és a macska, a nő és a férfi, az éjjel és a nappal közti feloldhatatlan ellentét. Bár, az elsővel tudnék vitatkozni, mert az én egyik cicám pontosan olyan viselkedésre, mint egy kistestű blöki. Jut eszembe, vannak férfias nők, és nőies férfiak is. Jé, az írás meg épp olyan, hogy éjjel lehet legjobban végezni, ezért felcserélődnek a napszakok… Egyszóval, van a nagy átlag szerint meghatározott, úgynevezett ’normális’, és ami ettől eltér, az nemnormális. A nemnormálisoknak meg a normális a nemnormális. Az író, az ebben a követelményrendszerben nemnormális foglalkozás.

39841751_ml.jpg

A zíró, az kérem szépen, nemnormális faj. Mer’ az egy külön faj, bezony. Mint a vámpír. Csak az jobb, mer’ azt nappal nem látni. Meg a zombi is jobb. Annak kiloccsanthatod a zagyát, vagy, ami a zagya helyén volt, mer’ tudod, hogy meg akar enni. De a zírót, azt nem lehet hova tenni.

 Alább pár ok, amiért egy író e megtisztelő címet kapja.

A teljességet nélkülöző személyi higiénia

 pig-980697_960_720.jpg

A tusolás szükséges rossz, de nincs rá idő. Sokáig tart, míg beállítod a megfelelő hőfokot, aztán még, neadj’isten, ott felejted magad a zuhany alatt. Hogyisne. Majd hétvégén bepótlod, elegendő a ciklikus karbantartás, úgysem mégy emberek közé, a saját szagod meg nem érzed. A tudomány jelenlegi állása szerint egy faj létezik még, akik hasonlóan állnak a tisztálkodáshoz: az anyák. Az anyákat azonban tisztelet övezi. (Kivéve, ha az apákat kérded. Vagy a nagyit.)

A neglizsé az általános viseleted, és az is ’négligé’.


pug-801826_960_720.jpg

Ez csak amolyan szójáték, a neglizsé a francia nyelvben hálóruhát is jelent (igen, azt a leheletnyi csipke-miniatűrt is, amit a katalógusokban látsz, de te nem férsz bele… akarom mondani, semmidet nem takarná), de melléknévként elhanyagoltat, ápolatlant is. Itt nincs is mit magyarázni, lépjünk tovább.

’Ne is szólj hozzám, amíg nem ittam meg a reggeli kávém’!

giphy.gif_480x270

Aztán mész dolgozni (leülsz a géphez, és szürcsölve püfölöd a klaviatúrát), és onnantól kezdve csak a kávésbögrédhez beszélsz. Nem csésze. Bögre. Jó nagy. Térden állva rimánkodsz a kávéfőződnek, hogy csak ne ma adja meg magát a vízkőnek, mert még két fejezetet meg kell írnod hajnali háromig. Holnap ismétled, mert elfelejtetted kiecetezni. Apropó, Balzac is nagy kávébarát hírében állt. Tudósok bevizsgálták a kávéfőzőjét, amiből megállapították, napi tíz adaggal biztosan megivott. Aztán kiszámolták, hány évet vett el az életéből az isteni ital. Csak 51 volt, amikor meghalt, de életműve magáért beszél. Már csak úgy ötvenvalahány regény hiányzott, hogy befejezze az Emberi színjátékot.

Elfelejtesz enni

 eating-1495368_960_720.jpg

Aztán helytelen időben, minőségben és mennyiségben pótlod. Káros az egészségre. Én már csak tudom, a reflux és én kéz a kézben járunk. Nagyjából minden tisztálkodási ciklus közepén beköszön.

Noktürn életmód

 bat-1293823_960_720.png

Észre sem veszed, csak, mikor már késő. Minden értelemben. ’Atyaég, mikor lett hajnali öt óra?’ Az éjszakai élet magába szippant. Csak te nem a partihelyeket járod, hanem igyekszel egyféle módon, klimpírozással álmatlan éjszakákat okozni a családodnak. Egyébként, a legjobb ötletek rettenetesen hitványak. Mindig éjjel lepnek meg. Ha nem tartod ébren magad, reggelre elszállnak.

Függőségi viszony

 angry-1372523_960_720.jpg

Ez rövid, és velős. Ha pár napig valami okból kifolyólag nem írhatsz, az elvonási tünetek jelentős részét produkálni fogod, és pokollá teszed a környezeted életét.

Antiszociálissá válsz (szerintük).

 dog-624952_960_720.jpg

Zaklatásnak veszed, ha mások akarnak veled időt tölteni. Tapintatlan dolog. Majdhogynem önző. ’Nem elég nektek a néhány morzsa, amit magamból csepegtetek? Miért kell nektek az egész én? Rá nekem van szükségem!’

Nem hagyod el a remetebarlangot.

 crab-601276_960_720.jpg

Csak, ha muszáj. Az első gondolatod az: mi történt a világgal? Napfény, rovarok, zaj, emberek az utcán, a boltban, és mindegyik beszélgetni akar. ’Nem érek rá’, mondod, ők meg nem értik, mi bajod, hiszen úgysem csinálsz otthon semmit. Összefutsz a legszószátyárabb ismerőssel a buszmegállóban. ’Hála istennek’, gondolod, ’két perc múlva megy a busz’. Aztán rémülten látod, hiába lendül a karod, hogy búcsút ints, a kéretlen cimbora nem mozdul. Mikor megkérded, udvarias felszólításképpen, nem akar-e felszállni, legnagyobb megdöbbenésedre csak legyint: ’á, majd megyek a következővel’. Ami három óra múlva indul. A termékeny napodnak itt vége. Az életednek is.

Rájössz, ha beszélgetsz is emberekkel, nincs mit mondanod nekik.

 ostrich-992753_960_720.jpg

Hadd meséljem el a tegnap estét a férjemmel. Magzatelhajtásról szóló anyaggyűjtés közben bukkantam rá egy számomra meghökkentő tényre, amit feltétlenül úgy éreztem, meg kell osztanom a férjemmel, akit egyébként marhára nem érdekel, mit csinálok.

- Képzeld, az 1800-as évek végén Magyarországon érvényes büntetőtörvénykönyv szerint az a nő, aki indokolatlanul elvetette a gyerekét, 3 év börtönt is kaphatott érte!

- Ahha. – Zavartalanul pörgette tovább a telefonját. Már ágyban volt. Én ilyenkor még javában dolgozok. De csak szerintem dolgozok. Mindegy.

- Na most, azt képzeld el, hogy az a nő, aki házasságban esett teherbe, 3 év börtönt is kaphatott, de aki házasságon kívül, az csak kettőt!

- Öhömm. – Totál érdektelenség. Folytattam.

- Vajon figyelembe vették, hogy nemi erőszak miatt, vagy paráznaság miatt estek teherbe? Szerintem nem!

- Cö! Hihetetlen. – Jól megnyomta a szótagokat, miközben végre rám emelte a tekintetét. Ezt olvastam ki belőle: ’Oké, de most már hagyjál, nem érdekel. Nézhetem végre a fészbúkom? Mi a francnak kell ez neked? Mikor fekszel le végre, nem tudok aludni, amíg vered a billentyűt!’ Ez az egyik, és legnyomósabb oka annak, hogy miért nem beszélek soha senkinek arról, amit csinálok, miről írok. Ebben a fázisban a kutyát nem érdekli…

Különben is, a zigazi írók már mind halottak. Aki még él, és most ír, az még nem író, mer' még nincs benne a világirodalom klasszikusaiban...

 

Jenna Moreci videójában ismertem magamra. Te is közülünk való vagy?

 

(A cikk címét a L’art pour l’art társulattól kölcsönöztük.)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzoikonyvkiadas.blog.hu/api/trackback/id/tr8010415162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.