Tollhegyező 1 - Miért is jó, ha értünk a programhoz, amivel dolgozunk?!

Modern kor ide vagy oda, még most is sok mondatgyáros gondolkodik úgy ezekről a számítógépeken (vagy felhőben) élő mumusokról (MS Word, LibreOffice, Google docs, stb.), hogy felesleges megismerniük őket. Mondván: „Ez úgy is a kiadóban tevékenykedő szakemberek dolga.”

pergamen.jpgKép forrása: themepack.me

Azzal valóban egyet lehet érteni, hogy a program beható ismerete majdhogynem felesleges ahhoz, hogy kéziratokat tudjunk készíteni. Sőt, aki akar, az (puszta nosztalgiából) visszatérhet a jó öreg libatoll, tintás üveg és némi pergamen kombinációjához is, de azért a korral illik tartani a lépést… Főleg akkor, hogyha ezekkel a „lépésekkel” időt és nem kevés energiát takaríthatunk meg!

A számítógépes kéziratkészítés legszembetűnőbb előnyei a gyorsaság és az utólagos szerkeszthetőség lehetősége, de gondolom, ezeket felesleges kiemelni. Mindezek mellett azonban akad még néhány, kevésbé egyértelmű, ám vitathatatlanul hasznos funkció is a programjainkban. Mi több, ezen funkciók használatához gyakran elég pár billentyűkombinációt megtanulnunk, illetve elvégeznünk néhány előzetes beállítást.

E cikkünk most nem kifejezetten a beállításokról, hanem inkább ezek fontosságáról és hasznosságairól fog szólni. Persze azoknak sem kell aggódniuk, akik a könnyedén elsajátítható „varázslatok” megtanulására vágynak, mert a „Tollhegyező” következő cikkeiben majd egyenként kitérünk a szóban forgó programok, íróknak szánt használati javaslataira is.

Nos, nézzük először a saját szemszögünkből a dolgot. Bármily hihetetlennek is tűnhet, egy jól kalibrált, megfelelően alkalmazott programmal akár a munkára fordított időnk tetemes hányadát is megspórolhatjuk!

Szövegszerkesztő programokat nyüstölő éveim alatt sokféle hibával találkoztam már. Sőt, néhány évvel ezelőttig még én magam is azt hittem, hogy a bekezdések behúzását Wordben a tabulátor használatával kell elvégezni. Mint később kiderült, a közel háromszázezer karakteres kéziratom legépelése és sokszoros újradolgozása után, kezdhettem a formázást teljesen előröl! Benyújtás előtt ugyanis újra neki kellett állnom a tabulátorok, oldal és sortörések kitörlésének, a rövid gondolatjelek hosszúra cserélésének és még sorolhatnám… Persze ahogy ez lenni szokott: mindent utólag, és egyesével.

Esetemben ugyan nem a kiadó igényeinek kielégítése volt a cél, egyszerűen csak nem azt láttam a végeredményben, amit elvártam tőle. Később kiderült, hogy szinte mindent rosszul csináltam!

Eztán végre vettem a fáradtságot, és leküzdve a lustaságomat, beleástam magam a saját szövegszerkesztőm mélyebb zugaiba, majd megdöbbenésemre lényegesen egyszerűbb, könnyebben alkalmazható eszközökre bukkantam. Többek között megtanultam azt (persze csak későn), hogy az egyforma hibák kiiktatása mindössze három mozdulat lett volna. Tudniillik ezekben a programokban sokszor lehet olyan parancsokat alkalmazni, amik megfelelően kalibrálva lecserélik pl. az összes rövid gondolatjelet (-), a párbeszédeknél használatos hosszú gondolatjelre (–). Mi több, később az összes előzetes probléma korrigálása is gyerekjátékká vált. Sőt, a végén már korrigálni se volt mit, hiszen a kézirat végül teljesen úgy nézett ki, mintha már átment volna egy „szakember” kezén. Később azt is megtudtam, hogy sok esetben a nyomdánál tevékenykedő szövegformázók gyakran több időt szentelnek a hibásan formázott szöveg leküzdésére, mint egy formázatlan, nyers írás véglegesítésére.

A baj talán ott kezdődik, hogy sokan erőlködve próbálunk visszaemlékezni az informatika órán belénk erőltetett eszközök alkalmazására: jobbra, balra, középre fordított tabulátor, egeres behúzás, sortörés, oldaltörés, táblázat beszúrása, és a többi, és a többi…

Ezek a funkciók megfelelően bonyolultak voltak ahhoz, hogy mindenféle  érdemjegyet lehessen rájuk osztogatni, valamint elegendőek arra, hogy egy három oldalas, beadandó dolgozatot össze tudjunk vele fabrikálni… A mi esetünkben azonban más a felállás. Ugyanis mi nyomtatásra szánt, vagy e-book formában megjelenő tartalmat gyártunk.

Mielőtt tovább mennénk, foglaljuk akkor még egyszer össze, hogy miért is jó nekünk, ha megfelelően használjuk a szövegszerkesztőnket:

– gyorsabban haladunk vele
– jobban átlátható dokumentumokat gyártunk
– szebb, nyomtatható formába öntött végeredményt kapunk
– a kiadónál pedig nem küldenek vissza vele az iskolapadba, vagy esetleg tukmálják ránk a sok ezer forintos segítségeiket…

Oké, eddig remélem, még képben vagyunk, és nem vakargatjuk az állunkat értetlenül. Tehát most tekintsük meg a másik oldalt is:

Mit szeret a kiadó, és miért?!

A válasz egyszerűen, egyetlen mondatban: A könnyű munkát, mert azzal nem kell sokat bajlódni, és gyorsan piacra lehet dobni.
(Természetesen ezzel mi is nyerünk, hiszen a könyvünk előbb kerül a nagyérdemű elé.)

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Nézzük csak!

A kiadó (legyen az hagyományos, self publisher, vagy magánkiadó) mindenképpen dolgozik az írásunkkal. Akkor is, ha az tökéletesen van megformázva, tördelve, és egyetlen helyesírási, vagy gépelési hiba sincs benne (na persze ilyen kézirat nem létezik). Kezdjük ott, hogy elolvassa, borítót készít hozzá, méretezi, elküldi a nyomdába, bejegyzi, kiteszi az oldalára, elküldi a forgalmazóknak… etc.

Mivel a magánkiadók és a self publisher vállalatok ajánlatai manapság igen kedvező feltételekkel vehetők igénybe, ezért nem várhatjuk el tőlük, hogy a rosszul formázott, többórás munkát igénylő, vagy éppen a kézzel megírt, fecniken feszülő, begépelést igénylő írásunkat befogadja, és külön finanszírozás nélkül piacra is dobja azt.

Az alapvető elvárásokban támasztott követelmények talán elsőre bonyolultnak tűnhetnek, de egy megfelelő formázás önálló elvégzésével akár egy életre megtanulhatjuk ezen eszközök használatát. Így az ő munkájukat segítve biztosan spórolhatunk időt még a kiadási folyamat lezajlásán is!

comp_write.jpg

Kép forrása: fictionsoutheast.org

Ezeket a tényeket mérlegelve most már rajtunk a sor, hogy eldöntsük: megtanuljuk-e az alapvető kéziratformázás szükséges lépéseit, vagy sem.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzoikonyvkiadas.blog.hu/api/trackback/id/tr3010415616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.