Hüjék vagytok?

Szögezzük le rögtön az elején, hogy néhány nyelvhelyességi zsenin kívül nincs ember, aki ne vétene hibákat írásban. Egy-két betűelütés vagy bizonytalankodás az egybeírás-különírás terén mindenkinél, még a legjobbaknál is előfordul. De ha nyilvános írott anyagot adunk ki a kezünkből, legyen az önéletrajz, prezentációs anyag, újságcikk vagy könyv kézirata, egyszerűen kutya kötelességünk helyesírásban a maximumra törekedni.

 grammar_bag2.jpg

Ki segít?

Első körben érdemes bekapcsolni az automatikus helyesírás-ellenőrző programot, hogy a legdurvább bakikat kiszűrje. Tudni kell azonban, hogy ez egy hevenyészett program, magas hibaszázalékkal, tehát nem egy életbiztosítás nyelvhelyességi szempontból. Következő lépésként keressük ki kézi vagy internetes szótárból azokat a szavakat, amelyek írásában bizonytalanok vagyunk! (A magyar helyesírás szabályai, Akadémiai Kiadó, Tizenkettedik kiadás, http://www.magyarhelyesiras.hu/, http://helyesiras.mta.hu/)

Régi tapasztalat, hogy a nagyobb lélegzetvételű írásokat hagyni kell pihenni, legalább egy napig. Ha friss szemmel újraolvasod, gyakran észreveszed a saját hibáidat, és máris lehet korrigálni. Nyilván egy hivatalos válasz e-mail sokszor nem várhat másnapig, ilyen esetekben különös odafigyeléssel fogalmazzunk és ellenőrizzünk! Mindig mindent olvass át minimum még egyszer elküldés előtt!

Ha kéziratot vagy nagyobb terjedelmű munkát (szakdolgozatot, szinopszist, előadást) írsz, mindenképp legyenek próbaolvasóid, akik értelmezik az írásodat és külső szemlélőként jobb rálátásuk van az elütésekre! Nem árt, ha remek helyesíró is van köztük, hogy a sunyin megbúvó hibákat könnyebben kiszúrja. Ha könyvkiadás előtt állsz, a lektorálást erősen javaslom igénybe venni, mert a megjelent könyvben hemzsegő helyesírási hibák a profizmustól nagyon távol állnak. Nem utolsósorban pedig képesek még a legjobb történetet és témát is agyonverni, ha kiszúrják az ember szemét. Természetesen hiba nélkül megjelenő könyv talán nem is létezik, de azok mennyisége nem mindegy.

 

Chat-ben mindent szabad?

Írott nyelvhasználatunk sajátos területe a chat-nyelv. Mivel nem számít nyilvánosnak – még akkor sem, ha többen látják egyszerre, például egy céges, belső üzenetváltó csatornán – kicsit lazább szabályok vonatkoznak rá, csakúgy, mint a beszélt szlengben. Nem feltétlenül arra a szóhasználatra gondolok, ami személy szerint nem a kedvencem - ha belenézünk bármelyik tizenkét éves vagy akár sok felnőtt csetelésébe, láthatjuk a sztem, vok, tom, am, lol kifejezéseket - sokkal inkább a helyesírásra, ami megengedőbb ilyen esetben: kis- és nagybetűket nem muszáj megkülönböztetni, vesszők, írásjelek, ékezetek elhanyagolhatók, sietve írunk, a sok összevonás megbocsájtható.

Gyors közvélemény-kutatásom eredményeképp beláthatjuk, hogy sok olvasó ugrik a helyesírási hibákra. Viszont olyan olvasók is vannak szép számmal, akiket elsodor a történet, és kevésbé érzékenyek rájuk. Íróként viszont feladatod helyesen képviselni a nyelvet, amin alkotsz.

Papp Kata

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzoikonyvkiadas.blog.hu/api/trackback/id/tr8911728111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.