Diana Landry tanácsai kezdő íróknak

Mit tehet egy kezdő író, ha tanácsra van szüksége? Hogyan szerezhet még több valódi tapasztalatot? Elsőre nehéz kérdéseknek tűnnek, de valójában nagyon egyszerűek. Tartsa nyitva a szemét, és kérdezzen! A legjobb módja a tudásod szélesítésének az, ha megkérdezed a nálad tapasztaltabb embereket, hogyan boldogultak, milyen hibákba futottak bele, vagy épp milyen hasznos módszerekbe.

Cikksorozatunk következő írónője Diana Landry, akinek a Nem bújhatsz el és a Nem felejthetsz el című műveket köszönhetjük. 

15435784_573013416229919_2069988039_n.png

 1. Mesélj nekünk arról az időről, amikor megfogalmazódott benned a könyvkiadás gondolata!

Amikor elkezdtem írni a Nem bújhatsz el című kisregényt, egyáltalán nem gondolkodtam könyvkiadáson. Írogattam, elküldtem pár nagyon kedves barátomnak, hogy olvassák el. Ők biztattak, hogy ki kellene adatni. Én még ekkor is kételkedtem, így elkezdtem megosztani a történetet fejezeteit a blogomon. Az idegen olvasóktól érkezett visszajelzések győztek meg arról, hogy talán nem is olyan rossz, amit írok és érdemes lenne megpróbálkozni a regény kiadatásával.

2. Nálad hogyan zajlott a folyamat?

Miután eldöntöttem, hogy tényleg kiadatom a Nem bújhatsz el-t, elkezdtem körülnézni a kiadói piacon. Hamar kiderült, hogy a nagy kiadók vagy épp nem fogadnak kéziratot, vagy kezdőként nagyon kis eséllyel rúghatok náluk labdába. Ezért elkezdtem magánkiadásban gondolkodni. Évi 50-70 regényt olvasok el. Hörcsög módjára gyűjtöm a könyveket. Ez anyagilag nagyon megterhelő lenne, ezért amit csak lehet e-book formátumban vásárolok meg. Pont emiatt döntöttem úgy, hogy olyan kiadót keresek, akik elektronikus formátumban is megjelentetnék a regényemet. Ezzel jelentősen leszűkült a lehetőségek köre.

A Publio kiadó kivételével már csak pár kiadó maradt a kalapban. Végül a kiadó akciója döntötte el a kérdést. Pont akkor hirdettek egy pár hetes ingyenes kiadási akciót. Addigra már elkészült a könyv borítója is, és az olvasó szerkesztő által javasolt változtatásokat is elkészítettem. Nem hezitáltam tovább. Feltöltöttem a Nem bújhatsz el-t. Rövid időn belül pedig már a kezemben tarthattam az első példányok egyikét. Leírhatatlan érzés volt.

3. Ha újra belekezdenél, mit csinálnál másképp? Mi a legfőbb tanács, amit ezzel kapcsolatban adhatsz?

Kevés olyan dolog van az életemben, amit megbántam, vagy másként csinálnék. Hiszem, hogy a hibáink azért vannak, hogy tanuljunk belőlük. Sokat tanultam az első regényem megjelenése óta, amiket hasznosíthattam a Nem felejthetsz el megírásakor. Kerestem egy korrektort, akinek a regényt már félkész állapotban is átküldtem véleményezésre. A fülszöveget is többen készítettük. A borítót most is szakemberre bíztam. Valamint tudatosabban készültem a megjelenésre is. Regényrészleteket osztottam meg az oldalamon, karcokat írtam a Moly.hu-ra. Mégis úgy gondolom, hogy két regénnyel a hátam mögött is kezdő vagyok, és van még mit tanulnom akár az írás, akár a publikálás, vagy a marketing területén.

Én azt tanácsolom mindenkinek, hogy írjon és olvasson sokat. Kérjék ki más írók, vagy olvasók véleményét. Rengeteget lehet tanulni egy-egy visszajelzésből, vagy kritikából. A szakértő szemek pedig csak előnyünkre válhatnak.

4. Milyen tanácsot adnál az amatőr íróknak a marketinggel kapcsolatban?

Biztos marketing tippem nincs. Amin viszont mindig meglepődök, hogy nagyon sok író, akik túl vannak már egy, vagy akár több regény publikálásán is, nem tudják hol keressék az olvasóikat. Márpedig egy író legnagyobb reklámja az olvasó. Sokan megragadtak a szűk baráti, ismeretségi körön belül. Az internet rengeteg lehetőséget rejt önmagában. Ott van például a Goodreads, a Moly, vagy akár a Rukkola. Ha megkérdezed az írókat, sajnos sokan közülük jó, ha egyről is hallottak. Pedig ezek azok az internetes közösségi oldalak, ahol olyan emberek gyűlnek össze virtuálisan, akiknek szenvedélye az olvasás. Itt nem csupán az olvasók, de a kiadók is jelen vannak. Játékokat, akciókat hirdetnek, ezzel is ösztönözve az olvasókat. Ezek a lehetőségek a magánkiadásban jelenlévő írók számára is adottak. És kiktől lehet legtöbbet tanulni, ha nem a nagy kiadóktól? Én azt tanácsolom az íróknak, hogy próbálgassák ezeket a közösségi oldalakat. Meg fognak lepődni, hogy mennyire széles olvasói kört érhetnek el így.

5. Mit gondolsz, mi a legfontosabb dolog, amit a könyvkiadás előtt meg kell tenni, át kell gondolni?

Nem tudnék csupán egyetlen egy dolgot említeni. Rengeteg dologgal kell foglalkoznia annak, aki magánkiadásban jelenteti meg a könyvét. Ma már úgy gondolom, hogy az egész folyamat legegyszerűbb lépése maga a könyv megírása. Emellett ott van még a szerkesztés, korrektúra, formázás, borítótervezés, megjelenés időzítése, vagy akár a reklám. Ezek mindegyike fontos lépés, és alaposan át kell gondolni az egész folyamatot. Hagyományos kiadásnál ezeket a lépéseket a kiadó munkatársai végzik, míg magánkiadásnál az írónak kell eldöntenie, hogy képes-e maga kivitelezni ezeket a lépéseket, vagy szakemberre bízza.

Van egy listám, ahol megpróbáltam összeszedni, hogy mire is van szükségem ahhoz, hogy nyugodt szívvel merjem az olvasóközönség elé tárni az írásaimat. Nálam például egy percig sem volt kérdés, hogy rábízzam-e a könyvem szerkesztését és korrektúráját szakemberre. Bevallom, hogy csapnivaló a helyesírásom. Gépelés közben gyakran felcserélem a betűket is. Próbálkoztam a borító elkészítésével is, de hamar rájöttem, hogy ehhez sem értek. Márpedig ezek mindegyike sokat tett a regényeimhez. Ma már meg sem fordul a fejemben, hogy ezeket a lépéseket én végezzem el.

6. Ha egy dolgot emelhetnél ki, mivel biztatnád az amatőr írókat?

Legyenek merészek és bátrak. Csak rajtuk múlik, hogy az álmukat valóra váltsák.

Diana Landry könyveit ezen a linken érhetitek el, míg a cikksorozatunk korábbi interjúját itt.

Az interjút készítette: Ludányi Bettina

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzoikonyvkiadas.blog.hu/api/trackback/id/tr9312033119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.