Ezt a 3 dolgot kell tenned, hogy NE készüljön el a könyved

Rengeteg módon tudunk nem megtenni valamit. Rendkívül kreatívan találunk menekülő útvonalakat, ha írásról van szó, legtöbbször csak azért, mert félünk a kudarctól és visszautasítástól. James Scott Bell - többek között a Plot & Structure bestseller írója - ironikusan megírta, hogy mit tegyünk, ha nem szeretnénk, hogy elkészüljön a könyvünk, amivel persze a kezünkbe adta a megoldás kulcsát is, hogy mit tehetünk azért, hogy befejezzük a sztorinkat.

 1. Várj kitartóan az ihletre

Menj a kedvenc írós helyedre a gépeddel, ülj le egy csésze kávéval, fogd szorosan mindkét kezeddel és lassan szürcsölgesd. Az ujjaidat ne helyezd véletlenül sem a billentyűzet fölé. Bámulj ki az ablakon, ha van a közeledben és várj a vadlibákra, hátha pont arra repülnek V alakzatban. Ha nincs melletted ablak, akkor csak nézegesd a többi embert, közben látszódjon rajtad, hogy nagyon koncentrálsz. Merthogy épp az ihletre vársz, amitől lángba borulsz majd. Addig ne írj le egy szót sem, amíg meg nem érkezik.

Persze azok, akik inkább megírnák a könyvüket, mindez fordítva működik. Nem várnak az ihletre. Szegények azt hiszik, hogy egy könyv megírásának a titka az, ha írnak. Olyanokat művelnek ennek érdekében, mint:

-       Leülnek és teljesítenek egy saját maguknak megszabott kvótát. Ebbe a kvótába nem az tartozik bele, hogy mennyitgondolnak az írásra, hanem, hogy mennyi szót írnak le konkrétan. Vannak akik napi, mások heti kvótában gondolkodnak. De egy közös bennük: céljuk van, aminek a megvalósításáért tesznek is.

-       Átnézik az előző napi írásukat és tovább lépnek. Azzal, hogy elolvassák, mit írtak tegnap, visszakerülnek a történetbe. Apróságokat kijavítanak, aztán már haladnak is tovább a történettel.

Majd egy nap arra ébrednek, hogy befejezték a kéziratot. Valahogy elvesztették szem elől, hogy hogyan ne írjanak meg egy könyvet.

2. Folyton nézz a hátad mögé

Aggódj egyfolytában azon, hogy milyen rossz vége lehet a könyvírásnak. Minden ezredik szónál torpanj meg és gondolkodj el, hogy vajon minden idők legszörnyűbb könyvét írod-e épp. Ezt hívják úgy, hogy belső bizonytalanság, az a kis hang, ami folyton kritizál a fejedben. Öleld a kebledre és adj neki minél nagyobb teret. Még fejlesztheted is a félelmeidet, hajtogasd magadnak, hogy senki sem fogja elolvasni a könyvet és hogy ott porosodik majd a boltokban anélkül, hogy bárki hozzáérne.

Vannak olyan írók, akik minden félelmüket arra használják, hogy még hatékonyabbak legyenek. Írásgyakorlatokat végeznek, hogy egyre jobbá váljanak. Ezt a hármat előszeretettel használják arra, hogy elhallgasson az a kritikus hang bennük:

-       Öt percig írj egyfolytában. Lehetőleg ez legyen az első dolgod reggel úgy, hogy nem is gondolkodsz azon, mit írsz. Ne javíts semmit, csak írj.

-       Oldalnyi mondat. Válassz valamit, amit le kell írnod (egy szobát vagy egy szereplőt, mindegy) és írj róla egyetlen mondatot, ami egy egész oldalon keresztül tart. Ne szakítsd meg, ne szerkeszd, csak egy mondat, de jó hosszú legyen.

Azok az írók, akik nem figyelnek a kritikus hangra, nem azon aggódnak, hogy jól írják le a szavakat, csak arra koncentrálnak, hogy leírják valahogy azokat a szavakat.

3. Ignorálj mindenkit, aki tapasztaltabb nálad

Ettől majd lázadónak érzed magad, aki fittyet hány minden tanácsra, amit száz évnyi sikeres író összesen összehordott az idők folyamán. Ne olvass ilyen idiótaságokat, ne tanulj a régi motorosoktól, mert teljesen felesleges, úgysem működik, amit leírnak. Mindenki nagy vesztes, aki fejleszteni akarja magát, nem csupán az őstehetségéből gazdálkodik és nem megy a saját feje után.

Az a helyzet, hogy azok a szánalmas sikeres írók, akiknek a könyveit ténylegesen megveszik igazi olvasók, igazi pénzért, időt és energiát áldoznak arra, hogy komolyan vegyék mindazt a hatalmas tudásanyagot, amit elődeik hátrahagytak. Rengeteget tanulnak az írásról. A technikákról. A gyakorlatokról. Embereket keresnek, akik visszajelzéseket adnak az írásukról. Számtalan könyvet elolvasnak, hogy lássák, más írók hogyan építenek fel egy könyvet. Analizálják, elemeire szedik a sikeres könyveket. Kérdéseket tesznek fel, miközben olvasnak, hogy saját magukat fejlesszék. Például ilyeneket:

-       Hogyan vesz rá az író, hogy lapozni akarjak?

-       Miért érdekel, mi lesz a főszereplővel?

-       Hogyan vezeti be az író a mellékszereplőket?

-       Mitől jó ez a fejezet?

-       Mi a fő konfliktus?

-       Hogyan alakítja az író a párbeszédeket?

Ezek a tévelygők olvasnak cikkeket, tanulmányokat, könyveket az írásról. Amit tanulnak, azt gyakorolják és egy halom hiba után egyszer csak ott találják magukat, hogy remek író válik belőlük.