Hogyan írj valósághű párbeszédet?

Az amatőr írók alap nehézségei közé tartozik a párbeszédek írása. Nehéz feladatnak tűnik, hogy élethűen és a karaktereinkhez illően formáljuk a szavakat. A cikkben olvashatsz néhány tippet arról, hogyan tudsz realisztikusabb párbeszédeket írni.

• Tanulmányozd, hogyan csinálják a nagyok!

Mint minden írással kapcsolatos probléma esetében, ennél is jó módszer, ha figyelmesen olvasol. Nem csak átfutod a sorokat, hanem tanulmányozod őket. Mit veszel észre például a kedvenc könyved párbeszédeinél?

A legjobb, ha a tapasztalataidat egy csokorba gyűjtöd, hogy bármikor újra elővehesd. Ha igazán jó szereplőket és párbeszédeket alkottál, egyes gondolatokhoz már oda se kell írnod, ki szólalt meg, mert a szavai rögtön tükrözik a személyiségét.

• Vissza a karakterekhez!

Számos cikkemben van a karakterek megismeréséről szó. A karaktered arcai című írásomban például részletesebben beszélek erről. Ha a szereplőidnek valódi személyiséget adsz, igazi, kézzel tapintható karaktereket csinálsz belőlük, akkor tudni fogod, milyen párbeszédeket írj. Ne feledkezz meg arról, hogy például egy 10 év körüli kisfiú nem úgy fog beszélni, mint egy 80 éves nagymama.

• Olvasd fel hangosan a párbeszédeidet!

Ez a tipp 90%-ban megoldja a problémát. Nem csak a párbeszédekre, de a könyv bármely részére igaz, hogy ha hangosan olvasod fel az adott jelenetet, jobban ki fogod hallani a béna részeket.

Ha valamiért nem látod át, mitől hangzik furán a dialógus, kérdezz meg egy külső szemlélőt!

• Figyeld, hogyan beszélnek valójában az emberek!

Nézz TV-t, hallgass rádiót, figyeld az interjúkat, hallgasd az embereket az utcán és készíts feljegyzéseket. Tanulmányozd a szókincset! Milyen kifejezéseket, szavakat használnak?

Nagyon jó feladat, hogy ha fejben rögzíted az adott beszélgetést és ugyanazt a stílust felvéve próbálsz írni egy dialógust. Vagy gondolj arra, hogy mit csinál a szereplőd, amikor ezt mondja? Milyen a hangulata? Milyen a környezet? Kik előtt beszél?

Tartsd szem előtt azt is, hogy a valódi emberek sokkal kevesebbet osztanak meg arról, amit valójában éreznek.

• Jegyezd fel a negatív példákat is!

Ha olvastál már korábban olyan párbeszédet, amit bénának találtál, gondold át, hogy miért nem tetszett. Nem csak a pozitív mintából lehet tanulni, de a negatívból is. Talán az utóbbiból még többet.

• Lássuk, mi történik!

Vannak, akik azt vallják, hogy nem kell feljegyezni a két beszélő minden egyes mozdulatát. Én viszont azt mondom, ha csak folyik a párbeszéd, és nem látunk mást csak a gondolatjeleket, nem ismerjük a szereplők rezdüléseit, az olyan, mintha egy vég nélküli, monoton szöveget olvasnánk.

Valóban nem kell minden egyes gondolat után odatenni, hogy igazított egyet a haján vagy ráncolta a homlokát, mert felesleges. Erre is igaz, hogy találd meg az arany középutat, és használd mértékkel a képeket.

Az olvasó nem ismeri úgy a történetedet, mint te magad. Amikor írod, ott van a fejedben a kép, és mintha egy filmet vetítenének, mennek a jelenetek. Látod, hogyan reagálnak a karakterek egyes megjegyzésekre, információkra, ezért van, hogy kifelejted a szövegedből. De az olvasód nem fogja látni azt, ami nincs leírva, hanem csak a fejedben futó filmben létezik.

• Vissza a múltba!

Ha régóta írsz történeteket, akkor nem árt néha elővenned a korábbi írásaidat. Rengeteg lehet belőlük tanulni. Negatív és pozitív példákat is találhatsz bennük egyaránt. És ami fontosabb, meglátod, mennyit fejlődtél már!

• Utolsó sorban:

Ne feledd el, hogy a párbeszéd írás is ugyanúgy fejleszthető, mint bármi más. Ha elég elhivatott vagy, sokat gyakorolsz, akkor nem fog többé problémát okozni.

Írta: Ludányi Bettina