“Minden író különc és depressziós” - 10 tévhit az írókról

Az embereknek nagy általánosságban megvan a maguk képe arról, hogy mit jelent, amikor valaki író. Sok igazság van ezekben a sztereotípiákban, de azért a legtöbb nem állja meg a helyét.

Íme 10 olyan tévhit az írókról, amiket jobb figyelmen kívül hagyni.

1. A múzsa

Sőt a nagybetűs Múzsa. A művészek sokszor emlegetik a múzsák mindenféle megjelenési formáját, de ez nem azt jelenti, hogy tényleg léteznek és tényleg rajtuk múlik a siker. A sikeres írók általában inkább afelé hajlanak, hogy a kemény, kitartó írói munkával lehet célt érni, nem pedig egy kitalált múzsával.

2. A költők mind megölik magukat

Úgy általában az írók is, de még inkább a költőknek van az a híre, hogy hajlamosak az öngyilkosságra. Nyilván azét alakult ki ez a sztereotípia, mert voltak olyan költők, írók, akik tényleg önkezükkel vetettek véget az életüknek. Például még mielőtt egy sort is olvasnánk Sylvia Plath-tól, már tudjuk, hogyan halt meg. De azért viszonylag alacsony az öngyilkos költők, írók száma, úgyhogy ettől nem kell tartani.

3. Az írók utálják a főállásukat

Azt, amit az íráson kívül kénytelenek végezni ahhoz, hogy megéljenek és számlákat fizessenek. Ha nem utálod a munkádat, akkor nem is vagy igazi író. Nagyon nincs így.

Vannak persze példák rá, mint John Grisham, aki kilépett az állásából azonnal, amint sikeres író lett, de azért ellenpéldák is akadnak bőven, mint Wallace Stevens, a Pulitzer-díjas költő, aki visszautasított a Harvardon egy állást, mert a biztosítási cégnél annyira szerette a munkáját.

4. Minden író alkoholista

Van alapja, hiszen tényleg sok író és költő az alkohol rabja, de azért arányaiban nem többen, mint az átlagemberek között. Az az egy biztos, hogy nem mindegyiküknek gyűlik meg a baja az alkohollal, drogokkal vagy más tudatmódosító szerrel.

5. Minden író különc

Ha író vagy, nem lehetsz normális. Az írók furcsa dolgokat mondanak és furcsa szokásaik, szenvedélyeik vannak. A valóságban viszont a legtöbb író semmiben sem különbözik a többi embertől, maximum kicsit többet éjszakázik, ha épp olyan fajta, aki éjjel tud jobban írni. A különcség nincs hatással az író tehetségére, és a tehetséges író nem feltétlenül különc.

6. Az független írók gazdagok

Ha az írás nem tesz gazdaggá, akkor hogy engedheted meg magadnak, hogy író legyél? Az a sok idő, amit írással töltesz… igazán eltölthetnéd valami olyannal, ami pénzt is hoz a házhoz. Biztos áll mögötted egy gazdag ember, aki eltart, miközben te írsz. Az nem nagyon jut az emberek eszébe, hogy az írók az írás mellett főállásban dolgoznak valahol általában, nincs misztikus szponzoruk. Inkább megtanulták beosztani az idejüket, hogy egyszerre dolgozzanak és írni is tudjanak.

7. Az írók remete életet élnek

Sokan hiszik, hogy az írók elszigetelten élnek, barátok és társasági élet nélkül, mint J.D. Salinger vagy Emily Dickinson. Természetesen ez sem igaz. Sok írónak van családja, barátai, nagy társasága, nem függ össze az írás a remeteséggel.

8. Az írás csak egy hobbi

A legtöbben azt gondolják, hogy az írás csak hobbi, azért csinálják az emberek, hogy kikapcsolódjanak. Olyan, mint a horgolás vagy a színezés. Bármelyik író meg tudja cáfolni ezt a sztereotípiát, hiszen az írás időigényes, elkötelezettséget és erőfeszítést igénylő munka, amit néha a hátuk közepére kívánnak.

9. Mindenki lehet író

Mindenkinek van egy története, amit csak ki kell engednie magából. Ez talán az egyik legelterjedtebb tévhit. Mindenki lehetne író, ha lenne elég ideje rá. Nem igaz. Az írás nem csupán annyi, hogy elmesélünk egy történetet, hanem azt a történetet jól kell elmesélnünk. Sok időbe telik, mire megtanulunk írni, sokan már gyerekkorukban elkezdik a tanulási folyamatot. Írónak lenni rengeteg áldozatot kíván. Nem mindenki alkalmas rá és nem mindenkinek van tehetsége hozzá.

10. Az írók folyton depressziósak

Az írók nem lehetnek boldogak, állandó depresszióval küzdenek. Tényleg bőven akadtak olyan depressziós írók az idők folyamán, mint Frank O’Hara például, de azért nem lehet belőlük általánosítani. Nézzük meg J.K: Rowlingot, aki kifejezetten boldogan éli az életét. Lebegjen inkább ő a szemünk előtt írás közben.