Suzannah Windsor, a The Busy Mom's Guide To Writing című könyv írója mesélt arról a Write It Sideways hasábjain, hogy egy novella írása közben mi volt az a legnagyobb hiba, ami miatt végül nem jelentette meg a történetét.

“Pár éve írtam egy novellát, amiről azt hittem, fantasztikus és tökéletes. Vicces volt, remek mondanivalóval és biztos voltam benne, hogy felkapottá válik majd valamelyik irodalmi magazinban. Helyette, amikor úgy éreztem, kész vagyok vele és elküldtem egy magazinnak, visszautasítást kaptam, mellékelve a novellámat, tele piros javítással.

Mélységesen felháborodtam. Nyilvánvaló volt számomra, hogy annak a szerkesztőnek fogalma sincs arról, hogy milyen egy jó írás. Miután megnyugodtam, eldöntöttem, hogy azért csak megnézem, milyen javításokat javasolt ez a szerkesztő. Úgy tűnt, rengeteg felesleges szó volt a novellában, amiket szorgosan áthúztak, bekarikáztak. Rájöttem, hogy ennek a szerkesztőnek - bár még mindig a bögyömben volt - valamennyire igaza van.

A legnagyobb hiba, amit elkövettem

Hol csúsztam félre? Tényleg olyan borzasztó volt a történetem? Nos, fogalmazzunk úgy, hogy nem volt annyira fantasztikus, mint gondoltam. Azért, mert nem láttam, milyen nagy hiba, hogy nem adtam időt a novellának. Hogy úgy mondjam, nem hagytam lélegezni. 

Ahelyett, hogy egy-két hónapra betettem volna a fiókba pihenni a történetet, és csak utána szerkesztettem volna friss szemmel, túl hamar estem neki a javításnak. Nem adtam esélyt magamnak, hogy két lépést hátralépve objektívan nézhessek a munkámra.

Minél több időt adsz, annál jobb

Azóta sem küldtem el a novellámat egy magazinnak sem. Gondoltam, majd egyszer lesz rá alkalmam, hogy a saját magazinomban megjelentessem. Addig is néha megnyitom, átolvasom és újra meg újra felfedezek apró javítanivalókat benne. Igazából olyan sokat, hogy örülök, hogy nem próbálkoztam tovább a megjelentetésével.

Amikor hat hónap kihagyás után néztem bele a novellába, teljesen letaglózott, amit láttam. Minél több időt hagytam pihenni, annál inkább kiszúrtam benne a hibákat. Ha egy évig nem nyúlnék hozzá, vajon mi mindent találnék benne? A konklúzió számomra mindenképpen az, hogy adnom kell időt minden írásomnak, eleget ahhoz, hogy eltávolodjak a történettől, szereplőktől, és képes legyek olvasói szemmel tekinteni rá.

Így kerüld el a hibámat

Tisztában vagyok vele, hogy amikor valaki befejezi egy novelláját vagy könyvét, akkor elönti az érzés, hogy minél hamarabb a nyilvánosság elé akarja tárni a művét. Mindegy, hogy mi lesz a következménye, meg akarod mutatni a közönségnek, még akkor is, ha nincs még kész az a történet teljesen.

Muszáj, hogy ellenállj ennek a késztetésnek. Ha elhamarkodottan jelenteted meg a művedet, akkor nagyobb az esélye a visszautasításnak. Helyette inkább kövesd az alábbi lépéseket:

1. Írd meg a történeted úgy, hogy késznek érezd.
2. Egyszer olvasd át, javítsd a nyilvánvaló hibákat.
3. Tedd a fiókba (azaz a számítógéped mélyére).
4. Várj.
5. Még várj egy kicsit.
6. Csak még egy kicsit.
7. Vedd elő az írásodat, és friss szemmel nézd át. Olvasd fel hangosan. Javítsd, ahol jónak látod.
8. Add oda egy korrektornak.

Hidd el, minél többet vársz, annál több hibát fedezel majd fel benne. Minél több problémát megoldasz a szövegben megjelenés előtt, annál jobb. Persze ha határidőre dolgozol, nyilván nem lesz olyan sok időd várni a javítások előtt, de akkor is tartsd szem előtt, hogy a fáradt, kimerült elme nem veszi észre a hibákat a szövegben, nem a legjobb tanácsadó, ha a minőségről van szó.