Mitől lesz egy sztori hiteles az olvasó számára?

Egy jó regényben a narrátor új valóságot, világot teremt. Hogyan veheti fel a harcot egy könyv a valósággal, hogy átéljük benne a szereplőkkel történő kríziseket vagy akár érezzük, hogy mit isznak, esznek, milyen a levegő illata? Mindez leginkább a narrátoron múlik, a történet mesélőjén, aki a saját hangján, stílusában nemcsak azt mondja el, mi történik a történetben, hanem egy új valóságot teremt, egy olyan világot, amit az olvasók elhisznek és érdekesnek találnak. Ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, hogy sikeresen meggyőzze a narrátorod az olvasót, három kritériumnak meg kell feleljen.

Emlékeket teremt

Az emberek többsége általában felkel reggel ugyanabban a szobában, mint mindig, és ugyanolyan kócosan álldogál ugyanazok a ruhák előtt, mielőtt felöltözne. Ugyanabban a közegben mozgunk és közben nem kérdezgetjük magunktól, hogy “Én vagyok még mindig én? A világ körülöttem még létezik? Ez a valóság?” Az emlékezetünk segít abban, hogy meggyőződjünk róla, hogy a valóságban vagyunk. Ezt az erőt használják a narrátorok a könyvben, azaz emlékeket teremtenek, amiket később előhívnak az olvasóban.

Elhelyeznek egy apró részletet: például, hogy a főszereplő húga kiöntötte a kakaóját anya kocsijában kedden, aztán a történet későbbi pontján visszautalnak rá: bejön a képbe a család macskája, akit nem lehet levakarni az autóról, és senki sem érti miért, ám az olvasó tudja, hogy a kakaó szaga miatt követi a kocsit. Ismerős az olvasó számára a helyzet, ezért úgy érzi, idetartozik, a könyv világába.

Megmutatja a horizontot

Minden valóságnak megvan a maga behatárolt helye, amit hegyek, falak, fák vagy a Föld légköre vesz körül, amin túl nem láthat az ember. A jól körülhatárolt helyszín és idő azért fontos, mert egyszerre nem láthatunk mindent, nemcsak a valóságban, hanem olvasóként sem. Ha azt akarjuk, hogy az olvasók kiismerjék magukat a könyvben teremtett világban, akkor szükség lesz horizontra, hogy mettől meddig terjed a történet. Nem kell őrült hosszú, aprólékos leírásokban gondolkodni, elég, ha a narrátor időnként emlékezteti az olvasót, hogy időben és térben hol helyezkedik el épp az aktuális cselekmény. Annyi kell csak, mint egy gyors fejfordítás vagy egy pillantás a sorban a szereplő előtt álló ember válla fölött. Idő és tér nélkül nincs valóság, a narrátor feladata, hogy újra meg újra megmutassa az olvasónak a történet kereteit.

Mindent leleplez

A legjobb narrátorok elmondanak mindent, szerződést kötnek már az első öt oldalon az olvasóval, azt ígérve, hogy ha vele marad, akkor a történet legmélyebb bugyraiba is beavatja a könyv során. Az olvasó pedig épp erre vágyik, egy mindentudóra, aki végigvezeti őt a sztorin. Persze vannak olyan könyvek, amiknek megbízhatatlan narrátora van, és kiderül a végén, hogy becsapta az olvasókat, de ez a lényeg szempontjából mindegy. A narrátor feladata, hogy rávegye az olvasót, hogy bízzon benne azzal, hogy apró részleteket is elárul a szereplőkről és konfliktusokról, bennfentessé téve ezzel az olvasót. Így válik a könyv az olvasó valóságává.