Álmomban Bhutánban ébredtem, interjú Valcsicsák Zoltánnal.

Nem is olyan régen alkalmam nyílt egy remek, hiánypótlónak nevezhető könyvet a kezembe venni, mely sokkal több, mint egy útikönyv. Egész egyszerűen árad a kötetből az utazás, az emberek és Bhután iránti szeretetete. 

Valcsicsák Zoltán könyve inspiráló, színes és tartalmas. Megmutatja, hogy be lehet mutatni egy egészen kicsi, de ugyanakkor egzotikus országot olyan részletesen és szeretettel, hogy az olvasó úgy érezze, hogy muszáj a saját szemével is meggyőződni arról, hogy hogyan lehet valami ennyire szép és harmonikus, mint Bhután. 

                                                 A galéria megnyitásához kattints!

Mikor és milyen hatásoknak köszönhetően döntötte el, hogy könyvet ír az utazásairól és Bhutánról?

A 2000-es évek közepén, amikor egy nemzetközi alapítvány regionális igazgatójaként dolgoztam, több olyan boldogság-listával találkoztam, amelyeken Bhután előkelő helyet foglalt el, többen dicsérték egyensúlyra és a természettel összhangra törekvő, példaértékű fejlődési modelljét. Ekkor hallottam először az országról, majd az általuk bevezetett Bruttó Nemzeti Boldogságról. Mindez, illetve buddhista életszemléletük kíváncsivá tett, szerettem volna eljutni oda. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem könnyű, nagyjából le is tettem róla, majd egy szerencsés londoni találkozás megnyitotta számomra az elzárt ország kapuit, és 2011 januárjában leszálltam a világ egyik legveszélyesebb repterén. Akkor csupán néhány hónapra mentem önkéntesnek, de életem megváltozott és „bhutanizálódtam” és azóta minden évben több hetet, hónapot töltök az országban. Már első utam során indítottam egy angol nyelvű blogot és később, amikor kiderült, hogy még senki, soha nem írt magyar könyvet Bhutánról, az is megfogalmazódott bennem, hogy ez az én feladatom lesz. Ezt viszont könnyebb volt elhatározni, mint megtenni...

Kérem, meséljen pár szóban a könyvről!  Jelenleg dolgozik új köteten?

Az „Álmomban Bhutánban ébredtem” 376 oldalas kötet, amely személyes napló, részletes útikönyv és portrékötet egyben egy távoli, elzárt himalájai buddhista királyságról. 32 oldalnyi színes képpel, sok hasznos információval és lélekemelő történettel. Az olvasó mindent megtalál benne Bhutánról: az ország földrajza, régiói, nemzeti parkjai, történelmi alakjai és a királyok élete, az ottani tantrikus buddhizmus, a világon egyedülálló építészet, a modernizálódás és a gyors változások, ünnepek, receptek, utazási információk. Ráadásul mindez hiteles források alapján, szórakoztató tálalásban, személyes utazásokon keresztül. És ami talán a legizgalmasabb: a világon először bhutániakkal készült interjúkon alapuló személyes portrék is bekerültek a könyvbe. Főleg ez utóbbi miatt a könyv nemzetközi érdeklődésre is számíthat, és jövőre szeretném megjelentetni angolul. Ez nem a magyar kötet fordítása lesz, hanem egy átszerkesztett, új könyv, még több interjúval, az angol nyelven olvasók igényeihez alakítva. Hosszú távú tervem emellett az, hogy magyarra fordítsak néhány bhutáni könyvet, hogy a magyar olvasók még közvetlenebbül találkozhassanak a bhutáni kultúrával.

Mit jelent az Ön számára az írás?

Én nem vagyok hivatásos író, ez az első könyvem, és több éven keresztül írtam. Idő kellett mire rájöttem, hogy a könyveket nem a fejével, hanem egy másik, kevésbé nemes testrészével írja az ember. Igen, bizony, seggelni kell, méghozzá rendszeresen, különben a könyv csak álom marad. Amikor nem vártam az ihletre, hanem édesapám tanácsára elkezdtem rendszeresen, minden nap valamennyit írni, akkor lettem igazából termékeny. A másik dolog, hogy a könyvírás első ránézésre magányos sport, de számomra, az utazásaimmal összekapcsolódva, izgalmas csoportélménnyé vált és számos új ajtót nyitott meg, új embereket ismertem meg. Egyikük Szegedi Mónika, tibetológus, aki a könyv buddhizmusról szóló fejezetét lektorálta. Mások tanácsaikkal, javaslataikkal, és a könyvbe is bekerült lelkes ajánlásaikkal járultak hozzá a könyv sikeréhez: Karma Phuntsho, Francoise Pommaret, Zsolnai László, Jaksity György és természetesen Szabó István, aki a szép borítótervért, az elegáns tipográfiáért felelt. Emellett a családom is sokat segített, főleg a szerkesztésben. 

Hogyan jutott el a könyvkiadásig?  Milyen nehézségekkel találkozott  a folyamatok során, addig míg a könyv nyomtatott formában is elérhetővé vált?

Számos könyvkiadó szívesen kiadta volna a hiánypótló könyvet, de az általuk - az eladott könyvek után - ajánlott 5-8%-os részesedés szánalmasan alacsony, és az alkotói folyamat teljes leértékelését mutatja. Képzeljük el, hogy ha sikerülne 500 példányt eladni a könyvemből – ami komoly eredmény lenne - és ezt egy kiadón keresztül tenném, a végén kb. 120-190 ezer forint ütné a markom. Több évi munkáért, az alkotói tehetségéért, az utánajárásért, az interjúkért, a fotókért kb. egyhavi bér. Ezért inkább mi adtuk ki és alapvetően mi is terjesztjük az interneten a www.bhutankonyv.hu oldalon, illetve nyilvános rendezvények segítségével. Nemrég néhány könyvesboltba is bevittük, hogy az olvasók még szélesebb rétegeihez jusson el. A legnagyobb nehézség a terjesztésen túl számomra az volt, hogy kitartó kutatómunkával hozzáférjek a lehető leghitelesebb információkhoz. Ehhez elengedhetetlenek voltak az évenkénti bhutáni utazásaim és a kapcsolatépítés, amelynek nyomán hiteles emberekhez jutottam el. Minden tiszteletem azoké, akik néhány hetes bhutáni turistaút után írnak az országról, de sajnos az ilyen beszámolók inkább futó benyomásokon és az idegenvezető szubjektív történetein alapulnak, mint magán a valódi Bhutáni Királyságon. Az én célom az volt, hogy a magyar olvasók egy átfogó, részletes, de olvasmányos könyvhöz jussanak, amely elrepíti őket Bhutánba vagy segít felkészülni a nagy utazásra. Remélem ez sikerült!

Az íráson kívül, magánemberként mit tudhatnak Önről az olvasók?

Engem először a buddhizmus, a fenntartható fejlődés és a kalandvágy vitt Bhutánba, ahol az életem megváltozott és azóta a legtöbb időmet ennek az országnak és a vele kapcsolatos témáknak szentelem. A Magyar-Bhutáni Baráti Társaság elnökeként önkénteseinkkel számos rendezvényt szervezünk, többek között mi hoztuk tető alá a világ első bhutáni filmfesztiválját is! Sok előadást tartok az egész országban, meghívásra szívesen megyek mindenhová, sok történetet és fotót osztok meg. Emellett csoportokat és delegációkat vezetek Bhutánba, legutóbb hagyományos magyar íjászokkal mentünk, fantasztikus élmény volt, mindkét fél számára. Helyismeretemet kihasználva, a velem utazóknak lehetőséget teremtek arra, hogy Magyarországon egyedülállóan, olyan bhutániakkal találkozzanak, akikkel az egyszerű turista soha nem tudna.

Jelenleg az egyik legizgalmasabb projektem egy olyan társadalmi vállalkozás, amelynek a célja tehetséges bhutániak támogatása és termékeik piacra juttatása. Ez több évre le fogja kötni az energiáimat. Legjobban mégis azt szeretem, amikor gondolatlan, éber derűvel sétálok a bhutáni hegyekben vagy leülök egy buddhista templom több száz éves fadeszkáira és beszívom a füstölők tudattágító illatát...

Fontosnak tartja, hogy Facebookon, illetve egyéb internetes fórumokon keresztül is kommunikáljon az olvasókkal?  Kap visszacsatolást az olvasóitól? Fontosnak tartja a bloggerekkel történő kapcsolattartást? Aktívan részt vesz a könyvével kapcsolatos marketing-folyamatokban?  Mindez milyen arányban oszlik meg Ön  és a kiadó között?

A könyvkiadás számomra kapcsolat az olvasókkal, kétoldalú kommunikáció. Nekem az a célom, hogy örömöt szerezzek és tudást osszak meg. Ugyanakkor nagyon szeretem a visszajelzéseket, a kommenteket, a kritikákat, és az író-olvasó találkozókat is, mert jó látni a könyv hatását az emberekre. Mindehhez nagyon hatékony felület a közösségi média és a blogok, amelyeket igyekszem aktívan kihasználni, hogy a könyv minél több olvasóhoz eljusson (a könyv Facebook oldala: www.facebook.com/bhutankonyv). A legjobb, ha az online és offline eszközök, rendezvények egyensúlyban vannak, egymást támogatják. A tapasztalatom az, hogy a könyvesboltokban az emberek azért keresik a könyvet, mert találkoztak vele az interneten. 

Számomra nagyon új és nagyon felemelő érzés volt, amikor tavaly karácsony este arra gondoltam, hogy milyen sok embernek okoz örömöt a dedikált könyvem, mint egyedi ajándék, átadása és átvétele.

Hazánkban talán sokan nem ismerik a Bruttó Nemzeti Boldogság fogalmát, engem azonban a könyv olvasása során nagyon megfogott ez az eszme.  Kérem, meséljen röviden mit is jelent a Bruttó Nemzeti Boldogság, hiszen Ön közvetlenül megtapasztalhatta bhutáni utazásai során!

„A Bruttó Nemzeti Boldogság nekünk fontosabb, mint a Bruttó Nemzeti Termék.” Ezt 1976-ban a fiatal, huszonéves bhutáni király mondta egy újságírónak, és ezt nagyon komolyan gondolta, országát ennek megfelelően, a lakosok jólétének és jóllétének, boldogságának növelése érdekében kormányozta.  A megközelítés lényege, hogy egy ország – de ez lehet egy vállalat vagy egy más szervezet is – vezetésekor túllépünk a szűk anyagi, pénzzel mérhető célokon, más szóval a GDP-n vagy a profiton, és holisztikus, tágabb keretben döntéseinknél olyan területeket is figyelembe veszünk, mint az emberek szellemi és spirituális gyarapodása, illetve a természeti értékek megőrzése, kímélése. A Bruttó Nemzeti Boldogság buddhista kultúrában fogant, de univerzális. Egy ilyen mérőszám kidolgozását ma már az ENSZ is ajánlja a tagországoknak, sőt március 20-a a Boldogság Világnapja lett – szintén Bhután kezdeményezésére. Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden bhutáni boldog, hiszen itt nem is az egyén, hanem az egész közösség boldogulásáról van szó. Ahogy a tavaly hazánkban járt Michael Rutland, az említett király volt angol fizikatanára mondta: „Kérem, ne keverjük össze a személyes boldogságot a bruttó nemzeti boldogsággal.” 

Van olyan író, aki inspirálja?

Szigorúan véve nem írók, hanem írások, legyenek bármilyen műfajúak, inspirálnak. Persze érdekes megtudni, hogy  hogyan élt Arany János, de ugyanakkor mégis csak a művek számítanak, sőt egyenesen unalmas vagy kiábrándító is lehet belesni egy író mindennapjaiba. Főleg, hogy ők csak médiumok, közvetítők.

Az egyik könyv, amely fiatalon nagy hatással volt rám az A Gyűrűk Ura, amely belém oltotta az utazás, a kaland, a felfedezés iránti vágyat, és a bhutáni tájat járva sokszor éreztem úgy, hogy kedvenc fantáziavilágom elevenedik meg. Már idősebben, más-más életszakaszaimban, Hermann Hesse: Sziddhárta c. csodálatos fejlődés és megvilágosodás történetét is többször elolvastam, és igyekeztem, hogy a könyv főhőséhez hasonlóan, én is minél többet megtapasztaljak a világból, megismerjem önmagam, és a helyes utat járva eljussak a megszabadultság állapotába. A könyvem írása közben ismertem meg Fodor Ákos költészetét és annyira megtetszett, hogy egy-egy versével indítom és zárom a könyvemet. Az egyiket akár Bhutánról is írhatta volna:

ha közelebb van:

élesebben látni, hogy

elérhetetlen.

Milyen körülmények között szokott alkotni? Van állandó helye, például egy kávézóban, vagy egy saját kis kuckó ahova el tud vonulni?

Otthon, nyugalomban dolgozom, a városba lelazulni és új ingerek, találkozások, és ügyintézés miatt megyek. A könyvemet három városban írtam: Budapesten, amelyet sok bhutáni Buddhapestnek ért, Brüsszelben, ahol több évig laktam, és Thimphuban, Bhután fővárosában. Ez utóbbi az egyetlen főváros a világon, ahol nincs közlekedési lámpa. Volt, de a gép helyett az emberek visszakövetelték a hús-vér rendőrt, aki azóta is irányítja a nem túl sűrű forgalmat.

Hát, ilyen hely ez a Bhután, ahol álmomban én is ébredtem...

Köszönöm szépen az inspiráló interjút Valcsicsák Zoltánnak! 

A könyvről készült értékelést is mindenképpen érdemes elolvasni, biztos felkerül sokak bakancslistájára Bhután is. 

http://konyvlelo.blogspot.hu/2016/09/kanapeturista-voltam-bhutanban.html

Az esemény facebook oldala: https://www.facebook.com/events/731384713666867/

A könyv és bővebb információ: http://bhutanbook.strikingly.com/