Áss le a múltad legmélyére. Talán ez lehetne a legjobb alcím ehhez az írásgyakorlathoz, aminek a segítségével rátalálhatsz a saját stílusodra, saját hangodra az írásban.
A személyiséged rétegei, az hogy mit szeretsz, mit nem, mire vágysz, mitől félsz… egészen a kisgyerekkorodig nyúlnak vissza. Egy korai élmény egy kutyával, aki rád ugrott váratlanul, meghatározhatja a kutyákkal való kapcsolatodat felnőttként. Az, ahogy a szüleid bántak veled kiskorodban, kihat arra, hogyan látod most a világot. Rengeteg apróság történt veled akkor, ami alapján kialakítottad a felnőtt életedet.
A múltadat akarva-akaratlanul felhasználod írás közben, olyan, mint egy kincses térkép, aminek minden egyes állomásáról önálló kötet születhetne akár. Még úgy is, hogy rengeteg emlék már a homályba vész. Lehet, hogy emlékszel pár pillanatra az ötödik születésnapodról, vagy hogy mit csináltál az első napon az oviban, ezek azok az emlékek, amikkel lehet írásgyakorlatot is kezdeni, aminek hatására lehet, hogy egyre több emlék bukkan majd elő az árnyékból, amiket felhasználhatsz később a könyveidben.
Áss le a múltad legmélyére gyakorlat
Válassz egy tiszta, erős emléket gyerekkorodból, valamilyen jelentős vagy akár egy ijesztő eseményt, ami megmaradt benned. Írj le róla mindent, amit csak elő tudsz hívni. Írj úgy, mintha most történne és mintha látnád magadat benne felnőtt szemmel. Nyugodtan analizáld a reakcióidat, fejtsd ki, hogy milyen háttér történések vezettek oda, amiknek gyerekként még nem voltál tudatában.
A szüleid közel álltak a váláshoz, de erről te mit sem tudtál akkor még? Ez volt az utolsó alkalom, amikor egy rokonodat láttad? Ahogy írsz, vizsgáld meg a részleteket, amik felötlenek benned és figyeld, ahogy ez az emlék, amint elkezded boncolgatni, előhív egy sor más emléket is. Még amikor félreteszed ezt az írást, akkor is érezheted, hogy felbukkannak az emlékeid. Jegyzetelj le közülük annyit, amennyit csak tudsz, idézd fel a legtöbb részletet, amire csak emlékszel. Később kidolgozhatod a jegyzeteidet, ha folytatni szeretnéd a gyakorlatot.
Egy másik alkalommal válaszd ugyanezt vagy egy másik emléket és írj róla egy gyerek szemszögéből. Próbálj úgy gondolkodni, ahogy akkor gondolkodtál. Figyelj arra, hogy ne írj le olyat, amiről akkor még nem tudhattál, ne elemezd a történéseket felnőtt fejjel. Fókuszálj arra, mit látsz és mit hallasz magad körül. Hogyan láttad akkor a környezetedet, amikor kicsi voltál, és ismeretlen volt számodra a világ. Érezd át a gyermeki kíváncsiságot és éld bele magad abba az ártatlan nyíltságba, ami a gyerekek sajátja. Jót fog tenni ez az ártatlan szemszög a későbbiekben minden írásodnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.