Ha szeretitek a betűtörténet sorozatomat, akkor olvassátok el az előző részeket is: Miért hált bikával Minosz felesége?, 17 érdekesség a kínai írásról és 7 érdekesség a kódexektől Aldus Manutiusig
1. Luxemburgi Zsigmond
Luxemburgi Zsigmond magyar, német, cseh király és német-római császár portréja. Pisanello olasz festő műve 1433 körül.
Luxemburgi Zsigmond magyar király, 1368. február 14-én született Prágában és 1437. december 9-én halt meg Znaimban. 1387-1437 között uralkodott. Prágában született magyar, német, cseh király és német-római császár volt. Európa legtekintélyesebb uralkodója volt a maga korában.
Ő szervezte meg az összeurópai keresztes hadjáratot 1396-ban, ő szüntette meg a nyugati egyházszakadást 1417-ben. Az ő idejében vesztette el a magyar királyság Dalmáciát, de kiépítette a végvárrendszert. Törvényei és a jobbágyokkal kapcsolatos előremutató intézkedései miatt is fennmaradt a neve.
Luxemburgi Zsigmond udvarában sokrétű művészi tevékenység folyt. Nevéhez köthető Buda és Visegrád nyugati szintű kiépítése. Az ő általa kiépített budai palotarendszer, ahol fejedelmeket, királyokat és császárokat is tudott fogadni méltán volt világhírű. Mindenki a csodájára járt.
Albrecht Dürer festménye Luxemburgi Zsigmondról.
A német birodalmi gyűlést pedig Pozsonyban hívta össze.
A végvárrendszerek kiépítése, törvények megszilárdítása gazdasági értelemben, szobrászat, festészet és könyvművészet köthető a nevéhez. Fényűző udvartartás vette körül, amelyet nagy pompa, ünnepélyesség és tekintély jellemzett.
2. Milyen volt a budai könyvtár Luxemburgi Zsigmond idejében?
Mint az előző betűtörténeti cikkben, Hogyan írtak elődeink? 1. A Képes Krónika-ban is írtam a magyar a könyvkészítés mellett, a festészet egyik jelentős emléke ez a kódex, ami Budához, a budai művészethez kötődik.
Luxembrugi Zsigmond idejében bővült Budán a királyi illumináló, azaz könyvfestő műhely könyvekkel és erre alkalmazott emberekkel. A király ezen felül bővítette könyvtárát, bátyja Vencel pompás és értékes könyveivel is.
Zsigmond király imádságos könyve, XV. század első fele. Az őrzés helyszíne: Bécs, Nationalbibliothek. A királyt udvarában, emberei körében láthatjuk.
A külföldről is származó könyvfestők között, egy Martinus Optifex nevű embert is felsorolnak, akiről nem tudjuk, hogy milyen nemzetiségű volt. Munkásságának hatását Mátyás király udvarában készült Corvinák között is felfedezték.
Ez a mester tisztában volt a felső-rajnai, a burgundi és a kelet-francia művészet újításaival és ő készítette Zsigmond király számára a breviáriumot. Azt az imádságos könyvet a XV. század első felében, amit jelenleg Bécsben a Nationalbibliothekben, azaz a Nemzeti Könyvtárban őriznek.
Mátyás király ábrázolása a Thúróczy Krónikában.
3. A Thúróczy Krónika, Chronica Hungarorum
A nem egyházi, tehát világi kiadású könyvek, kevésbé gazdag illusztrációs anyaggal rendelkeznek, mint a kódexek.
Volt azonban egy kivétel. A nagyon gazdagon díszített, úgynevezett: Thúróczy Krónika.
A Thúróczy Krónika szövegének egy részlete.
A Thúróczy Krónika szerzője Thúróczy János, Túróc vármegye nemese, birtokosa volt. Túróc vármegye a Magyar Királyság északi részén, a Felvidéken volt. Utolsó székhelye Túrócszentmárton volt, a mai Szlovákiában.
A Thúróczy Krónika tatárjárást ábrázoló jelenete.
Thúróczy János nemes, országbíró és történetíró is volt. Az 1480-as években kezdte el írni a művet, amit kiegészített II. Kis Károly történetével, saját átírásában, amely eredetileg Lorenzo dei Monaci verses költeméye volt.
A hunok és a szkíták történetét, amelynek alapja a XIV. századi Képes Krónika és Budai Krónika szöveges hagyománya volt, kiegészítette és átdolgozta. Ehhez Aeneas Sylvius Piccolomini és Antonius firenzei püspökök írásait használta. Küküllei János, királyi alkancellár és küküllői főesperes I. Lajos életrajzával egészítette ki még a művet.
A Thúróczy Krónika első lapja.
Thúróczy János saját maga dolgozta fel az 1386-1470 közötti eseményeket, amelyeket ezért a legértékesebb résznek tekintenek a kutatók a krónikában.
A krónikához illusztrációként Konrad Stahel és Matthias Preinlein metszeteit használták fel, harminchat darab fametszet-dúccal, de valójában negyvenegy királyt ábrázoltak vele, vagyis bizonyos dúcokkal több királyt is bemutattak.
A Thúróczy Krónika hét vezért ábrázoló jelenete.
4. Chronica Hungarorum
A Thúróczy Krónika második kiadása volt a Chronica Hungarorum, amelyet 1488. március 20-án jelentettek meg Brünnben és Augsburgban, a Budai Krónika után ez a második nyomtatásban megjelentetett történeti könyv.
I. László király ábrázolása a Chronica Hungarorumban.
A Chronica Hungarorum, Thúróczy Krónika második kiadása Erhardt Radtolt augsburgi nyomdász kiadásában. Ebben már fametszéssel készült csatajelenetek is előfordulnak, negyvenegy vezér és királyok, mindössze huszonnégy dúccal. Átfaragták, vagy egyeseken előforduló részleteket más kompozíciókhoz is felhasználtak.
Buda ábrázolása egy a Thúróczy Krónikához hasonló kiadványban. H. Schedel: Liber Chronicarum, megjelent Nürnbergben, 1493-ban. Egyik oldalon a korabeli Mátyás templom, másik oldalon a Magdolna templom, amiből ma már csak a torony létezik.
A Képes Krónika magyar művészének a képeit is felhasználták, a Szent László király és a kun harcos küzdelmének ábrázolásában. A második kiadást Mátyás királynak ajánlották, mely szöveg részlet arany betűkkel került a lapokra.
5. Misekönyvek, breviáriumok
A főként budai könyvkiadók költségén kiadott, magyarországi egyházi könyvek között voltak a misekönyvek és breviáriumok. Sok magyar vonatkozású és témájú fametszettel jelentek meg, ilyen volt az Esztergomi Missale. Leghíresebb illusztrációja: Szent István, Szent László és Szent Imre herceg és a felettük holdsarlón trónoló Patrona Hungariae. Ezt az ábrázolást valószínűleg német mester készítette.
Velence ábrázolása egy a Thúróczy Krónikához hasonló kiadványban. H. Schedel: Liber Chronicarum, megjelent Nürnbergben, 1493-ban. Baloldalon a Dózse Palota látható.
Magyarországi forgalomban, egyházi használatra voltak külföldön készült kötetek is. Ilyen volt például a Johannes Emericus és a Spira testvérek, velencei nyomdászok által készített misekönyvek. Ezekben iniciálé nagyságú bibliai képek fordultak elő.
Az egyházi kötelékekben, szerzetesként, papokként szolgáló magyar fametszők munkáinak egy része elpusztult az egyházi könyvekkel együtt. Egyetlen szerzetesnek a nevét ismerjük, aki a XV. században Magyarországon volt fametsző, őt Antal szerzetesnek hívták.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.