Itt az ideje eldönteni, hogy melyik utat választod. Továbbra is a főkönyvtár file-oknak írsz, vagy összeszeded a bátorságodat, és kilépsz a nyilvánosság elé? Szerintem azért vagy itt, mert ez utóbbi motivál. Lépd át az utolsó félelmeidet is, nézzük, hogyan válhatsz házi sztorizgatóból publikáló íróvá!
Van már kéziratod?
Az első és legfontosabb lépés, hogy rendelkezz egy olyan írással, amivel elindulhatsz a publikálás felé. Legyen egy kész kézirat, amivel elkezdheted a további munkát. Igen, nem fog megállni az élet azzal, hogy beküldöd a kiadóba a művedet, utána életre kel és neked még feladatod lesz vele! De most ne szaladjunk ennyire előre. Nem elég, ha vágyakozol rá, vagy csak beszélsz róla: tessék leülni és megírni mindazt, ami kikívánkozik. Ne járj úgy, mint én, amikor évekkel ezelőtt beküldtem egy regénypályázatra az anyagomat, és az annyira megtetszett a bizottságnak, hogy azonnal bekérték a teljes művet. Amiből nekem konkrétan csak az a hét oldal volt leírva, amivel pályáztam. A többi a fejemben élt. Ott jött aztán a könyörgés különféle időhatárok tologatásáért, amitől persze nem tűnik profinak az ember. Tehát írd meg, és aztán a kész termékkel bátran vágj bele a kiadás kalandjába!
Az elengedés művészete
Megírtad. A tiéd. Dédelgetted hónapokig, simogattad a sorokat, és vágyakoztál a kiadásra. De félsz. Igaz? Félsz, hogy ha kiadod a kezedből a művedet mi lesz vele, hova kerül? Biztonságban lesz? Vagy ellopja valaki a szellemi termékedet?
Az érzelmi kötődés érthető, de minden rendben zajlik majd, hidd el! Csatold a kéziratot és ne remegjen a kezed az 'enter' fölött! Dobd be a köztudatba, lődd ki a könyvkiadás éterébe! Vedd a bátorságot, hiszen nagy lehetőség kapujában állsz, ha arra vágytál eddig, hogy mások is megismerjék a leírt gondolatokat. Csak a legelső írás elengedése nehéz, a második már rutinfeladat lesz. A szerzői jogvédelem egyébként téged is megillet.
Valóság és fantázia
A kezdő írók közül sokan a tényeket és konkrétumokat írják meg a művükben, amivel nincs gond, hiszen például a dokumentarista írások, az önéletrajzi művek vagy a memoárok műfaja egyenesen ezt igényli. És mi másból dolgoznánk, mint a valóságmagvakból? De minél profibb vagy, annál messzebb tudod engedni a fantáziádat. Keveredjen álom és valóság, fantázia és történelem, bármi, ami a fejedből kipattan, hiszen ez a varázs-képességed: játék a szavakkal és a fikcióval. Ha megtörtént eseményt dolgozol fel, akkor is színezz, ironizálj, keverd a szálakat térben és időben, add mások szájába az elcsípett párbeszédeket, és játssz az eseményekkel, mert az író munkája azon túl, hogy kemény koncentrálás, egyben egy szórakoztató, személyes belső játszma is.
És ha felismerik?
Sokszor találkozom azzal az olvasói reakcióval, hogy első blikkre megpróbálják beazonosítani a regényem szereplőit, vagy a blogos szösszenetek helyszíneit. Először szorongtam emiatt, és különféle kész válaszokat gyártottam, mert a leggyakoribb kérdés a könyvbemutatók és népszerűsítés során az volt, hogy hány százalék igaz a történetből? Izgultam, hogy mi lesz, ha felismerik a szomszédot, a főnököt, a szeretőt, a kisboltost? Semmi. Semmi különös nem történik, mert író vagy, az a munkád, hogy megírd, összerázd, tanulságot vagy katarzist adj, tovább gondolásra és asszociációkra késztess, az olvasó feladata pedig ezeken túl az agyalás és a ráébredés. Meg a tiszta kultúrélvezet. Ha holnaptól egy írásodban felismerni vélnek téged vagy önmagukat, ne magyarázkodj! Író vagy, megteheted!
Ha átugrod ezeket az árnyékaidat, máris hatalmas lépést tettél az íróvá válás útján. Mindenki elkezdte valahol. Tiéd a döntés, mindent bele!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.