Emlékszem gyermekkoromban, amikor irodalom órára - egyik kedvenc tantárgyam volt - kellett írni fogalmazást, akkor én mindig arra gondoltam, hogy huha én nem lennék újságíró, mert milyen nagy lehet a nyomás, hogy időre kell leadni egy cikket. Majd kitartó munkával megírtam a kiadott témát, és büszkén örömmel olvastam vissza minden alkalommal munkám gyümölcsét. Mosolyogva jutott ez az emlék most eszembe.
És mosolyogva gondolok az Élet csodás szakaszaira is. Ma már hiszem, hogy a lelkünkben lévő feladat könnyed és könnyű. Lehet, hogy az ehhez eljuttatott tapasztalások nem mindig voltak azok, de hiszem, hogy minden azért történik, hogy többek legyünk általa és meg tudjuk valósítani önmagunkat. Azt hisszük, hogy amit alkotunk, az "nem elég jó", "bárki meg tudja csinálni", vagy "ezt már kitalálták". Ám ezek téves elképzelések. Csupán gondolatok, nem maguk az érzések. Minden, ami félelmen alapul, az nem valós. Nem teljes egész, hanem csupán az egy-ség helyett két-ség van jelen olyankor.
Ami a lelkünkben van, amit meg szeretnénk alkotni, osztani másokkal, az nagyon is egyszerű. Nem kell erőlködni. Régen nem értettem, hogy egy csodás regénynél, hogyan lehetett képes az író, ilyen fantasztikus, események tökéletes láncolatával átszőtt, egymásba illeszkedő elemekkel összerakott világot, történetet megalkotni, és ezt akár több köteten át. Mindig felmerült bennem a kérdés, hogy mégis honnan jönnek ezek az ötletek, hogyan?
A válasz már egyszerű. Belülről. Amikor az ember elcsendesíti önmagát, akkor meghallja azt, ami mindig is ott volt benne. Amikor az ember eléggé szereti önmagát, akkor felülkerekedik a kérdéseken, félelmeken, tesz magáért és hozzálát annak, ami régóta meg akart születni benne, általa. Alkotni nagyon egyszerű. Mindössze figyelni kell a belső sugallatokra a folyamatosan felmerülő ötletekre. Amik végeláthatatlanok, mert a teremtés, alkotás folyamatos, percről percre megújul.
Kép forrása: www.clipart.me
Mivel minden ember egyedi, ezért bárki bármit szeretne alkotni, írását megosztani, ne féljen! Ugyanúgy, ahogy nincs két egyforma hópehely, nincs két ugyanolyan másodperc, nincs két egyforma megnyilvánulás sem. Azt a mondanivalót megfogalmazni, ami valakiben megszületett, az egyszeri és egyedi módon lehetséges. Lehet a téma ugyanaz, de az írás megismételhetetlen lesz. És ettől gyönyörű és magabiztos folyamat az alkotás. Nem kell másnak lenni önmagunkon kívül, nem kell valaki máshoz hasonlót alkotni, erőlködni. Nem kell mást tenni, mint egyszerűen megélni azt az ihletet és ötletet, ami jön és csupán a szívünkre hallgatni. Ahogyan a virág is nyílik, kivirágzik, egyszerűen csak létezik szépségével, finom illatával, éppen olyan könnyedséggel, szeretettel, kitartó munkával hallgassunk önmagunkra, szívünkre és alkossunk.
És a segítséget mindig kapjuk útközben, amint elindulunk rajta. Megtalálnak minket azok a cikkek, emberek, gondolatok, amikre épp szükségünk van, amik segítenek minket utunkon. Akárcsak ez a felület, ahol megannyi inspiráló írást olvashatunk, amiért hálatelt szívvel magam is köszönetet mondok, hogy alkothatok, olvashatok, csodákat tapasztalhatok.
Csak hajrá, alkotásra fel, hisz lehet pont Te leszel a következő!
Kép forrása: www.hdimagelib.com
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.