A cikk első felében, már szót ejtettem a karakterábrázolás fontosságáról, miért fontosak a különlegesebb jellemvonásokat, és milyen kliséket érdemes elkerülni. A ma cikkben további információkat olvashattok, hogyan varázsolhatjátok szereplőiteket élővé.
Bővítsük a személyiségjegyeket
Írásunk során nem elég elmondanunk, hogy a karakter milyen fő jellemvonásokkal rendelkezik, milyen egyedi ismertetőjegyekkel, hanem mélyebben is be kell mutatnunk a személyiségét. Fontos megemlíteni, hogy hagynunk kell, hogy a mutasd és ne mondd szabály érvényesüljön, tehát egy karakterről nem azt kell elmondani, hogy John kedves és halk szavú, hanem le kell festenünk az olvasónak, hogy ez miben nyilvánul meg. A tettek sokkal kifejezőbben, és az olvasó sokkal mélyebben megismerheti a karaktert, ha annak tetteit, döntéseit állítjuk középpontba.
Természetesen ne feledkezzünk meg egyéb fontosabb információról, pl. a karakterek erősségeiről, gyengeségeiről, félelmeiről; arról, hogy miben tehetségesek, milyen az erkölcsi meggyőződése, milyen vallású, miben hisz, mit szeret, és mit nem, ezek mind-mind sokkal többet elmondanak valakiről, mint az, hogyan fest a haja reggelente.
Gondoljunk arra is, hogy a karakter hogyan látja magát, ha tükörbe néz, és mi az, amit a külvilágnak mutat. Mi az, amit mások gondolnak róla? Milyennek tartják a szerettei, a barátai, a kollégái, az ellenségei? Nem biztos, hogy mindenki azonos véleményeken van az adott karakterről.
Hoztam is egy példát:
„A parancsnoki szobában hatalmi jelképként fekete bőrfotel és egy aranyszegélyű íróasztal terpeszkedett, előtte két vörös huzatú, párnázott szék állt. A falról egy giccses keretből a császár ifjúkori arcmása tekintett le rá. Az egyetlen, ami nem illett a szobába, maga az admirális volt. Calderon esküdni mert volna rá, hogy a tiszt gyomra reggelente fölfordul, amikor belép. Oregonnak nem kellett kádnyi méretű bőrfotel, hogy valakinek nézzék, hatalma a lényéből sugárzott. Inas testén második bőrként feszült az egyenruha; kopasz fején apró fülek, kiugró arccsont, horgas orr és barna szem. Homlokráncait vésővel vájta az idő. Láthatóan meghökkent egy pillanatra, aztán erőltetetten elmosolyodott, afféle nyolc-fog-széles mosollyal. Calderon gyanította, hogy ez lehet nála a maximum.” – On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Egy jól megválasztott fizikai tulajdonság, ruhadarab, vagy a szokásostól eltérő viselkedés sokat felfed a karakter igazi lényéből.
Háttér, mint befolyásoló tényező
Sokszor nem gondolunk bele, de az is nagyban befolyásolja egy karakterünk személyiségét vagy esetleg fizikai tulajdonságait, hogy milyen környezetből, milyen családi háttérből érkezett. Ha egy karakternek nincs munkája vagy otthona, és arra szorul, ha naponta vándoroljon az élelemért, akkor kizárt, hogy ereje teljében legyen, egészen biztosan mocskos, a körme alatt koszfoltok éktelenkednek, és valószínűleg különböző élősködőkkel küszködik (bolhák, tetvek).
Ha valaki jómódban él, akkor igényes a környezetére, elképzelhető, hogy az otthonát nem is ő takarítja, hanem saját bejárónővel rendelkezik, és elképzelhetetlen, hogy a családjának reggelit csinál – azt inkább ráhagyja egy házinénire. Ha valaki gyárban dolgozik, egészen biztosan gyakran fáradt és kialvatlan, és öregebbnek néz ki a koránál, mint az, aki egy irodában ül egésznap, és számítógép előtt pötyög. Igaz, utóbbi karakter nem kialvatlan lesz, sokkal inkább derék- és hátfájással küszködik.
Ha bemutatjuk a karakter környezetét, akkor nem csak arra kell gondolni, hogy milyen most az élete, hanem arra, hogy milyen körülmények közül jött, hol élt korábban. Hiszen, ahogy minket is, úgy a karakterek személyiségét is formálja, hogy kikkel és hogyan élt.
„Jó volna, ha egyszer rátehetnénk a kezünket egy ilyen fegyverre, ami a katonáknak van. Egy ilyen csinos kis holmi a feketepiacon sem kerül sokba (480 tikett), olcsóbb, mint a legtöbb nagy tűzerejű puska. Más fegyverekhez képest nagyon pontos, mágnesek és elektromos áramkörök segítik a célzást, és háromsaroknyiról is pontos találatot lehet elérni vele A technológiát a Kolóniáktól lopták, még apa mondta egyszer, de persze a Köztársaság sosem ismerne el ilyesmit. Tess és én vehetnénk akár ötöt is, ha akarnánk... Az évek során rászoktunk, hogy az összelopott pénz fölös részét elrejtjük, félretesszük vészhelyzet esetére De az igazi probléma a puskával nem az ára. Hanem az, hogy nagyon könnyen le lehet nyomozni. Mindegyikben van egy érzékelő, ami rögzíti és jelenti használójának a tenyérvonalait, ujjlenyomatait és a fegyverhasználat pontos helyét. Ez aztán gyorsan lebuktatna. Így inkább maradok a házilagosan barkácsolt dolgoknál, PVC-csőből készült csúzliknál és hasonló vacakoknál.” Marie Lu – Legenda
Érdemes megnézni, hogy ugyanebben a könyvben a másik főszereplő – aki a társadalom egyik magasabb köréhez tartozik és az előző beszélővel ellentétben női karakter –, hogyan mesél környezetéről.
„Az irodában csend van, eltekintve a dékánhelyettes számítógépéből eredő halk zümmögéstől. Kívülről fújom a szoba minden részletét: kézzel csiszolt márvány járólapok Dakotából, 324 darab négyzet alakú, műanyag burkolólap a mennyezeten, dicső Első Polgárunk portréja 6 méternyi szürke drapériával övezve az iroda hátsó falán, 80 centiméteres képernyő az oldalfalon. Az adás hangja elnémítva, alul a friss hírek főcímei futnak: HAZAÁRULÓ „PATRIÓTÁK” ROBBANTOTTAK EGY HELYŐRSÉGBEN. ÖT HALÁLOS ÁLDOZAT. A KÖZTÁRSASÁG A HILLSBORÓI CSATÁBAN MEGFUTAMÍTOTTA A KOLÓNIÁK KATONÁIT. Az íróasztal mögött maga Arisna Whitaker, a dékánhelyettes asszony kopogtat az asztal üveglapjába épített érintőképernyőn – minden bizonnyal a fegyelmi határozatomat gépeli be. Ez már a nyolcadik fegyelmim lesz ebben a szemeszterben. Nagy összegben mernék rá fogadni, hogy én vagyok a Drake egyetlen hallgatója, aki valaha is begyűjtött nyolc fegyelmit egyetlen félév során, anélkül, hogy kicsapták volna.” Marie Lu – Legenda
A környezet alatt nem csak azt értjük, hogy a szereplő milyen helyen él, hanem azt is, hogy milyen tárgyakkal veszi körbe magát, van-e hobbija és abból származó kedvenc holmija, hogyan néz ki a háza, a kocsija, telefonja, hol szokott vásárolni stb.
Ezúttal Stephen Kingtől hoztam pár részletet:
„Sam Peebles Junction City-beli ingatlanügynöki és biztosítási irodájának íróasztalán csütörtök délután négy után öt perccel szólalt meg a telefon. Mindig Sam vette fel – vagy személyesen, vagy üzenetrögzítőn, mivel ő volt a Junctioni Ingatlanközvetítő és Biztosítási Ügynökség tulajdonosa és egyedüli alkalmazottja. Nem volt gazdag ember, de minden bizonnyal boldognak érezte magát. Szerette mondogatni az embereknek, hogy bár az első Mercedese még a távoli jövő zenéje, de van egy Fordja, ami majdnem új, és van egy saját háza a Kelton Avenue-n. "Ez az üzlet nekem fenékig tejfel" – tette mindig hozzá, bár utálta a tejfölt.” Stephen King – A Napkutya
„John Smith mire elvégezte a főiskolát, már teljesen elfelejtette azt az 1953 januárjában történt nagy esését ott a jégen. Voltaképp már az érettségije idején se igen emlékezett rá. Anyja és apja pedig egyáltalában nem is értesült róla. A gyerekek a durhami mesterséges tó, a Körkerülő befagyott felszínén, egy megtisztított térségen korcsolyáztak. A nagyobb fiúk összeragasztgatott ócska ütőkkel jégkorongoztak, két krumpliskosár szolgált kapuként. A kisebb srácok csak szerencsétlenkedtek, ahogy a kisgyerekek szoktak, amióta világ a világ, nevetségesen ki-be csukló bokával; leheletük gőzölgött a fagyos hidegben. A letisztogatott jég egyik sarkában gumikerekek égtek kormosán, a közelben néhány szülő üldögélt, a gyerekeiket lesték. Még messze volt a lánctalpas motorszán korszaka, akkoriban téli sportként inkább a testet mozgatták, mint a benzinmotort.
Johnny gyalog jött oda hazulról, közvetlenül a pownali városszélen túlról, korcsolyáját a vállán hozta. Hatéves korára már ügyesen korcsolyázott. Annyira még nem jól, hogy beszálljon a nagyfiúk jégkorongjátékába, de arra képes volt már, hogy köröket írjon le a többi elsős körül, akik folyvást csapoltak karjukkal, hogy egyensúlyukat megtartsák, vagy hanyatt potyogtak.” Stephen King – A Holtsáv
folyt. köv.
források:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.