Miért hált bikával Minosz felesége?

Az elmúlt alkalmakkor izgalmas betű és könyvtörténeti cikkeimet olvashattátok. Ilyen volt az előző is az egyiptomi írásbeliségről. Ma a krétai-minószi kultúra szépségeibe, a bika kultuszba és a phaisztoszi korong rejtelmeibe és az antik görög világ írásbeli, művészeti emlékeibe vezetlek be. Mindegyik írástörténeti cikk lényege a napjainkkal való kapcsolat és az a tudás, ami beépült a gondolkodásunkba. Légy részese te is! 

Minotaurusz bika szobra. A bika szent állatnak számított a térségben. A szobor valódi funkciója ivókürt volt. 

Mi az a minószi kultúra? Hol maradt fenn az évezredek egyik legfontosabb írásos emléke? Miért imádtak női istenségeket?

A Kréta szigetén uralkodó Kr. e. 2500-ban virágkorát élő civilizációt feltételezések szerint anatóliai telepesek hozták létre. A minószi kultúra egyébként sok rokonságot mutat az egyiptomival, abban a tekintetben, hogy hajózási módokat és hajófelépítést, ami a kereskedelemhez szükséges volt, tőlük vették át.

A knosszoszi palota eredeti megjelenésének makettje a régészeti feltárások alapján. 

Kréta legfontosabb városai  Knosszosz, Malia és Phaisztosz voltak, ahol paloták is épültek, a csatornázás, padlófűtés, fürdők szolgálták e települések lakóinak kényelmét. Itt a kereskedelemmel összefüggő s az ebből a gazdagságból fakadó, magas színvonalú művészet létezett. A vallás nagyon fontos volt e kultúrában. Női istenséget imádtak, a társadalmat is nők irányították, akik elsősorban a keleti országokkal kereskedtek a mediterrán térségben. A Kr. e. 2000 és 1450 közötti időszakot aranykornak is nevezik, mert ekkor folytak a legnagyobb palotaépítkezések.

A minószi kultúra legendája úgy szól, hogy Minosz, Zeusz fia elvette a Nap leányát Pasziphaét, aki az Istenek bosszúja szerint bikával hált. Ebből a nászból született a bikafejű, félig állat, félig ember testű szörny Minotaurusz, aki a labirintusba bezárva élt. Minotaurusz évente tíz athéni ifjút és athéni lányt pusztított el. Amikor Thészeusz megküzdött a szörnnyel és legyőzte, akkor Ariadné fonalával kijutott a labirintusból. 

Korabeli szépségeket ábrázoló freskó a knosszoszi palotából. Minoszi nők. 

A legenda eredete persze mind a mai napig vitatott, de izgalmasan hangzik.

A minószi kultúra végét elsősorban egy Kr. e. 1500-ban, Szantorini szigetén kitört vulkán s az ezt követő szökőár jelentette, ami elpusztította nem csak magát Thérát a mai Szantorinit, de Kréta északi részét is. A civilizáció pusztulásának azonban lehettek más okai is, háborúskodások, lázadások, tűzvészek. Innen maradt fenn az egyik legfontosabb írásos emlék a phaisztoszi korong. 

Phaisztoszi korong. A rajta lévő jeleket, mind a mai napig nem fejtették meg, így sajnos többet nem tudunk meg erről a kultúráról, mint ami a régészeti leletekből, szobrokból, palotamaradványokból, festményekből fennmaradt.

A phaisztoszi korongon, középről kifele haladva, jól olvashatóan, kifaragott dúcú pecsétnyomókkal helyezték el a minószi hieroglifákat. Ezek a mozgatható betűk előzményei voltak, magas technikai színvonalon készítették el őket.

A terrakotta korongon a krétai hieroglif írás negyvenöt jele található, aminek jelentésére mindmáig nincs magyarázat. Találtak néhány hasonló piktogramot tartalmazó jelet, amit szintén nem tudtak megfejteni, de feltételezik, hogy vallással kapcsolatos szöveg volt. A későbbi időkben is használták Krétán a korongokra való írást, mely felület kommunikációs eszközként működött. Körülbelül úgy, mint most a közösségi média üzenőfala. 

A bélyegzők anyagai lehettek kő, fa, fém. Ezek pecsétek és betűbélyegzők voltak, az ó- és középkorban aláírásra és különféle jelzésekre használtak. A krétai kultúra lehanyatlása után, annak helyét a mükénei vette át. 

Hogyan írtak a későbbi görög korszakokban?

Archaikus Kürosz szobor, arcán a jellegzetes "archaikus mosollyal". Fotó: Kocsis Nagy Noémi, Archeológiai Múzeum, Athén. 

Archaikus kor: Kr. e. 7 – 6. század, az egyiptomi művészet hatása alatt álló szobrászat, Polümédosz szobra, archaikus mosolyú női és férfi szobrok.

 A delphoi kocsihajtó. Delphoi Múzeum. 

Klasszikus kor: Kr. e. 5 – 4. század, pl. Delphoi kocsihajtó Kr.e. 470, Polükleitosz: Lándzsavivő Kr.e. 450, Myron (Müron): Diszkoszvető Kr.e. 450.

Aphrodité, Pan és Érosz. Hellenisztikus kor. Fotó: Kocsis Nagy Noémi, Archeológiai Múzeum, Athén. 

Pheidiasz: Az athéni Akropolisz Parthenon frízének domborművei, Hégészo síremléke.

Pheidiasz: Az athéni Akropolisz fríz (díszítő sáv) dombormű sorozatának egyike. 

Hellenisztikus kor: Kr. e.323 - 100. Milói Vénusz, Szamothrakéi Niké, Aphrodité, Érosz és Pán szobor. Laokoón- szoborcsoport, pergamoni Zeusz oltár (Berlin, Pergamon Múzeum). Ezen az oltáron Zeusznak mutattak be áldozatokat.

Kr.e. 5.– 4. században, vagyis a klasszikus kor idején éltek festők, akinek a művei elpusztultak, ilyen festők voltak a leírások szerint Appollodórosz, Zeuxisz, Apellész, akik rendkívül természetközeli ábrázolásokat készítettek növényekről, állatokról. A városállamok megerősödésével Görögország vette át a vezető hatalmat, főleg Athén, ahol a föníciai írásból a görögök kifejlesztették a saját írásukat. A görög abc-ben a krétai, de a ciprusi kultúra is érvényesült. 

A föníciai, a görög és a latin ábécé összehasonlítása. 

A görögöt az indoeurópai nyelvek közé soroljuk. A mindennapi használathoz átalakították a föníciai ábécét, mert a sémita írásban nem voltak magánhangzók. A sémita alef-ből lett az alfa, béth-ből a béta, gimel-ből a gamma, daleth-ből a delta és így tovább. Magánhangzónak, a fölöslegesen használt mássalhangzókat átalakították: a H-ból lett az E,  a J-ből lett az I, az ajint O-nak ejtették,  a föníciai V.

A legfontosabb fejlődés Szolón idején Kr.e. 640-560 között történt meg. A régi írások iránya: a bal felé dőlés, folyás volt, mert a jobb kézzel való írásban ez volt a természetes. A sémita népek, napjainkban is jobbról balra írnak. A mód akkor változott meg, amikor tintával kezdtek írni és akkor az írnoknak vigyáznia kellett, hogy ne maszatolja el a tintát. Ebből a mindennapi és egyszerű problémából következett, hogy az írás irányát meg kellett változtatni. Így sok betű alakja és formája is átalakult.

Az Odysszeia kezdősorai. 

Mi az írás történetének az egyik legfontosabb fordulópontja?

Kr. e. 403. a régi törvények kiadása ion írással történt. Ezeket a törvényeket és az írást a többi görög állam is átvette, amiből az alapvető írásjelek alakultak ki: a kör, az egyenes vonal, a háromszög, a derékszög. Ezek a mértani formák a folyóírás kialakulása szempontjából voltak fontosak, mert könnyebben össze lehetett kötni őket.

Milyenek voltak a görög betűk? Melyik görög korszakban mi alakult ki?

A Sans serifek egyszerű, egyvonalas vésetek, vagyis talp nélküliek. Itt a kultúrtörténetben összekapcsolódott a talp nélküliség, az egyiptomi elegancia egyszerűségével. A festők és az építészek korábban már használták a talp nélküli betűtípusokat. Az ógörög írás megismerésével a még érdekesebb lett és már a könyves szakmában is. Ez nagyjából az 1700-as évek környékén történt, amikor Görögország területére is irányultak az európai régészeti ásatások és felfedezték az épületekbe vésett feliratokat.

Hegeszo síremléke. A szöveg amely a két kifaragott alak úrnő és szolgálólánya feje felett van, jó példa a felirat írásra. A szolgálólány ékszeres dobozt nyújt úrnőjének, amelyből kedvenc gyöngyét választja ki. Fotó: Kocsis Nagy Noémi, Archeológiai Múzeum, Athén. 

A görög írásokat kőtáblákba vésték, ezért hívjuk  felirat-írásnak hívjuk. pl. Hegeszo síremléke.

A mindennapok, a levelezés, a kereskedelem írása viszont a kurzív volt. A kurzívból alakult ki, az Kr. e. III. századtól ismert, a gondosan elrendezett művészi unciális, amit magas művészi igényességéről lehetett felismerni.

A létrejöttének körülményeit, a fejlődő gazdaság és virágzó kereskedelem teremtette meg, amiből a művészetre is áldozni lehetett. Az irodalom, az építészet, a szobrászat és a festészet is kiváló alkotókkal büszkélkedhetett, ugyanakkor szükség volt feliratokra az épületeken, a vallás színhelyein. A görög társadalom három fontos kulturális újítása:a felirat írás, kurzív és az unciális.

Ebből a görög ábécéből alakult ki, a latin ábécé, illetve a cirill-írás is. 

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a Kr. e. minószi kultúra megfejthetetlen hieroglifái után, a görögök a Kr. e. XI. században vették át a föníciai írást. 

Az ógörög minuszkula a Kr. e. a IX. században jött létre. 

A Kr.e. VII. században a milétoszi írás terjedt el.

A görög írás típusai a következők: Ógörög kurzív betűk a Kr. előtti V. században. 

Ógörög kapitális írás a klasszikus alfabetikus Kr. e. a IV. században alakult ki.

Az ógörög unciális egyforma magas és egymástól jól elkülönített betűk a Kr. előtti III. században jöttek létre.  

Ennek az a jellemzője, hogy betűket összekötötték már egymással, oly módon, hogy létrejöttek a felfelé és lefelé nyúló betűszárak.

A középkorban is használták, így ismerték meg a művelt emberek az ógörög irodalmat. 

Kocsis Nagy Noémi

Felhasznált irodalom