Ha nem tudod, hogy alakult ki a latin abc

Betűtörténeti cikksorozatom korábbi darabjai közül az egyik legkedveltebb a Ha nem tudod mi a kacskaringó.  Olvasd el a többi cikkemet is, közvetlen előzményét itt és légy a betűtörténeti sorozat élmény részese. 

Traianaus oszlopának felirata, Kr. u. 98-117 emelték, Traianus fórumának közepén áll.

Hol alakult ki az az ábécé, ami mai napig írott kultúránk alapja?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához megint az ókorba kell időutazást tennünk.

A Római Birodalomban alakult ki az az abc, ami a görög folytatása, annak továbbfejlesztése volt. A Nyugatrómai Birodalom területén terjedt el, ahol később a keresztény egyház is meghonosodott. A rómaiak kultúráját megelőzte az etruszk, ahol a halálkultusznak nagy szerepe volt. Kezdetben Róma államformája királyság volt, amely időszakból írásbeli emlékek maradtak fenn.

 Róma város makettje, a közepén a Colosseummal, épült Kr. u. 80-ban, Vespasianus császár idejében, a Forum Romanum délkeleti végén. Vespasianus helyett, annak utóda Titus avatta fel, eredeti neve: Amphiteatrum Flavium. Nevét a közelben álló kolosszális Nero szoborról kaphatta. Célja, hogy állat és gladiátor viadalokat rendezzenek benne.

Az írás kialakulása a Római Köztársaságban

Az írás kialakulása Rómában a Kr. e. VI. századtól a III. századig zajlott. Egyes vélemények szerint az etruszkok írásai voltak a római írás előzményei, de lehetséges az írás meghonosodása, a dél-itáliai görög városok kereskedőinek a közvetítésével. Ekkoriban még nem különült el egyértelműen a görög abc a latintól, ezért az U-t és a V-t is V-vel írjuk, a K-t és a C-t is C-vel.

A Pantheon Rómában, Kr. e. 27-ben épült. A Mars-mezőn emeltette, Augustus legkedvesebb vezére és veje, M. Agrippa. A homlokzaton felirat olvasható: M.AGRIPPA.L. F.COS.TERTIUM.FECIT. A templomot az összes istenségnek szentelték.

Az első római abc huszonegy jelből állt. Az etruszk abc-ből azokat a jeleket, amik nem rendelkeztek hangértékkel, számok jelölésére használták fel. A köztársaságban a görög kultúra, beszéd és írás igen elterjedt volt. A betűket a mértani formákból alakították át: a körből, félkörből, derékszögből, háromszögből és ezek kapcsolataiból. A betűk egyenes sorokban álltak, nem voltak szóközök.

 Az isteni Augustus császár szobra. 

A Császárság írásbelisége

"Midőn a te isteni szellemed és hatalmad, Imperator Caesar, uralmát az egész földkerekségre kiterjesztette [...]".
Vitruvius

A Császárság kora két részre oszlott, az első volt a principatus Kr. e. 27- Kr. u. 284, és a dominatus Kr. u. 284-476. A principatus időszakára esik, az egyik legjelentősebb császár, Augustus Kr. e. 27–Kr. u. 14 uralkodása. 

A Krisztus előtti első században Róma, a legerősebb, legnagyobb és leggazdagabb város volt a mediterrán világban. Augustus idejében valóban vezető uralkodói várossá vált. Az írók felbátorodtak és megfogalmazták azt, hogy milyen a birodalomban élni, Titus Livius művében a Város alapításáról címűben, a kezdetektől a Kr. utáni első századig tekinti át a történelmet száznegyvenkét könyv kötetben.

Agustus császár teljes alakos szobra. 

Livius a saját művében és Vergilius az Aeneis című eposzában nyilvánítják ki, hogy az Istenek úgy rendelték, hogy Róma a világ úrnője legyen. A császári szociális és kulturális program megnyerte az irodalmat és más művészeteket, újjáélesztette a korábbi időkben becsült értékeket és szokásokat, előmozdította az állampolgári hűséget és kötelességet Augustus és családja iránt.

Az uralkodó, mint főméltóságú pap felismerte azt, hogy ennek a művészeti alkotásokban is tükröződnie kell, ezért számos szobor ábrázolja őt papi, vagy áldozati mozdulat közben. Olyan műemlékeket faragtak, mint az Ara Pacis Agustae, Kr. u. 14-9, békeoltár, ami  a magas művészetek egyik legkitűnőbb példája.

Az Ara Pacis Agustae, azaz Agustus Béke Oltára, épült Kr. e. 14-9 között. 

Augustus császár egy személyben volt a szenátus első embere: princeps senatus, a főpap: pontifex maximus, Róma fő magisztrátusaival egyenlő hatalmat birtokolt: consuli imperium. A tartományok kormányzóinál is nagyobb hatalma volt, mint a római légiók főparancsnoka, valamint a tribunusi hatalom: tribuicia potestas birtokosaként személye szent és sérthetetlen volt: sacrosanstitas, ezért a magisztrátus bármely határozatát megvétózhatta.

Mi volt az a principatus?

A principatus idejében uralkodtak, az úgynevezett, örökbefogadott császárok: Kr. u. 96–138 között, Nervától Hadránusig, nem leszármazás, hanem örökbefogadás alapján követték egymást. A császár a környezetéből maga jelölte ki utódját, fiává fogadta adoptio, azaz adoptálta és felruházta a hatalom minden tartozékával. A birodalom Traianus császár időszakában érte el legnagyobb kiterjedését.

A Római Birodalom kiterjedése. 

Az akkori Római Birodalom magába foglalta az Al-Duna vidékén Daciát, a Fekete-tengertől keletre Örményországon át egészen a Kaszpi-tengerig nyúlt, hozzátartozott Asszíria, Mezopotámia, Arábia, Egyiptom és Küréne. 

A Traianus oszlop 

Az időszak a Római Birodalom szempontjából, mind történelmileg, mind kulturális szempontból a legfontosabb időszak volt. Legmaradandóbb emléke ennek a korszaknak a Traianus oszlopa Kr.u. 98-117 között épült. A rajta talált feliratok példaértékűek. 

A Trainaus oszlopa épült Kr. u. 98-117. 38,7 m magas. Via dei Fori Imperiali. 

Páratlanul szép nagybetűket találunk ezen az oszlopon, ezért is válhattak a nyugati művelt világ írásbeliségének példaképeivé. Legfőképpen a később élt vésnököknek, tipográfusoknak és nyomdászoknak a példa. A stílusát általában merész, súlyos betűformálás, a nagybetűk formáinak a megalkotása jellemzi, valamint az oszlopon körbefutó 200 m hosszú domborműsorozat Traianus daciai hadjáratának a jeleneteivel.

Milyen eszközöket, szerszámokat használtak a betűtípusok kialakításához? 

A betűtípusok kialakulásához két szerszám járult hozzá, az akkori írásbeliségben:

egy széles ecsetfajta, amit nagy, laza karmozdulatokkal, vállból és állva lehetett írni, erről emlékek maradtak fenn Pompeiből.

Valamint az emlékműveken, sírfeliratokon az előre, a kőre rárajzolt formák, amiket vésővel vésték bele a kőbe. Ebből a technikából a vésésből indult ki a szerif, a talpas betű, amitől a római kapitálisok méltóságteljesekké váltak. A római kapitálisoknak két típusát ismerjük, a capitalis quadratát és a capitalis rusticát. A capitalis quadrata ünnepélyes és négyszögletű. A capitalis rustica, a nem annyira gondosan vésett és más néven paraszti kapitálisnak is hívjuk.      

 Római kori bronztábla, katonai jelvény, Kr. u. 149 Antonius Pius uralkodása idején. Antoninus Pius császár polgárjogot és törvényes házasságot biztosított azoknak a külföldi születésű leszerelt veteránoknak, akik huszonöt évig szolgáltak a kisegítő katonai egységekben. Minden veterán kapott egy példányt erről a törvényről, amely két, egymáshoz fűzött bronztáblába volt vésve.

Antonius Pius császár szobra.  Kr.u. 138-161. München, Glypthotek. 

Folyóírás a Római Birodalomban

A Római Birodalomban könnyen használható írást alkalmaztak, a római kurzívot vagy kurrenset. Nincsenek pontos adatok arról, hogy mikor alakult ki, de fennmaradásáról a késő karoling korig biztosan vannak emlékek. A kurzívnak két változata volt, egy a IV. század vége előtt és egy utána. A régi római kurzívban, csak nagybetűk voltak. A betűk nagyjából egyforma magasságúak voltak.

Az újaknál, a fejlődésben az íráshoz használt eszközök módosították a megjelenést, a kapitálisból indultak ki, hogy aztán önálló jelekké váljanak. A sarkok, szögletek gömbölyűekké alakultak és a betűk szavakká kapcsolódtak össze. Azért, hogy a nehezebben megkülönböztethető betűk, könnyen érthetőek legyenek, lett a betűknek alsó és felső szára. Ebből alakultak ki a későbbi évszázadok kisbetűi, amik folyamatosan változtak.A főniciai, a görög és a latin, valamint a modern héber és a modern arab abc összehasonlítása. 

A római abc és a betűk formáinak az alakulása

A latin abc alapja a görög írásnak az a változata volt, amelyet Chalcis városából származó görög telepesek hoztak be Kr. e. 8. században Dél-Itáliába. Azonban a görög írással egyidejűleg az etruszkok is hatottak a latin betű kialakulására. Tőlük vették át a rómaiak a Kr. e. 7. században és alkalmazták a latin nyelv hangjainak jelölésére.

Az egyes betűk szerepe a latin abc-ben.

A latin ábécé kezdetben huszonegy karakterből állt. A z betűt kihagyták a sorból, mivel az nagyon hasonlított az s-re.

A Kr. e. első századig nem is szerepelt az ábécében, és mivel helyét átvette a Kr. e. harmadik században született g betű, a z-t az abc végére tették. A görögből kölcsönzött egyes szavak írásához a rómaiak a Kr. e. I. században vették át a görög ábécéből az y-t.

Az i betűnek eredetileg volt magán és mássalhangzóértéke is. A kettő közötti különbségnek, illetve a használat milyenségének jelölésére a Kr. e. hetedik század táján bevezették az ábécébe az i és a k közé a j betűt. 

Az úgynevezett capitalis rustica, azaz a paraszti kapitális. 

Az i-hez hasonlóan a v is használatos volt magán- és mássalhangzóként is, mert a rómaiak a mai u és v közötti átmenetet alkotó hangot ejtettek. A középkorban ugyan hangtanilag megkülönböztették a kettőt egymástól, ennek ellenére grafikailag általában hasonló módon jelölték; a Karoling-írásban kerek, a gótikusban pedig hegyes változatban (U, V). A két hang közti különbséget grafikailag csak a tizennegyedik század óta jelölik.

Ekkor jött létre a külön u betű, melyet a t és a v között helyeztek el. Az új betű bevezetése a probléma megoldására a középkori kolostorok másolóműhelyeinek scriptoraihoz, kolostori írnokaihoz köthető.

A w karakter a 11. században alakult ki két v betű összekapcsolásából, hogy meg tudják különböztetni a német nevekben a v-vel jelölt f hangot a most már w-vel jelölt v hangtól.

Mit nevezünk kapitálisnak?

A kapitális elnevezést ma a nagybetűs írásra használjuk. Az írnokok és másolók írásmódja már sokban különbözött a faragott, vésett betűktől. A keresztény időszámítást megelőző évszázadokban a kvadráta volt a könyvírás betűje, amit később a rusztika szorított háttérbe.

Az úgynevezett capitalis quadrata, az elegáns, épületeket díszítő kapitális betű.

Ha viasztáblára vagy papiruszra írtak a rómaiak, a kapitális kurzív verzióját használták, amit tekinthetünk a kalligráfia egyik megjelenésének. A latin betű fejlődésének következő állomása az unciális megjelenése volt, amely 170. év tájékán tűnt fel, a könyvírók használták. A IV. században jelentek meg az első olyan kéziratok, amiken az unciálisok már oldottabbak voltak, a szöveg folyása már egyenletes, a le- és felnyúló száraknak köszönhetően ritmikus kézírás volt. Ez indította el azt a folyamatot, amely során az V. század elején kialakult a szemiunciális betű.

Kocsis Nagy Noémi 

Felhasznált irodalom