Így írj olyan könyveket, amiket az olvasó nem bír letenni

James Patterson talán a világ egyik legsikeresebb bestseller írója, aki 33 év alatt 71 könyvet írt és több mint 250millió példányt adott el belőlük világszerte. Ha valaki, akkor ő aztán tudja, hogyan kell olyan könyvet írni, ami megfogja az olvasók figyelmét.

A titka nem abban rejlik, hogy évente legalább három könyvet megír és nem is abban, hogy milyen témát választ magának. Inkább a pörgős, gördülékeny stílusa az, amivel megfogja az olvasókat. Az író megosztotta a nagyközönséggel a tapasztalatait, hogyan lehet letehetetlen könyveket írni.

Írd a történeted úgy, mintha elmesélnéd

“Azt hiszem, leginkább a történetmesélésem sebessége szegezi oda a könyv elé az olvasókat. Megpróbálom mindig kihagyni azokat a részeket, amikről úgy gondolom, úgyis átugranák az olvasók. Ha elkezdenék mondani neked egy sztorit Alexander Haigről, aki épp az utcán sétál, a boltba igyekszik és rátérnék arra, hogy milyen épületek mellett megy el, milyenek a pálmafák körülötte, akkor azt mondanád, hogy ‘Hagyd már abba, mi történik Haiggel?’ Ezért írom úgy a történeteimet, ahogy elmesélném szóban. Persze ettől még nem kell mindenkinek így írni, mert ez csak azt jelenti, hogy én jó történetmesélő vagyok. Az igazán remek írók le tudják írni a pálmafákat is úgy, hogy lerágd a körmöd izgalmadban.”

Írd úgy, mintha átélted volna

“Mindig belehelyezkedem az adott sztoriba, amit épp írok. Próbálok ott lenni, átélni. Így tudok olyan részleteket hozzáadni a történethez, amitől az olvasók is úgy érzik, mintha benne élnének a sztoriban, együtt lélegeznének a karaktereimmel.”

A rövid fejezeteket könnyebben olvassák az olvasók

“Elkötelezetten írom a rövid fejezeteket. Mozgásban tartja az olvasót, nem un bele a történetbe, nem teszi le a könyvet, mert érdekli, mi jön a következő fejezetben.”

Írj vázlatot, mintha a könyved múlna rajta (merthogy ezen múlik)

“Fanatikus vázlatíró vagyok. Ha az írás megkezdése előtt vázlatot készítesz a történetről, sokkal jobban fogsz írni, sokkal kevesebb felesleges, elhalt történetszálad lesz és sokkal kevesebb időbe is telik megírni a könyvet. Újra és újra átírom a vázlataimat, mielőtt a könyvnek nekiállnék. A vázlatból kiderül a történet, csak épp tömörített formában. Minden egyes fejezetnek külön vázlat jut nálam.”

Maradj rugalmas és térj el a vázlatodtól, ha kell

“Tudom, hogy mit akarok kihozni a történetből a vázlatom alapján, de a könyv vége szinte mindig máshogy alakul, mint ahogy előre elterveztem. Ez azért van, mert meghallgatom a karaktereimet, változtatok, ha kell. Ha a vázlat kidolgozásakor úgy érzem, hogy nem lesz elég érdekes így, akkor más megoldások, más konfliktusok után nézek. Ezért előre általában én sem tudom, mi lesz a könyvem vége.”

Írj magabiztosan, még akkor is, ha nem érzed magad magabiztosnak

“Most már magabiztos vagyok abban, hogy el tudom mesélni a történetemet, de nem volt mindig így. Emlékszem, 26 évesen megnyertem az Edgar Awardot, de annak ellenére, hogy tudatában voltam, hogy nyertem, mégis szorongtam. Úgy éreztem, hogy ez csak tévedés lehet. Ez a fajta önbizalomhiány ismerős lehet mindenkinek. Emiatt van az, hogy amikor leírtál valamit, megfelelési kényszerből újra és újra átírod, amíg el nem veszíti a velejét. A magabiztosság ezért annyira fontos.”

Ismerd az olvasóidat, tudd, hogy mit szeretnének

“Az olvasók oda akarnak tapadni egy könyv oldalaira. Függeni akarnak a történettől. Én mindig úgy írok, hogy úgy teszek, mintha valaki ott ülne velem szemben és neki mesélném épp el a történetet úgy, hogy ne akarjon felállni közben egészen a sztori végéig. Gondold át, hogy te kihez beszélsz írás közben? Mit tudsz neki nyújtani? Ha ez megvan, akkor csak kezdj el mesélni.”