Hogyan tartsd meg a lelkesedésedet a könyv írása közben?

Néha a legnehezebb feladat, hogy egy könyv írása közben végig megtartsd magadban az inspirációt és töretlen lelkesedéssel folytasd a munkát. Donna Galanti marketingtanácsadó és az International Thriller Writers csoport tagja árulta el, neki mi használ abban, hogy fenn tudja tartani az inspirációját.

“Kitörtem abból, ami megakadályozott az írásban

Az első könyvemet 15 évvel ezelőtt kezdtem el írni, írtam 12 oldalt, aztán a polcra raktam több mint egy évtizedre. Leragadtam ott, hogy jól akartam megírni. Pedig nem kell elsőre jóra írni. Fennakadtam azon, hogy vissza kellene térnem és megszerkeszteni azt a részt, amit már leírtam, ezért nem tudtam tovább haladni. Te csak menj tovább, írd le azokat a szavakat a papírra, ne állj meg, amikor úgy érzed, nincs tovább. Egészen addig menj előre, amíg a végére nem érsz. Aztán térj vissza az elejére és szerkeszd át az egészet kegyetlenül.

Keress stock fotókat, amikkel megszemélyesíted a karaktereidet

Nekem bevált, hogy olyan stock fotókat kerestem, amik szerintem hasonlítottak a fejemben élő szereplőkhöz. Minél több helyzetben szerepel a fotón lévő ember, annál jobb. Segítettek elképzelni a karakterek személyiségét és a blog posztjaimhoz is felhasználtam ezeket a képeket, hogy az olvasókkal is megismertessem a szereplőket.

Keress zenéket a karaktereidhez

Hogy minél közelebb érezd magadhoz a szereplőidet, bevetheted a zene erejét is. A szereplőim dalait hallgattam mindig, mielőtt leültem volna írni, ez segített, hogy bekerüljek a saját könyvembe. Átéreztem így a szereplőim személyiségét, a helyzetet, amiben vannak, és eltöltött lelkesedéssel az írás iránt.

A férjem mondjuk nem szerette ezt a szokásomat, mert folyton country zenét hallgattam emiatt. Megértem, már csak azért is, mert hajlamos vagyok gyakran elbújni a kitalált karaktereimmel, a fotóikkal és zenéikkel, ahelyett, hogy igazi emberekkel lennék. Azt hiszem olyan ez, mint amikor gyerekként képzeletbeli barátaid vannak, ami igazán csodálatos élmény.

Sétálj egyet

Végül pedig a mindig bevethető tanács: ha úgy érzed, megrekedtél, menj el sétálni. Amikor olyan helyzetbe kerültem, hogy nem tudtam, hogyan folytassam a történetet, mindig felálltam a gép mellől és sétáltam egyet. A sétám végére általában már meg is találtam, hogy mit akarok kihozni az adott fejezetből. Azt hiszem ilyenkor az segít, hogy kimozdulsz a helyzetből, eltereled a figyelmedet, ilyenkor az agy fellélegzik és képes a háttérben kidolgozni a probléma megoldását.”