7 tapasztalat, amit bárcsak tudtam volna, mielőtt megírtam a könyvem

J. Aaron Sanders a Columbus Állami Egyetem irodalom és kreatív írás professzora. Tavaly jelent meg a Speakers of the Dead című könyve, aminek hatására összeírta azt a hét legfontosabb tapasztalatot, amit jó lett volna, ha már akkor tud, amikor belevágott a könyvírásba.

sanders.jpg

 

1. Ne írj úgy, hogy félsz tőle.

A regényem írása közben féltem attól, hogy beleírjam Walt Whitmant szereplőként. Olyan nagy tisztelettel vettem őt körül, hogy tartottam tőle, hogy nehogy rossz színben tüntessem fel a könyvben. Nagyon precíz akartam lenni, ezért tanulmányozni kezdtem az életét, de ettől csak még rosszabbul éreztem magam. Aztán az lett a megoldás, hogy félretettem a kutatásokat és csak megírtam a karakterét úgy, ahogy jött belőlem. Ebből tanultam meg, hogy még akkor is maradjak hű magamhoz, amikor olyan nagy emberekről írok, mint Walt Whitman.

 

2. Írj minden nap. Vagy ne. Csak találd meg a saját rutinodat.

Az egyik leggyakoribb tanács íróknak, hogy írjanak minden nap. Nekem ez tényleg működik, szeretek minden nap írni. Alig várom, hogy hajnalban felkeljek és a kávém társaságában leüljek dolgozni. Ha nem írhatok reggel, akkor egész nap idegbeteg vagyok. Úgyhogy nyilván ezt tanácsolom másoknak is. Az egyetlen probléma ezzel, hogy nem minden író működik úgy, mint én. Egyszer megkérdeztem az általam ismert leghatékonyabb írót (Phillip Lopate), hogy ő is mindennap leül-e írni és közölte, hogy sosem csinált ilyet. A legjobb tanács ezért talán inkább az, hogy találd meg a saját rutinodat, amivel rendszeresen tudsz írni.

 

3. Olvass. Olvass, olvass, olvass.

Ha nem olvasol, akkor nem is igazán írsz. Az olvasásnak rengeteg gyakorlati haszna van az írás szempontjából, csak jobbá teheted a saját könyvedet, ha sokat olvasod másokét.

 

4. Találd meg a jó kritikusokat és fizess nekik

Nem kis dolog, ha megkérsz valakit arra, hogy olvassa át a kéziratodat és mondjon róla véleményt. Ha egyáltalán elolvassa, akkor sem lehetsz benne biztos, hogy őszinte, használható kritikát mond róla. Pedig a kiadás folyamatában nélkülözhetetlen a megbízható visszajelzés, ezért érdemes pénzt ajánlani azoknak - legalább három embernek -, akikkel elolvastatod a könyvet. Így hajlandó lesz olvasni, tényleg el is olvassa és értékes visszajelzést ad majd róla mindegyikük.

 

5. Mindig kezdj bele egy új könyvbe, amíg várod a visszajelzéseket.

Nekem mindig a várakozás a legnehezebb, ezért kezdek bele egy új projektbe, amint odaadom olvasásra a kéziratot. Segít abban, hogy gyorsabban teljen az idő és nem érzem azt, hogy megrekedtem egy lépcsőfokon, hanem hasznosan töltöm el az időt.

 

6. Legyél kedves.

Engem kedvesnek neveltek, mégis próbára tette a türelmemet és kedvességemet a kiadás göröngyös útja. Annyiféle emberrel kellett együtt dolgozni, kapcsolatban lenni, olyan sok szálat kellett a kezemben tartani, hogy néha kijöttem a béketűrésből. Megtanultam, hogy mindenkinek könnyebb, ha nem idegeskedünk egymással, maradjunk a kedvességnél.

 

7. Élvezd a folyamatot.

Figyelmeztettek engem is jó előre, hogy egy könyv kiadása minimum stresszes időszak, de nem hittem senkinek. Most már értem, miért mondták. Nem mintha maga a tény, hogy kiadod a könyved ne lenne csodálatos, mert az, de el lehet veszni az apró nehézségek tengerében. Ha nem élvezed az írást, a rutinodat, az átolvasást, mindent, ami ezzel jár, akkor nem leszel boldog attól sem, hogy a kezedben tarthatod a saját könyvedet.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzoikonyvkiadas.blog.hu/api/trackback/id/tr9512586087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása