A mai napon egy igen érdekes francia betűkészítővel, tervezővel, tipográfussal ismerkedhettek, Claude Garamonddal, akiről az úgynevezett "Garamond" betűtípust nevezték el. Ez egy klasszikus, talpas betűtípus, a reneszánsz óta a könyvkiadásban és a tervezésben is kedvelt.
Claude Garamond nyomdász, tipográfus, betűkészítő portréja. P. Gusman metszete.
Maga a nyomdász személyisége is igen érdekes, de sajnos csak hiányos forrásaink vannak az életével kapcsolatban. Mert minden nyomdász, író, könyvkiadással foglalkozó tudós élete kalandos és rejtélyes, lehetőséget adva a kutatóknak arra, hogy elmélyüljenek benne és az olvasóknak, hogy hátradőlve élvezzék.
Garamond sima, félkövér, kövér és dőlt betűtípusok.
Claude Garamondot úgy tartjuk számon, mint a Francia Reneszánsz Antikva megteremtőjét, és mint olyan betűtervezőt, akit már a korában is sokan másoltak. Manapság azt mondjuk, hogy szakember legyen a talpán, aki tökéletesen átlátja az eredeti és a másolatok, vagy inkább későbbi változatok közötti különbségeket.
Albrecht Dürer (1471. május 30. Nürnberg - 1528. április 16. Nürnberg) portréja, amit ezüstvesszóval készített 13 éves korában.
A tipográfus Garamond a hozzávetőleges számítások alapján vagy 1480-ban, vagy 1500-ban született, pontos források hiányában azonban nem tudunk biztosat mondani róla. A legtöbb betűtervezőhöz hasonlóan korán kezdte el tanulni a szakmát, a családon belül az apjától és másoktól leste el annak részleteit.
Első matricáját, 12-es betűméretben, tizenöt évesen készítette, ami abban a korban nem számított rendkívüli dolognak. Albrecht Dürer, a német reneszánsz óriása, festő és grafikus, aki a kortársa volt, az első ezüstvessző rajzát, önarcképét tizenkét-tizenhárom évesen készítette.
Claude Garamond matrica készlete. A fotót Polgárdi Ákostól kaptam.
A XVI. század első negyedében, francia metszők és tipográfusok, az itáliai nyomdászok által létrehozott Reneszánsz Antikva hasonmását kívánták elkészíteni. Ezzel kapcsolatban cikket olvashattok itt Aldus Manutius velencei könyvkészítő munkásságáról.
Ez a törekvés új szemlélet volt a könyvkiadásban, így Claude Garamond is újítónak nevezhető.
Az Aldus Manutius és a Griffo tipográfusok antikva mintaképe Franciaországban is elterjedt, a Pietro Bembo betűtivel együtt.
Claude Garamondot tipográfust, betűmetszőt, nevezhetjük a franciaországi betűkészítés megalapítójának, aki meghonosította hazájában a Francia Reneszánsz Antikvát és az Italikát (Italica) olaszos betűtípust.
A Claude Garamond által nyomtatott könyv. Az egyik hasáb latinul, a másik görögül íródott. A fotót Polgárdi Ákostól kaptam.
Claude Garamond korában a Római kapitálist és a Karoling betűtípust használták a levelezésben, ami a kódexek jellemzője volt korábban.
Nagy Károly aláírása, a Karoling írás alapja.
A centralizált, a királyság irányítása alatt álló Franciaországban, a feltételek jóval kedvezőbbek voltak ehhez a munkához, mint a korabeli Itáliában, vagy Németországban. Így Claude Garamondnak is könnyebb dolga volt.
Olaszországban városállamok és a tartományok miatt eltérő fejlődési szakaszok voltak a művészetben, könyvkiadásban. Itáliában főként egy-egy műpártoló nemes, például Firenzében a Mediciek nevéhez kapcsolható. A firenzei nemesurak azonban jobban kedvelték a kézzel írott kódexeket.
Nem úgy Velencében, Aldus Manutius műhelyében, ahol a könyvnyomtatás aranykorát élte.
Rotterdami Erasmus (1466. október 27., Rotterdam-1536. július 12. Bázel) portréja, festette ifjabb Hans Holbein 1523-ban. Rotterdami Erasmus ágoston rendi szerzetes, filozófus, teológus. Ő írta A balgaság dícséretét. Szokták a reformáció szellemi előfutárának is nevezni.
Garamond az első fontjait az Aldus Manutius által tervezett antikva alapján hozta létre, amit Rotterdami Erasmus írásainak 1530-as kiadásához metszett.
Az első antikva, amit valójában Garamondnak tulajdonítanak, egy szélesebb valószínűleg a neve alapján, kövér betűtípus, az úgynevezett Gross-Roman.
Ezzel adta ki Eusebius munkáit és Robert Estienne írásait 1544-ben.
Claude Garamond betűtípusával nyomtatott könyvrészlet. A fotót Polgárdi Ákostól kaptam.
1545 után Claude Garamond kiadóként is működött, Pierre Gaultier és Jean Barbéval együtt. A betű és könyvtörténet úgy tartja, hogy Garamond a Gutenberg-féle könyvnyomtatás utáni legsikeresebb és legismertebb betűtervező.
Ezért a francia király, I. Ferenc is megbízta, a kivételes és különleges Grecs du Roy elkészítésével. A király kifejezetten erre a feladatra alkalmazta őt. Akkoriban nagy sikert aratott vele.
Claude Garamond a hírnevét és pozícióját, ennek a betűtípusnak a megtervezésével alapozta meg. Annyira népszerű volt, hogy sokan másolták is műveit, mégsem keresett vele igazából jól. Tervei halála után szétszóródtak, s majdnem kétszáz évig nem is emlékezett rá senki.
Philippe de Champaigne. Richelieu bíboros portréja. 1642.
A XIX. században úgy kelt életre, hogy a Francia Nemzeti Nyomda a korábbi Királyi Nyomda betűtípusainak kutatását tűzte ki célul, konkrétan azokat a betűket, amit Richelieu bíboros használt írásainak kiadásához. Erről derült ki a későbbiekben, hogy ez egy bizonyos Garamond.
Az eredeti Garamond típusának feltérképezésekor, az amerikai ATF-hez (American Type Founders) tartozó Paul Beaujon kutató-tipográfus derítette ki, hogy honnan is származik ez a font, amit Richelieu bíboros is használt.
Az úgynevezett Grecs de Roy. Vagyis a Garamond által I. Ferenc francia királynak készített "Királyi görög" betűkészlettel írott szöveg.
Eredetileg azt a betűtípust egy Jean Jannon nevezetű XVI. századi nyomdász készítette, aki betűtervezőként és metszőként is tehetséges volt, de ő is a munkájához Garamondot vette alapul, ami semmit nem von le az érdemeiből.
Jannont a tipográfust, a XVI. század első fele, francia betűtörténetének meghatározó egyéniségeként tartják számon. De erről majd legközelebb mesélek nektek.
Kedves Olvasók, örömmel tapasztaljuk, hogy figyelemmel kísérítek a betű, könyv, írás és nyomdásztörténeti cikkeinket, amiből bátran csemegézhettek. Olvassatok a Gutenberg galaxisról és a nyomdász kalandos életéről, azt is megtudhatjátok, hogy milyen fontos munka folyt Hess András budai műhelyében.
Aztán olvashattok egy érdekes cikket a könyvtáralapító, gyűjtő és tudós Teleki Sámuelről, aki az Afrika kutató dédapja volt. Ha a magyarországi, főként reneszánsz időszakában működő nyomdászok életét szeretnétek figyelemmel kísérni, akkor olvassatok Huszár Gálról itt, az eretneknek kikiáltott Bornemisza Péterről itt. Vagy arról, hogy hogyan nyomták az első magyar nyelvű Bibliát Vizsolyban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.