Akit kényszerítettek a kiadók: Jane Austen

Jane Austen is bizony szerzői kiadással adta ki a könyveit. Nem kifejezetten önszántából, mint inkább rákényszerítették a körülmények, ugyanis próbálkozott ő a könyvkiadóknál a kéziratokkal, de sorra visszautasították. Ezért kénytelen volt megkerülni a hagyományos útvonalat és a saját kezébe venni könyveinek sorsát.

A történethez tartozik, hogy az ő korában sokkal lazábban kezelték a hagyományos könyvkiadást, nem voltak még irodalmi ügynökségek, nagy monstrum kiadók, egy könyv megjelenésén pár ember dolgozott csupán. Abban az időben a szerzők személyesen házaltak a könyveikkel - ebben mondjuk Magyarország nem fejlődött azóta sokat, de Austen hazája előrébb tart már ennél -, sokszor kihagyták a szöveg szerkesztését, korrektúráját, olvasószerkesztését, és minden egyebet, amin manapság egy kézirat átmegy, mielőtt nyomdába kerül és könyv lesz belőle.

Austen világában tehát az, hogy saját maga adta ki a könyvét, nem is különbözött olyan nagyban attól, mintha odaadta volna egy könyvkiadónak. Ami nagy különbség volt viszont a mai korhoz képest, hogy a közönség sokkal kevésbé volt nyitott az új és szokatlan látásmódú történetekre, a nem hagyományos megközelítésekre és újításokra. Ezért aztán Jane Austen története minden írónak motiváló lehet, hogy egy olyan korban írta, adta ki és vitte sikerre a könyveit, ami elutasító volt a nőkkel, női írókkal és az új eszmékkel szemben.

Austen négy könyve jelent meg még életében, ebből hármat adott ki szerzői kiadással. Az első regénye, A klastrom titkamár 1803-ban elkészült, de csak az írónő halála után, 1817-ben látott könyvként napvilágot, együtt adták ki a Meggyőző érvek című, utolsó könyvével. Az Értelem és érzelem könyvet szerzői kiadással, családi összefogásban adták ki, a bátyja és a sógornője segített neki anyagilag és a nyomtatásban. A Büszkeség és balítélet könyvét az Egerton kiadó adta ki, hagyományos módon. A mansfieldi kastély könyvet Jane a saját pénzéből finanszírozva szerzői kiadásban jelentette meg, ahogy végül az Emma című könyvét is így adta ki.

Jane Austen döntése, hogy az Értelem és érzelem című könyvét szerzői kiadással adja ki, abszolút érthető: nőként és íróként kis társadalmi és irodalmi tőkével rendelkezett akkor még, úgyhogy nem várhatott túl sokat a könyvkiadóktól. Az Értelem és érzelem sikere viszont már garantálta számára, hogy a következő könyvét már sikerül majd kiadónál megjelentetnie. Csakhogy a Büszkeség és balítélet kiadása közben belelátott a könyvkiadás folyamatába egy kiadóban, és úgy látta, hogy ezt ő sokkal jobban meg tudja csinálni, sokkal többet is kereshet a könyveivel szerzői kiadásban, mint az Egerton által a könyv után fizetett összesen 110 font. És lám, tényleg jobban járt a következő két könyvével, érdemes követni a példáját.