Fogadjunk, hogy ezeket csak az írók értik.

Vannak olyan dolgok, amiket csak az írók tudnak, mert senki nem értheti, amíg át nem élte, hogy milyen az, amikor például egy határidő vészesen közeleg vagy amikor napokig szemezel egy üres oldallal. A legtöbben nem tudják, milyen az, amikor tele vagy ötlettel, amit ha nem írsz le azonnal, belülről felemészt. A legtöbb embernek nincs olyan munkája, ami azt kívánja, hogy akár évekig dolgozzon fizetés vagy a siker ígérete nélkül.

A nehézségek mellett persze van jó oldala is az írói létnek. Az írók tudják csak, hogy milyen az, amikor úgy belemélyedsz az írásba, hogy megszűnik körülötted a világ és amikor visszaolvasod, akkor nem is érted, honnan jöttek a szavak. Vagy hogy milyen érzés az a büszkeség, amikor életre kelnek a szereplők a papíron.

Ilyen ez a 10 dolog, amit írók írtak íróknak az írókról:

1. Az írók tudják, hogy mit jelent, amit Walker Percy mondott, hogy “Az írás olyan, mintha egy borzalmas betegségben szenvednél egy bizonyos ideig. Hogy amikor befejezed, jobban legyél megint.” Muszáj írni. Ez nem döntés, hanem kényszer kérdése.

2. Az írók tudják, hogy egy könyvet megírni fájdalmas folyamat. Caitlin Moran szerint egyenesen rosszabb, mint gyereket szülni. Olyan, mintha egy démon űzne belülről, aminek nem lehet ellenállni, ahogy megérteni is képtelenség.

3. Az írók tudják, hogy az alkotói válság nem létezik. Ahogy Jerry Seinfeld rávilágított: “Az alkotói válság egy jó kifogás arra, hogy ne kelljen dolgozni.”

4. Az írók tudják, milyen nagy örömet jelent egy tökéletes mondat. Amikor sikerül megalkotni, az olyan megelégedéssel tölti el őket, mintha megnyerték volna a lottót.

5. Az írók tudják, hogy mennyire távol áll egymástól az élet, amit élnek és a könyv, amit meg kell írniuk. Ezért mondta azt Benjamin Franklin, hogy “Vagy írj olyat, amit érdemes olvasni, vagy csinálj olyat, amit érdemes megírni.” Ideális esetben sikerül egyszerre mindkettő.

6. Az írók tudják, hogy mindig az első lépés számít. Az a könyv, amibe bele sem kezdenek, sosem íródik meg. És az ő könyvüket senki más nem tudja megírni.

7. Az írók tudják, hogy a legnagyobb ellenségük nem a kritikusokban, könyvkiadókban, marketingben vagy cenzúrában van, hanem saját magukban, az a belső kétely az, ami keresztbe tehet minden tervüknek.

8. Az írók tudják, hogy csak az számít, hogy jól írjanak és meg tudjanak belőle élni. Azért dolgoznak, hogy ne kelljen függeniük senkitől.

9. Az írók tudják, hogy milyen kis trükkökkel fejleszthetik saját magukat. Raymond Chandler például egész pici papírokra írt, hogy kevés hely álljon rendelkezésére, így szorította rá magát, hogy lényegretörően fogalmazzon. Három évvel azután, hogy ezt bevezette, úgy nyilatkozott, hogy “Végre elértem odáig, hogy a szereplőm levette a kalapját.”

10. Az írók tudják, hogy az írás nagy tanítómester. Életeket változtat meg. Még a történelembe is beleszólása van. De az egésznek a lényege az, hogy a végén örüljön a könyvnek az író és az olvasó.