Ha meg szeretnéd tanulni, hogyan lehetsz író, aki képes csodálatos könyveket írni, akkor kezdd ezzel a 8 lépéssel az íróvá válás folyamatát.
Ha meg szeretnéd tanulni, hogyan lehetsz író, aki képes csodálatos könyveket írni, akkor kezdd ezzel a 8 lépéssel az íróvá válás folyamatát.
Amikor írsz egy könyvet, benne van a pakliban, hogy a kiadók visszautasítják. Fájdalmas élmény, akár örökre elveheti a kedved az írástól. Sokan épp ezért mondják, hogy nem is éri meg felkeresni a kiadókat a kézirattal, csak akkor, ha páncélt viselsz a lelked körül. És ez csak az egyik szelete a hagyományos kiadásnak, ami miatt inkább a magánkiadást választják egyre többen.
Sok híres író átélte ezt a visszautasítást még írói pályájuk kezdetén. Stephen King első könyvét, a Carrie-t harmincszor utasították el a könyvkiadók. Annyira lesújtó volt ez számára, hogy ki is dobta a kéziratot. Jack Canfield - Mark Victor Hansen: Erőleves a léleknek című könyvét 140 alkalommal utasították vissza. James Joyce: Dublini emberek könyvét 18 alkalommal dobták félre és 9 évbe telt, mire magánkiadásban megjelentette. Mindannyian kasszasikert értek el a fent említett könyvekkel úgy, hogy végül saját maguk kiadták a könyveiket.
A következő bestseller írókkal ugyanez történt, de nem adták fel, magánkiadással érték el elsöprő sikerüket:
A siker kulcsa a szokásokban rejlik. A következő szokások talán első olvasásra furcsának tűnhetnek, mert mi közük az íráshoz, ám a szakértők szerint mégis nagy hasznodra válhatnak, ha szeretnél könyvet írni. Gyakorold sokat ezeket a szokásokat, hogy végül már természetessé váljanak.
publiopublishing készítette ezt a képet.
Egy ponton a legtöbb író falba ütközik az írás során. Úgy érezheted, megrekedtél, nem tudod, hogyan tovább, mi következzen a könyvedben. Elég ijesztő helyzet, hiszen eddig csak úgy áradtak a szavak belőled, most pedig mintha elapadtak volna, pedig legtöbbször csak egy kis lökésre van szükség, hogy visszatérjen az ihlet. Lépj hátra egy lépést és diagnosztizáld önmagad, találd meg a probléma gyökerét.
Zachary Petit évtizedes szerkesztői és írói múlttal a háta mögött fogalmazta meg, mi az a 8 dolog, amit egy írónak át kell gondolnia, mielőtt tollat - vagy inkább billentyűzetet - ragad.
Az írás néha átfordul megszállottságba, átveszi a hatalmat az életed felett, attól függ, hogy érzed magad a bőrödben, hogy jól haladsz a könyveddel vagy nem. Csakhogy ez megkeseríthet, és amellett, hogy lelkileg nincs jó hatással rád, még az írásodon is nyomot hagyhat.
Ki is volt ő? Mert, ha azt mondom Pierre Simon Fournier, akkor a név csak a betűművészet iránt rajongók, a tipográfusok, grafikusok, művészettörténészek, nyomdászok, könyvkiadók és maga a Napkirály fülében cseng ismerősen.
Napkirály, azaz XIV. Lajos Hyacinte Rigaud festményén, 1701-ben. Pierre Simon Fournier betűinek megrendelője. XIII. Lajosnak és Annának, a spanyol király (III. Fülöp) lányának a házasságából született. 1643-ban, öt éves korában került a trónra, felnőtt koráig édesanyja és Mazarin bíboros uralkodott helyette, aki Richelieu-t követte a miniszteri székben. Az ő idejében valósult meg az abszolutista monarchia és Franciaország nagyhatalommá vált. Állítólag lovaglóruhában, lovaglópálcával ment be a parlamentbe és ott kitépte a jegyzőkönyv neki nem tetsző részeit. Szállóigévé vált mondtata: "Uraim! Önök azt hitték, hogy az állam Önök. Tévedtek. Az állam én vagyok!" És valóban megvalósította az elképzeléseit, mert Franciaországot nemcsak nagyhatalommá formálta, de okos tanácsadói véleményére is sokat adott. Pénzügyekben és gazdasági kérdésekben tanácsadója Colbert volt. Imádta a nőket és támogatta a művészetet. Az ő idejében épültek olyan nagyszerű kastélyok, mint a Versailles, Fontainebleu, és a számunkra tragikus emlékű Trianon. Az írók közül támogatta Moliere-t a drámaírót, Corneille-t és Racine-t. Descartes matematikust és Pascalt viszont nem. Több, mint hetven évig uralkodott.
Megszokhattátok, hogy hétről-hétre érdekes betűtörténeti cikkekkel jelentkezünk itt a blogon, a múlt héten Jean Jannon nyomdász életművében és a párizsi betűtörténeti tikokban merülhetett el az, aki követi az eseményeket. Most folytatjuk.
John Steinbeck irodalmi Nobel-díjas és Pulitzer-díjas író, élete során 25 könyvet írt, a legendás Egerek és emberek vagy az Érik a gyümölcs című könyvei ikonikussá váltak. A Nobel-díj indoklásában ez állt: „...realisztikus és nagy képzelőerejű írásaiért, melyek szimpatizáló humorral és éles társadalmi meglátással párosulnak.” Ám Steinbeck nem érezte jogosnak a megtiszteltetést és a díj átvevésénél ezt mondta: "… Az író arra van hivatva, hogy előremozdítsa az emberi szív és szellem nagyszerűségét, hogy képes legyen nagylelkűséget találni a vereségben, hogy megtalálja a bátorságot, az együttérzést, és a szeretetet. A gyengeség és a kétségbeesés véget nem érő harcában ezek a tulajdonságok a reménynek és a nehézségek leküzdésének fényes zászlajai. Az az író, aki nem hisz abban hogy az ember tökéletesíthető, nem szentelheti magát az írói hivatásnak, nem igényelhet magának helyet az irodalomban."
Bár a valóságban negatívként értékeljük, ha elszúrjuk a döntéseinket, íróként arra kell törekednünk, hogy a szereplők néha döntsenek rosszul, hiszen ezzel tesszük igazán csavarossá a történetet. Senki sem szereti a túl egyszerű karaktereket, a tökéletességet pedig még kevésbé.