Finy Petra a könyvkiadásról

Elindult a Publio Írói Klub a Hadikban. Az első irodalmi estünk vendége, Finy Petra, író-kőltő, a kortárs ifjúsági és gyermekirodalom egyik legkiválóbb írója volt.

2008. óta jelennek meg könyvei, összesen 28 kötet, melyek többsége gyerekkönyv. Két felnőtt verseskötetét (Histeria grandiflora, FISZ 2006., Folyékony tekintet, Libri 2013.) és egy regényét adták ki (Madárasszony, Libri 2012.).
Petra könyveit a kortárs grafikusok legjobbjail illusztrálták, tervezték.

Többször nyert gyermekkönyv-pályázatokon és részesült a NKA alkotói-ösztöndíjában, Lackfi Jánostól pedig megkapta a Nizzai-kavics díjat.

Az írónő beszélt a könyvkiadásról és arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a fiókból a könyvesboltok polcaira kerüljön az elkészült könyv. Az előadás után kötetlen beszélgetés következett az írónővel és a Publio Kiadó munkatársaival.

 publio_iroklub_1_finy_petra_9.jpg

A könyvem írása segített túljutni a heroinon

Stephen Grant a könyve írása közben ébredt rá arra, hogy milyen terápiás hatása van számára, hogy újra át kell élnie a heroinos élményeit az írás miatt. A történet megírása és magánkiadásban megjelentetése segített neki abban, hogy lezárja életének azt a sötét korszakát, amivel hosszú évek óta küzdött. Az ő története is azt bizonyítja, hogy egy könyv megírása milyen sok értéket rejthet magában.

 2016-04-11-1460400556-954608-img_2839-thumb.jpg 

“Mindegy, hogy hat hónapja, vagy hat éve heroinozol, a kezdet kezdetétől veszélyes és sötét világba lépsz, ami egyre csak sűrűbbé válik, ahogy folytatod a kábítószerezést. 19 éves voltam, amikor először kipróbáltam az anyám halála után és 23 évesen döntöttem úgy, hogy leszokom róla. Rövid ideig tartó függőség volt ugyan, de ahhoz pont elég hosszú, hogy fenekestül felforgassa az életemet. Láttam, ahogy egy közeli barátom a szemem láttára hal meg túladagolás miatt, és rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik már sosem tudják meg, milyen életet élhettek volna heroin nélkül. A függőségem miatt sorra hoztam a rossz döntéseket, akkor értem el a mélypontot, amikor egy cellában ébredtem valamelyik börtönben. Ez volt az a pont, amikor rájöttem, nem folytathatom tovább.

 

Miután eldöntöttem, hogy leszokom a heroinról, jobb lett az életem. Nem volt könnyű folyamat, de a végén én győztem.

 

Új barátokat találtam, újra felvettem a kapcsolatot a régi barátokkal és a családommal, visszamentem az egyetemre, jó munkát szereztem, elvettem életem szerelmét feleségül és Brazíliába költöztem. De mindig ott motoszkált bennem az érzés, hogy meg kell osztanom másokkal életem legsötétebb időszakát és a küzdelmemet a heroinnal. Csak sokáig nem volt annyi erő bennem, hogy szembenézzek ezzel a korszakommal. Túlságosan féltem, hogy mit gondolnak majd rólam és a könyvemről az emberek. Évekig vívódtam a saját kétségeimmel és újra meg újra átírtam a kéziratomat, amíg készen álltam arra, hogy a világ elé tárjam a könyvemet. Nem kerestem fel kiadókat, én magam adtam ki magánkiadásban a történetemet The Hero in Me címmel. A személyes gyötrelmeimet át tudtam fordítani valami kreatívvá a saját stílusom és a saját szabályaim szerint.

 

A történetemet nem saját tapasztalatként, nem visszaemlékezésként írtam, hanem egy fiktív főszereplő, fiktív helyszínen éli át az eseményeket a lapokon. Azzal, hogy nem én magam voltam a középpontban, nem én voltam a főszereplő írás közben, segítettem magamnak a felszabadulásban. Félelem nélkül tudtam szembenézni a főszereplőn keresztül a legmélyebb gondolataimmal, és megengedtem neki, hogy a saját döntéseit hozza meg. A főszereplőm kiindulópontja ugyanaz, mint az enyém: elveszti az édesanyját, majd beleszeret egy heroinfüggő lányba. El kell döntenie, hogy saját magát vagy a szerelmét menti meg. A nagy kérdés, hogy vajon elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy egy függőséget megállítson, folyton ott lebeg a főszereplő fölött. Mi a jobb: elmerülni a drogok világában vagy simán csak elsétálni és otthagyni a függő lányt?

 

Nehéz volt számomra, hogy újra átéltem írás közben a történteket, a legsötétebb helyzeteket is elő kellett ásnom magamból, de közben kiderült, hogy számomra ez terápiás hatással bírt. Ez is egyfajta művészetterápia, aminek a segítségével végleg le tudtam zárni magamban ezt a borzalmas életszakaszt.”

A precíz angol nyomdász: William Caslon a dinasztia alapító

Te, aki minden vasárnap ellátogatsz a blogunkra azért, hogy betűtörténet cikkeket olvass, minden bizonnyal legalább olyan elkötelezett rajongója vagy a könyv, kiadás, nyomdász, író történetnek, mint mi.

Lapozz vissza kedvedre és az ókori kultúrák írásbeliségétől, az eddig megjelent barokk írástörténet cikkekig, mazsolázz a kulturális emlékekben! Olvass a témákról, amelyek a legjobban tetszenek és meríts belőlük inspirációt a munkádhoz!

Ma William Caslonról, az angol nyomdászról olvashattok, aki ugyanúgy kiadói dinasztiát alapított, mint a francia Didot család. 

1924_specimen_portrait-of-caslon_resize.jpg

William Caslon a nyomda, dinasztiaalapító, betűmetsző és nyomdász portréja rézmetszeten. 

Az írás folyamatának 11 stádiuma

Az írókkal kapcsolatban elterjedt tévhit, hogy az életük csupa izgalom, csillogás és siker. Az egyetlen árnyoldala az írói karriernek maga az írás. Ha valaha akartál már írni egy könyvet vagy csak egy novellát, akkor már te is tudod, milyen küzdelem leültetni magad és elkezdeni az írást.

A halogatást csúnya, gonosz dolognak szokták beállítani, de az íróknál másképp működik: nem akadályoz, hanem inkább inspirál. Mondhatnánk úgy is, hogy az író legjobb barátja az utolsó utáni pillanatok pánik helyzete.

 45298555_ml.jpg

Havi rendszeres oktatási kurzusok

Nem olyan régen egy kérdőív kitöltésére kértünk benneteket. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen segítségre lenne szükségetek könyvkiadás és könyvmarketing terén. Milyen rendszerességgel szeretnétek konzultációt és oktatási tananyagot kapni. Rengetegen kitöltöttétek, amit ezúton is szeretnénk nektek megköszönni.

publio_oktatas.png

A válaszaitok alapján pedig kidolgoztunk két oktatási csomagot.

Híres írók kedvenc olvasmányai

Nemrég írtunk arról, hogy milyen fontos az, hogy az írók olvassák mások könyveit, mert abból épülnek, csiszolódik az írástudásuk és szélesítik a látókörüket. Nézzük meg ezért azt, hogy a híres írók milyen könyveket forgattak örömmel. Érdemes rászánni ezekre a könyvekre az időt, hátha téged is inspriálnak.

 ray-bradbury_1.jpg

 

Ray Bradbury

A legendás sci-fi író egy 2003-as interjúban, 83 éves korában így nyilatkozott: “George Bernard Shaw esszéi a kedvenceim. Az utóbbi 100 év emberi intelligenciája ott van bennük. Emellett még Loren Eisley könyvei, aki az elmúlt 40 év legnagyobb költője szerintem. Herman Melville: Moby Dick könyve pedig olyan hatással volt az életemre, ami meghatározó volt számomra több mint 50 évig. A karrieremet a legnagyobb mértékben Edgar Rice Burroughs: Mars-ciklus könyvei befolyásolták. 10 éves voltam, amikor először kézbe vettem őket és rövid idő múlva elkezdtem írni a saját könyveimet a hatásukra.”

süti beállítások módosítása