Ki is volt ő? Mert, ha azt mondom Pierre Simon Fournier, akkor a név csak a betűművészet iránt rajongók, a tipográfusok, grafikusok, művészettörténészek, nyomdászok, könyvkiadók és maga a Napkirály fülében cseng ismerősen.

Napkirály, azaz XIV. Lajos Hyacinte Rigaud festményén, 1701-ben. Pierre Simon Fournier betűinek megrendelője. XIII. Lajosnak és Annának, a spanyol király (III. Fülöp) lányának a házasságából született. 1643-ban, öt éves korában került a trónra, felnőtt koráig édesanyja és Mazarin bíboros uralkodott helyette, aki Richelieu-t követte a miniszteri székben. Az ő idejében valósult meg az abszolutista monarchia és Franciaország nagyhatalommá vált. Állítólag lovaglóruhában, lovaglópálcával ment be a parlamentbe és ott kitépte a jegyzőkönyv neki nem tetsző részeit. Szállóigévé vált mondtata: "Uraim! Önök azt hitték, hogy az állam Önök. Tévedtek. Az állam én vagyok!" És valóban megvalósította az elképzeléseit, mert Franciaországot nemcsak nagyhatalommá formálta, de okos tanácsadói véleményére is sokat adott. Pénzügyekben és gazdasági kérdésekben tanácsadója Colbert volt. Imádta a nőket és támogatta a művészetet. Az ő idejében épültek olyan nagyszerű kastélyok, mint a Versailles, Fontainebleu, és a számunkra tragikus emlékű Trianon. Az írók közül támogatta Moliere-t a drámaírót, Corneille-t és Racine-t. Descartes matematikust és Pascalt viszont nem. Több, mint hetven évig uralkodott.
Megszokhattátok, hogy hétről-hétre érdekes betűtörténeti cikkekkel jelentkezünk itt a blogon, a múlt héten Jean Jannon nyomdász életművében és a párizsi betűtörténeti tikokban merülhetett el az, aki követi az eseményeket. Most folytatjuk.