Tipográfiatörténet, betűtörténet cikkeimben, olyan izgalmas ismereteket közvetítek az olvasók felé, amelyek hasznosak mindazoknak, akik írnak és azoknak is, akik könyveket olvasnak. Megismerkedhetünk a betűtípusokkal, az írásbeliséggel, a betűk formáival, alakjával, amelyek a későbbi tipográfiában és a nyomtatásban, könyvekben és napjaink e-könyveiben is használatosak.
Caslon betűtípus
Sok írói ambícióval rendelkező palánta (engedd meg, hogy így nevezzelek, ez egy gyönyörű szó) dilemmája:
"Oké, van egy ötletem. De hogyan kezdjek neki a megírásának?"
Ha meghalljuk Fejős Éva nevét, akkor egy ragyogó személyiségű, sikeres és mosolygós írónő képe jelenik meg előttünk. Egy írónőé, aki mert élni a világ nyújtotta lehetőségekkel, mert nagyot álmodni, és megvalósítani az elképzeléseit. Nekem ő egy igazi példaképet jelent, és azt hiszem ezt még sok írópalánta elmondhatja.
Fotó: Debreczeni Zita
Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy milyen megindító tud lenni egy-egy zeneszám vagy dallam. A zene nem csak inspirálni képes, de beindítja a fantáziánkat, és a magaslatokba emeli a kreativitást. Ösztönzi az írást, mert hatással van a jobb agyféltekédre, és előidézi az emlékek felszínre törését.
King szerint, aki több mint 50 könyvet írt már, fontos, hogy egy író sokat olvasson. Azt vallja, nincs türelme azokhoz az emberekhez, akik azt mondják neki, hogy írók akarnak lenni, de nem tudnak időt fordítani az olvasásra. A válasza ilyenkor igazán egyszerű: ha nem olvasol, nem leszel író. Mindenről olvasnod kell. Ráadásul úgy kell írnod, hogy azzal kifejleszd a saját stílusod.
Az igazat megvallva semmit sem tudtam a blogolásról, amikor belekezdtem. Nem volt meg a technikai hátterem sem. Amikor az első posztomat megírtam teljesen zöldfülű voltam a kütyükhöz. Ám az életem egyik mottója: „Bármire rájövök, ha ráveszem magam.” Szóval fejest ugrottam a blogolásba.Hamarosan rájöttem, hogy a blogolás sokkal könnyebb, mint amilyennek látszik. Egy kis figyelemmel, mindenre rá lehet jönni, hogy sikeres bloggerek lehessünk.
Egyik legjobb döntésem volt, amikor elindítottam a saját blogomat (Daring to live fully – Merj teljes életet élni)
Hányszor akadt már a kezedbe olyan regény, amiről az ismerőseid még csak nem is hallottak? Miért tűnik el a süllyesztőben egy-egy remek mű, és mitől lesz bestseller az, ahol egy épkézláb mondat sincs?
Itt az ideje eldönteni, hogy melyik utat választod. Továbbra is a főkönyvtár file-oknak írsz, vagy összeszeded a bátorságodat, és kilépsz a nyilvánosság elé? Szerintem azért vagy itt, mert ez utóbbi motivál. Lépd át az utolsó félelmeidet is, nézzük, hogyan válhatsz házi sztorizgatóból publikáló íróvá!
Mint lelkes olvasó és író, magam is gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy egyes kezdő írók csak nagyon felületesen dolgozzák ki a karaktereiket. Általános szabály, hogy míg a főszereplőkre nagyobb hangsúlyt fektetünk, addig a mellékszereplőket kevésbé kell kibontanunk, csak akkor, ha valamilyen fontosabb szerep jut neki a történetünk vagy sorozatunk során.
Nem óhajtom túl sokszor emlegetni, hogy nyelvtanár vagyok, de nyelvtanár vagyok. Hogy lettem az, hogy végzem a dolgom, nem lényeges. Ami fontos, az az, hogy a foglalkozásomból kiindulva tudok nektek néhány támpontot adni a nyelvhasználathoz. Ha pedig írni szeretnétek/írtok, akkor ez nagyon hangsúlyos téma. Nem mindegy, hogyan bánunk a szavakkal.
