Hónapokon át csak írtál, írtál, szépítgetted, javítgattad a kéziratodat. A munkahelyeden bárgyú mosollyal bólogattál, miközben a karakterábrázolás állomásain agyaltál naphosszat. Szabadságra mentél, de tengerparti heverészés helyett a félig besötétített szobában ütötted a klaviatúrát, mert az álmod nem hagyott nyugodni. A grafománia nagy úr…
Az általam nagyra becsült Stephen King egyik mondásától rendre megrémülök. Így szól:
“Ha író akarsz lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tenned: sokat olvasni, és sokat írni.”
Nekem nincs időm sokat olvasni. Olyan nagyon sokat írni sem, mint szeretném. Úgy határoztam azonban, hogy King aranyköpése nem fog megakadályozni abban, hogy azt tegyem, amit szeretek. Imádom egyébként, tizenéves korom óta falom a könyveit, nekem nincs is tökéletesebb ajándék, mint egy regény a horror mesterétől. Ezúttal nem hallgatok rá…
Minden bizonnyal felkeltette már érdeklődésetek a betűtörténet sorozatom, amelyben olvashattatok a krétai-minoszi kultúráról itt és a Római Birodalom írásbeliségéről, valamint a betű és könyvkészítők mesterségéről.
Ma arra keressük a választ, hogy volt-e már könyvkészítés az európai előtt Ázsiában? És, ha igen az milyen volt?
Mikor néztem a Kötéltánc c. filmet, emlékezetes volt számomra az egyik jelenete, megérintett. Fent a magasban, a végtelenségben a sok munka, közdelem, izgalom, kaland, móka, és önmegismerés után egy kötéltáncos, aki azt csinálta, amit egész életében csinált, egyszer csak hálával tekintett mindarra, amit tett, és ami körülvette. Zseniálisan gyönyörű volt.
Kattints ide és nézd meg mivel várunk szombat este a Fókusz könyváruházban!
Egy jó program az olvasás éjszakájára. Főleg ha most tervezed a könyved kiadását.
A könyvírás vagy a verselés témaválasztása varázslatos területnek tűnik. Művészet a javából. Legyünk akár istenáldotta tehetségek, akár mechanikusan, kényszeresen írók, ihlet nélkül mit sem ér az egész. A mozgatórugó pedig gyakran erotikus közegből indítja az alkotást. Ne legyünk prűdek, a múzsa sokszor maga a szex. És ha most felháborodva felkapod a fejed, az irodalom akkor is kéz a kézben jár a kéjjel.
Oké, megterveztük a borító elejét. Kész vagyunk? Nem. Hozzákezdhetünk a főfogáshoz, a hátsó borítóhoz.
„Az a 150-200 szó, amit a könyved hátsó borítójára szánsz, talán a leghasznosabb szövegrészlet az egész könyvprojektedben.” Steven Spatz.
A szinonimák – stílusgyakorlatok első részében már szóltunk arról, hogyan érdemes szépen fogalmaznunk, mit kell ehhez tennünk.
Az akkor javasolt gyakorlat, ami alapján példákat is néztünk, a következő volt:
Ebben a fejezetben a fenti gyakorlat szerint pergetünk egy újabb mondatot, ez pedig a következő:
A kisgyermeket lenyűgözték a körhinta figurái.
Csűrve-csavarva pedig:
Az apró csemetét megbabonázták a vidámparki látványosság szerzetei.
A csöppnyi lurkót ámulatba ejtették a pörgő-forgó szerkezet táltosai.
Az apróságot megigézték a ringlis paripái.
Az emberpalánta csak bambult a körhinta verdáira.
A totyogó elámult a ringlispíl járgányai láttán.
A gyerkőcöt rabul ejtették a pörgettyű járművei.
A csöppséget megbűvölte a körbe-körbe forgó mének hada.
Az iciri-piciri porontyot elkápráztatta a seregnyi, a hintával perdülő-forduló alak.
E mondatoknak is számos variációja lehet, hiszen még ezeken belül is felcserélhetők, és kombinálhatók egymással a szavak, ezen felül, a sorrendjük is változtatható.
Írópalánták, tollra fel! Ki tud még több változatot felsorolni kommentben?
Mi igényelte a nyomdászat kialakulását Európában és mikortól számítjuk azt? A XV. században voltak első jelei, az Ázsiában már ismert nyomtatásnak. Vajon van-e kapcsolat a kettő között?
A borító egy kép a könyvről, egy vizuális elvonatkoztatás, gondolattömörítés, a könyv egyik legfontosabb része, a könyv kézbevétele előtt informálja az olvasót annak tartalmáról, hangulatáról. A jó borító figyelemfelkeltő, kitűnik a többi közül, összhangban van a könyv műfajával, hangulatával, egy szóval: eladásösztönző.
