A legjobb tanítómester a tapasztalat, ezért becsüljük meg, ha valaki már járt előttünk azon az úton, amin elindultunk és megosztja velünk, mit tanult és hogyan vergődött át az akadályokon. A Blurb Stories blog egy ilyen csokornyi tapasztalatot nyújtott át a független szerzőknek, akik szerzői kiadásban gondolkodnak.
Ha szeretitek a betűtörténet sorozatomat, akkor olvassátok el az előző részeket is: Miért hált bikával Minosz felesége?, 17 érdekesség a kínai írásról és 7 érdekesség a kódexektől Aldus Manutiusig
Luxemburgi Zsigmond magyar, német, cseh király és német-római császár portréja. Pisanello olasz festő műve 1433 körül.
Luxemburgi Zsigmond magyar király, 1368. február 14-én született Prágában és 1437. december 9-én halt meg Znaimban. 1387-1437 között uralkodott. Prágában született magyar, német, cseh király és német-római császár volt. Európa legtekintélyesebb uralkodója volt a maga korában.
Ő szervezte meg az összeurópai keresztes hadjáratot 1396-ban, ő szüntette meg a nyugati egyházszakadást 1417-ben. Az ő idejében vesztette el a magyar királyság Dalmáciát, de kiépítette a végvárrendszert. Törvényei és a jobbágyokkal kapcsolatos előremutató intézkedései miatt is fennmaradt a neve.
Luxemburgi Zsigmond udvarában sokrétű művészi tevékenység folyt. Nevéhez köthető Buda és Visegrád nyugati szintű kiépítése. Az ő általa kiépített budai palotarendszer, ahol fejedelmeket, királyokat és császárokat is tudott fogadni méltán volt világhírű. Mindenki a csodájára járt.
Albrecht Dürer festménye Luxemburgi Zsigmondról.
A német birodalmi gyűlést pedig Pozsonyban hívta össze.
A végvárrendszerek kiépítése, törvények megszilárdítása gazdasági értelemben, szobrászat, festészet és könyvművészet köthető a nevéhez. Fényűző udvartartás vette körül, amelyet nagy pompa, ünnepélyesség és tekintély jellemzett.
Mint az előző betűtörténeti cikkben, Hogyan írtak elődeink? 1. A Képes Krónika-ban is írtam a magyar a könyvkészítés mellett, a festészet egyik jelentős emléke ez a kódex, ami Budához, a budai művészethez kötődik.
Luxembrugi Zsigmond idejében bővült Budán a királyi illumináló, azaz könyvfestő műhely könyvekkel és erre alkalmazott emberekkel. A király ezen felül bővítette könyvtárát, bátyja Vencel pompás és értékes könyveivel is.
Zsigmond király imádságos könyve, XV. század első fele. Az őrzés helyszíne: Bécs, Nationalbibliothek. A királyt udvarában, emberei körében láthatjuk.
A külföldről is származó könyvfestők között, egy Martinus Optifex nevű embert is felsorolnak, akiről nem tudjuk, hogy milyen nemzetiségű volt. Munkásságának hatását Mátyás király udvarában készült Corvinák között is felfedezték.
Ez a mester tisztában volt a felső-rajnai, a burgundi és a kelet-francia művészet újításaival és ő készítette Zsigmond király számára a breviáriumot. Azt az imádságos könyvet a XV. század első felében, amit jelenleg Bécsben a Nationalbibliothekben, azaz a Nemzeti Könyvtárban őriznek.
Mátyás király ábrázolása a Thúróczy Krónikában.
A nem egyházi, tehát világi kiadású könyvek, kevésbé gazdag illusztrációs anyaggal rendelkeznek, mint a kódexek.
Volt azonban egy kivétel. A nagyon gazdagon díszített, úgynevezett: Thúróczy Krónika.
A Thúróczy Krónika szövegének egy részlete.
A Thúróczy Krónika szerzője Thúróczy János, Túróc vármegye nemese, birtokosa volt. Túróc vármegye a Magyar Királyság északi részén, a Felvidéken volt. Utolsó székhelye Túrócszentmárton volt, a mai Szlovákiában.
A Thúróczy Krónika tatárjárást ábrázoló jelenete.
Thúróczy János nemes, országbíró és történetíró is volt. Az 1480-as években kezdte el írni a művet, amit kiegészített II. Kis Károly történetével, saját átírásában, amely eredetileg Lorenzo dei Monaci verses költeméye volt.
A hunok és a szkíták történetét, amelynek alapja a XIV. századi Képes Krónika és Budai Krónika szöveges hagyománya volt, kiegészítette és átdolgozta. Ehhez Aeneas Sylvius Piccolomini és Antonius firenzei püspökök írásait használta. Küküllei János, királyi alkancellár és küküllői főesperes I. Lajos életrajzával egészítette ki még a művet.
A Thúróczy Krónika első lapja.
Thúróczy János saját maga dolgozta fel az 1386-1470 közötti eseményeket, amelyeket ezért a legértékesebb résznek tekintenek a kutatók a krónikában.
A krónikához illusztrációként Konrad Stahel és Matthias Preinlein metszeteit használták fel, harminchat darab fametszet-dúccal, de valójában negyvenegy királyt ábrázoltak vele, vagyis bizonyos dúcokkal több királyt is bemutattak.
A Thúróczy Krónika hét vezért ábrázoló jelenete.
A Thúróczy Krónika második kiadása volt a Chronica Hungarorum, amelyet 1488. március 20-án jelentettek meg Brünnben és Augsburgban, a Budai Krónika után ez a második nyomtatásban megjelentetett történeti könyv.
I. László király ábrázolása a Chronica Hungarorumban.
A Chronica Hungarorum, Thúróczy Krónika második kiadása Erhardt Radtolt augsburgi nyomdász kiadásában. Ebben már fametszéssel készült csatajelenetek is előfordulnak, negyvenegy vezér és királyok, mindössze huszonnégy dúccal. Átfaragták, vagy egyeseken előforduló részleteket más kompozíciókhoz is felhasználtak.
Buda ábrázolása egy a Thúróczy Krónikához hasonló kiadványban. H. Schedel: Liber Chronicarum, megjelent Nürnbergben, 1493-ban. Egyik oldalon a korabeli Mátyás templom, másik oldalon a Magdolna templom, amiből ma már csak a torony létezik.
A Képes Krónika magyar művészének a képeit is felhasználták, a Szent László király és a kun harcos küzdelmének ábrázolásában. A második kiadást Mátyás királynak ajánlották, mely szöveg részlet arany betűkkel került a lapokra.
A főként budai könyvkiadók költségén kiadott, magyarországi egyházi könyvek között voltak a misekönyvek és breviáriumok. Sok magyar vonatkozású és témájú fametszettel jelentek meg, ilyen volt az Esztergomi Missale. Leghíresebb illusztrációja: Szent István, Szent László és Szent Imre herceg és a felettük holdsarlón trónoló Patrona Hungariae. Ezt az ábrázolást valószínűleg német mester készítette.
Velence ábrázolása egy a Thúróczy Krónikához hasonló kiadványban. H. Schedel: Liber Chronicarum, megjelent Nürnbergben, 1493-ban. Baloldalon a Dózse Palota látható.
Magyarországi forgalomban, egyházi használatra voltak külföldön készült kötetek is. Ilyen volt például a Johannes Emericus és a Spira testvérek, velencei nyomdászok által készített misekönyvek. Ezekben iniciálé nagyságú bibliai képek fordultak elő.
Az egyházi kötelékekben, szerzetesként, papokként szolgáló magyar fametszők munkáinak egy része elpusztult az egyházi könyvekkel együtt. Egyetlen szerzetesnek a nevét ismerjük, aki a XV. században Magyarországon volt fametsző, őt Antal szerzetesnek hívták.
Az írók — főleg a független szerzők — gyakran érzik úgy, hogy szükségük lenne egy testőrre, aki mellettük áll a nap minden percében és megkocogtatja a vállukat, hogy üljenek le írni. Érthető, hogy sok író időviharban van folyton, hiszen a könyv írása közben élni kell, gyereket nevelni, vacsorát készíteni, mosni és dolgozni, hogy legyen miből befizetni a csekkeket. Kelly McClymer független szerző tapasztalataival igyekszik segíteni másoknak kikeveredni az időhurokból.
Ne mondd, hogy idén még nem faragtál tököt! Lassan hozzánk is begyűrűzött ez a szokás. Én magam sosem tartoztam a kézműves kreatívok táborába, de minél több gyermekem született, annál nagyobb volt a nyomás a Halloween-tök faragására. Lelkes irodalmárként a szakbarbár persze felütötte a fejét, és felkínáltam, hogy faragjunk idén könyves karaktereket! Lássuk, miből meríthetünk inspirációt!
Ha érdekel a betűtörténet sorozat, akkor keress rá az előző részekre is: 17 érdekesség a kínai írásról, vagy a 7 érdekesség a kódexektől Aldus Manutiusig címűre.
Íródeák, kódexkészítő szerzetes rajza a Képes Krónikából.
Az egyetemek elterjedésével megnőtt a kereslet Európában a könyvek iránt. Mivel a könyvmásoló szerzetesek nem győzték munkával a kódex készítést, Párizsban és Bolognában, az egyetemi városokban könyvkészítő műhelyek jöttek létre. Ezek célja a könyvkiadás volt. A céhek voltak hivatottak ellátni a könyv iránt érdeklődő diákságot és művelődni kívánó embereket új kötetekkel.
A Képes Krónika első oldala.
Az írnokok korábban pergament használtak, ez egy borjúbőrből készült nagyon drága alapanyag volt, ezért át kellett térni az olcsóbb papírgyártásra. A papír hamar elterjedt, közkedvelté vált és könnyebb volt előállítani, mint a pergamen lapokat. Létrehozták a papírfeldolgozó üzemeket, amihez fát ledarálták, áztattatták és speciális anyagokkal előkészítették. A papírgyártás feltalálása keletről, Kínából ered. A keleti Han-dinasztiában, Ho császár uralkodása idején, 89-105, Caj Lung rongyot és halászhálót használt, hogy papírt készíthessen belőle.
A Képes Krónika címképe, Nagy Lajos királlyal.
Abban az időben, amikor Angliában a nagy katedrálisok kódexkészítői dolgoztak, a kultúra szempontjából máshol is fontos alkotások jöttek létre, többek között a magyar királyi udvarban. Nagy Lajos király, 1342-1382 udvarának, a XIV. századi luxuskódexe a Képes Krónika, Chronicum pictum volt, ami latin nyelven íródott.
Szövegét Kálti Márk másolta, vagy szerezte és feltételezhetően 1360 előtt díszítették. A szöveg egy kéz kalligrafikus írása az elejétől a végéig, minden kétséget kizáróan magyar másoló kézírása.
Egy díszes, p iniciálé ábrázolása a Képes Krónikából.
Jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik Budapesten, jelzete Clmae 404.
1458 és 1490 között Mátyás király udvarában őrizték, majd innen Franciaországba, később Brankovics György szerb depotához került.
Szent László ábrázolása.
A XVI. században került az osztrák, bécsi udvari, majd Osztrák Nemzeti Könyvtárba, ezért sokáig a neve bécsi Képes Krónika volt, Chronicon pictum Vindobonense.
1932-ben kulturális egyezményt kötöttek Velencében, ennek köszönhetően 1934-ben visszakerült Magyarországra ez a páratlan értékű műkincs.
Attila vezér Leó pápa előtt.
A képanyagban a magyarországi viszonyok, nemzetségek, történelmi hagyományok, legendák jelennek meg. A képek művészi fejlettsége jóval magasabb, mint a krónika szövege. Feltételezik, hogy Nagy Lajos király kedvenc festője, Hertul fia Miklós készítette a képeket.
Hertul fia Miklós gazdagon díszítette az iniciálékat, vagyis a kezdőbetűket. Bőségesen ellátta ornamentális díszítéssel, vezér és uralkodóportrékkal, azok címerével és korabeli viseletével. Az iniciálékba rejtett kis jelenetek témái: koronázás, a nemesek közötti párbeszéd. Valamint a XIV. századi divat szerint öltözött karcsú figurák. A lovagi eszmény tükröződik a Képes Krónika oldalain.
Szent László király koronázása.
Egyúttal úgy is tekintünk rá, mint a középkori művészet, történelem és kultúrtörténet egyik legfontosabb forrására. Törzsanyagában hetvenöt kiló fólió pergament tartalmaz, kötése XVI. századi papírtáblás fehér bőr, amit vaknyomás díszít. Első pergamenlapja üres, a második a címlap. A szöveg beosztása kéthasábos, a teljes szövegtükör esetén harminchárom soros.
Az egyik legeredetibb képecske, az Árpád-kori templomok falain is gyakran megörökített ábrázolás a Szent László és a kun. A Képes Krónika szövegírója a következőképpen írja le a történetet:
"Meglátott végül Szent László herceg egy pogányt, aki egy szép magyar lányt vitt lova hátán, Szent László herceg pedig úgy gondolván, hogy az a váradi püspök lánya, s noha súlyosan meg volt sebesülve, tüstént üldözni kezdte lovával, melyet Szögnek nevezett. Amikor pedig már elérte volna őt, hogy lándzsájával ledöfje, semmiképpen sem volt erre képes, mivel sem az ő lova nem futott gyorsabban, sem amannak a lova nem maradt le semennyire sem, hanem mindegyre kartávolság volt a lándzsa és a kun háta között. Így kiáltott és szólt Szent László herceg a lányhoz: »Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél és vessed magad a földre!« Meg is tette ezt. Amidőn pedig Szent László herceg a földön fekvőt közelről lándzsával ledöfte volna, ugyanis meg akarta őt ölni, a lány nagyon kérte, hogy ne ölje meg azt, hanem engedje el. Ebből is látszik, hogy nincs hűség az asszonyokban, mivel fajtalan szerelemből kívánta őt megszabadítani. A szent herceg pedig sokáig viaskodott vele, s miután inát elvágta, megölte őt. De az a lány nem a püspök lánya volt."
Szent László és a kun ábrázolása a Képes Krónikában.
A legjelentősebb oldalak a műben, a nagyobb méretű keretezett képek, amelyek szép tájain, háborús jeleneteket, csatákat láthatunk. Harcoló lovagok, sziklák között elbújó csapatok, földön heverő holttestek. Ezek az ábrázolások arra utalnak, hogy a mű festője jól ismerte, a nagy francia krónikák XIV. századi képciklusait, illetve az egyházi zsoltároskönyvek ábrázolásait.
Egyik kedvelt ábrázolás a Szent László kultusz révén meghonosodott "Szent László harca a kunnal" képtípus, ami nem csak itt, de számos magyarországi templom freskóján is fennmaradt. Lényege a kereszténység diadala.
A Képes krónika 21. lapja. A felső nagy miniatúra a magyarok bejövetelét Pannóniába, a "D" iniciálé bizonytalan, hogy Elődöt, vagy Árpádot, az "A" iniciálé szintén bizonytalan, hogy Álmost, vagy Árpádot ábrázolja.
A Szent László kultusz kialakulásához az járult hozzá, hogy az 1095-ben elhunyt László királyt, III. Béla a pápa jóváhagyásával 1192-ben szentté avatta. Innen számítjuk azt a csodálatos középkori lovagi kultúrát, ami a Képes Krónikában is megjelenik. Leginkább Károly Róbert és I. Lajos hódoltak ennek a kultusznak. Nagy Lajos még aranyforintja hátoldalára is az ő képét verette.
Hasonló hatásokra utal, a szerényebb kivitelezésű, Arisztotelész írásait tartalmazó és Nagy Sándornak írott, szintén Nagy Lajos udvarában és neki készült Secretum Secretorum.
Dr. Helen Karának már szerzői és kiadói kiadásban is jelentek meg könyvei, határozottan a profik közé tartozik, akire érdemes hallgatni, ha írásra adod a fejed. Összegyűjtött pár olyan mítoszt, ami körüllengi az írást, írókat, és amik egyáltalán nem igazak, úgyhogy nem szabad hallgatni arra, aki ilyeneket mond neked.
Amikor self-publishinggel, azaz szerzői kiadással adod ki a könyved, akkor az azt is jelenti, hogy a könyv népszerűsítését, marketingjét is te magad végzed. Ma a közösségi médiában rengeteg lehetőség rejlik, amit csak jól kell használni, hogy minél több emberhez eljuttasd a könyved hírét. Lorna Sixsmith író, közösségi média szakértő például az Instagramot használja előszeretettel, mert ott vizuálisan könnyen megragadható az emberek figyelme. Az ő tippjei közvetkeznek, hogy minél jobban ki tudd használni az Instagram nyújtotta lehetőségeket.
Ok, rendben van a cím egy kicsit sántít. Nem kiadjuk, hanem értékesítjük. De bárhogy is hívjuk a lehetőség most akkor is adott arra, hogy a könyvedet jutalék és kiadói szerződés nélkül értékesítjük.
Újabb részhez érkeztünk a betűtörténeti sorozatban. Az előző részek darabjai, a Ha nem tudod, hogy alakult ki a latin abc, amely a Római Birodalom írásbeliségéről szól, az Eddig semmit nem tudtál a betűkről, vagy a legutóbbi, nagyon kedvelt 17 érdekesség a kínai írásról című.
Vespasiano da Bisticci kódexe.
A Gutenberg nevéhez köthető nyomdagép használata előtt, már léteztek olyan tizenötödik századi emlékek, amelyek mozgatható betűk használatánál korábbi, valamilyen nyomtatási mód emlékeit őrzik.
Ilyen volt a xilográfia, a fametszet is, az a nyomtatási mód, ami eltért az egyedi betűkből szedett nyomtatástól, abban a tekintetben, hogy egyetlen falapra metszették ki az ábrákat, vagy egységesen a szövegeket.
Biblia Pauperum, a Szegények Bibliája, amelyben fametszetes magyarázó képekkel tették érthetővé a szentírást. Ez a könyvtípus a XIII. század közepétől terjedt el. Miniatúrákkal és fametszetekkel díszítették. Példányai úgynevezett "blockbuchok" azaz táblanyomatok utalva arra, hogy fametszetes táblák nyomtatásával készültek a lapok.
Léteztek fa táblákkal, metszetszerűen nyomtatott dúckönyvek is, melyek nyomatai sokszor egyetlen lapból álltak és valamilyen ábrát tartalmaztak, például bizonyos vallási segédanyagokat analfabétáknak. A Biblia Pauperumok, azaz a fametszetes képekkel készített, úgynevezett Szegények Bibliái azért nagyon fontosak a könyvtörténetben, mert átmenetet képeznek a kézzel illusztrált, festett, középkori kódexek és nyomtatott könyvek között. A Biblia Pauperumok német nyelvterületen terjedtek el a XIV. században.
Tanítási célból adták ki Aelius Donatius: Latin nyelvtanát. Rövid szöveget tartalmazott, ezért gazdaságosan lehetett kinyomtatni. Ez az eljárás feltételezhetően, már az 1460-as évektől létezett.
Az úgynevezett Manesse Kódex, amelyet másként a Nagy Heidelbergi Énekeskönyvnek neveznek. Ezen a számon tartják nyilván: Cod. Pal. germ. 848. 1300 és 1340 között készült Zürichben. Az epigrammatikus költészet és a balladák legátfogóbb gyűjteménye ónémet nyelven. Fotóforrás: A Heidelbergi Egyetem Könyvtárának vonatkozó szócikke.
A középkorban a könyvigény kezdetben a kolostori könyvtárakra és magángyűjteményekre korlátozódott. Ezért addig elegendőek voltak a kézzel, szerzetesek által írott kódexek, könyvek is.
A nyomdászat története jelenlegi tudásunk szerint, a XV. század közepén Aldus Manutiussal kezdődik.
Akik a nyomdászat területén munkálkodtak, korábbi metszett betűformákat használták fel műveikben. Két alapvető betűtípust használtak: a Kr. u. 114-ben a római Traianus-oszlopba vésett betűtípusokat a majuszkulumokat, vagy más néven majuszkulákat.
A Karoling minuszkula a IX. századból.
Valamint az úgynevezett karoling minuszkulákat, a IX. század elején, amelyeket Nagy Károly császár uralkodása alatt kísérleteztek ki.
Nagy Károly aláírása.
Ezek még nem voltak nyomtatott betűtípusok. A vésés, a betűrajzolás, a kalligráfia világához tartozó betűformák azok, melyeket még nem tömegtermeléssel állítottak elő. Az európai nyomdászat történetének kezdete, azonos a nyomdai betű születésével.
Az európai egyetemek létrejöttével, a könyvigény növekedésével, már nem voltak elegendőek a szerzetesek által, kézzel írott kódexek. Az írás, olvasás és a tudás a társadalmi előmenetel feltétele volt. Szükségessé vált tehát a könyvek sokszorosítása valamilyen módon.
Cambridge King's College, VI. Henrik király alapította 1441-ben.
Angliában létrejött az Eton College 1440-ben, amit VI. Henrik angol király alapított. Teljes neve King's College of Our Lady of Eton beside Windsor. Teljes nevén, az etoni, Windsor melletti Királyi Miasszonyunk iskolája. Ennek célja a magas szintű oktatás volt, magánemberek támogatásával fiúk, fiatal férfiak számára.
Canterbury mesék, írta: Geoffrey Chaucer, aki a XIV. században élt.
Továbbá Cambridgeben létesült a King’S College, amelyet szintén VI. Henrik angol király alapított 1441-ben.
1387-ben Canterbury College-ben íródtak a Canterbury mesék. Szerzője Geoffrey Chaucer, angol szerző, aki a XIV. században élt. A mese valójában egy zarándokok által mesélt történet, akik a vértanúként meghalt Becket Tamás sírjához igyekeznek. A Canterbury mesék középangol nyelven íródott a középkorban, témája a szerelem és műfaji besorolása antológia.
A Bolognai Egyetem könyvtárterme. Fotóforrás: IlFattoQutidiano.it
Ugyanakkor említhetjük a híres Bolognai Egyetemet is, amelyet még korábban 1088-ban alapítottak. Kezdetben jogi magániskola volt, úgynevezett schola. Később oktattak itt szabad művészeteket, ezek latin elnevezése: artes liberales. A XIII. században emelkedett meg az igény a könyvek iránt, a tanárok és a hallgatók számára.
Giovanni Battista Cavaletto, egy középkori bolognai miniátor, kódexfestő műve, aki az Aspertini időszakban élt. Kutatója az olasz: Massimo Medica. Fotóforrás: a 2008-ban kiadott Silvana Editoriale (Cinisello Balsamo, Milano, 2008).
A középkorban a következő témájú könyveket keresték: bibliai szövegeket, glosszákat, a Biblia értelmezéseit, természettudományos könyveket, teológiai traktátusokat, asztronómiai könyveket, jogi műveket. Ebből a célból könyvkereskedések is létesültek, nem csak a bolognai, de a padovai és a párizsi egyetemek környékén is, ahol ezeket a megnövekedett könyvigényeket ki lehetett elégíteni.
Különféle betűtípusok, felső sorban a reneszánsz antikva, amely még a legközelebb áll a Római Birodalom felirataihoz. Az alsó sorban az úgynevezett fraktúr a gótikus írásmódhoz, a kódexek díszes betűtípusaihoz áll a legközelebb.
A mozgatható betűkkel való nyomtatás megjelenésének idején a reneszánsz korban, a betűmetszők és művészek, az antik kor betűit vették példának. Azt, amelyet a Római Birodalom épület és sírfeliratain vésett formában találtak. Ezzel megteremtették a latin ábécében használt és mai napig antikvának nevezett betűtípusokat.
Giorgio de Chirico: Venezia, Palazzo Ducale, azaz: a velencei Dózse Palota.
Velencében, a dózsék által irányított köztársaságban, a művészet, festészet, építészet mellett jött létre az első nyomtatott antikva betűtípus. A XV. században került sor ezeknek a betűtípusoknak az előállítására, vagyis az antikvák többségének Velencében való elkészítésére, kivéve egyet.
1465-ben a Róma melletti Subiacoban Konrad Sweynheim és Arnold Pannartz nyomdászmesterek használtak először antikva betűtípust. Ezeken még gót hatások érződnek, mert a gót betűk metszésének már voltak előzményei Németországban. S tulajdonképpen, mint a művészetben a betű történetében is itt egyesülnek az északi és a déli kulturális hatások.
Nicolas Jenson portréja, született 1420-ban, Sommevoireban, Franciaországban és meghalt 1480-ban Velencében, a Velencei Köztársaságban.
A velencei metszők között még fontos megemlíteni a Spira testvéreket, Nicolas Jensont (1471), Erhardt Ratdolte-t (1476).
Nicolas Jenson: Római (antikva) betűtípus, 1472. Szemmel látható a Római Birodalom írásbeliségének a hatása.
Nicolas Jenson munkája volt korban az egyik legkiemelkedőbb. 1448-ban VII. Károly francia király útnak indította, Nicolas Jenson, 1420-1480, tours-i pénzverőmestert, hogy sajátítsa el a nyomtatás mesterségét.
Jenson 1470-ben Velencében metszette az első antikva betűtípusát, amely már nem a kézíráson alapult, eltérően Gutenberg betűjétől, amely a korábbi kódexeket vette alapul. Ezek már tervezett betűtípusok voltak. Ő a római kapitálist vette példának, amitől ünnepélyes, nagyvonalú, klasszikusan elegáns megjelenésű lett a fontja és a kiadványai. Jenson típusait ma is kedvelik és a modernebb betűtervezésben Morrison és Goudy tipográfusoknak lettek a példaképei.
Nicolas Jenson, Laertis című művében kialakított betűtípusa, 1475.
A XVI. században a betűtervezésben a római antikva használata kiszorította a gót betűket. A nyomdászatot, német területről eredeztethetjük, de a reneszánsz hatások Észak-Itáliából erednek. A reneszánsz kulturális és intellektuális újjáéledése, a klasszikus ókor értékeinek a feltámadása volt jellemző Itáliában.
Ezt a kort a tudományos kutatások, földrajzi felfedezések, humanista filozófia, a vallásos hitből és az egyén alárendeltségéből, az egyén személyi érdemeire való áttérés gondolatai jellemezték. A festészetben megjelent a perspektíva ábrázolása, megváltoztak az arányok, fontos lett a tér és mélység illúziójának az érzékeltetése, ami a korábbi síkbeli és dekoratív ábrázolások helyére lépett.
Nicolas Jenson tipográfiai jele.
Azok a betűk, amelyeket a humanista betűtervezők kialakítottak, szövegbeli kiegyensúlyozottság, kerekded vonalak, vízszintes egyenletesség jellemzett, ami ellentétben állt a korábbi függőleges jellegű gótikus írással. Ezek a betűk áttekinthetőek és kiegyensúlyozott formájúak voltak.
Az antikva tervezése, kánon szerint történt, azaz egyes karakterek következetes méretben és szélességgel, a formajegyek azonosságával, hogy minden egyes betű jól működhessen a betűkombinációkban. Az olasz városállamokban Cicero és Vergilius ókori szerzők művei iránt volt nagy érdeklődés. Ennek pedig a Jenson által tervezett betűtípusok, amelyek a római kori kézírás alapján készültek, tökéletesen megfeleltek.
Aldus Manutius.
Aldus Manutius, akinek nevét latin változatában, humanista formájában ismeri a betűtörténet, eredeti nevén olaszosan Aldo Manuzio-nak hívták. 1450-ben Bassianoban született és 1515-ben Velencében halt meg.
Elsősorban úgy ismerjük, mint könyvkiadót, tudóst, de humanista és filológus is volt. Rómában tanult, majd Ferrarába költözött, ahol a magasabb szintű irodalmi latint Guarino Guarini iskolájában tanulta meg.
1479 és 1489 között Pio da Carpi herceg udvarában élt, ahol barátságot kötött Pico della Mirandolával. Már negyven éves volt, amikor Velencében letelepedett és nyomdász lett. Önálló műhelyét 1495-1496 táján nyitotta meg és ettől az időszaktól kezdve 1515-ig, nagyjából százötven művet adott ki, amelyek mindegyikét ismertető előszóval és bőséges jegyzetekkel egészítette ki.
Francesco Colonna műve a Hypnerotomachia Poliphili. Aldus Manutius adta ki.
Aldus Manutius kiadványai gondos kivitelezésűek voltak, kitűnően értett a széphez. Ő jelentette meg az első kurzív szedésű kiadványokat. Az általa kiadott könyvek a változatos és ötletes italica betűtípus használatáról ismertek, illetve állandósult a szövegekben a pontosvessző használata is.
Aldus Manutius egyik szép kiadványa. Fotóforrás: Belleletre.it
Betűtípusai egy részét Francesco da Bologna metszette neki. Francesco da Bologna a XV. század kiemelkedő itáliai betűtípusainak megalkotója volt, más néven Griffo. A Bembo betűtípus, 1495 viszont nevét Pietro Bembo után kapta, mert a De Aetna, Az Etnáról című művének kiadásához ezt a betűtípust használták. A Poliphilus 1499, a század legszebb könyvéhez, a Hypnerotomachia Poliphilihez használt betűtípus alapján kapta a nevét.
Aldus Manutius nyomdász egyúttal tudós is volt, sok görög és latin szerző művét adta ki elsőként, editio princepse, amivel hírnevet és becsületet szerzett magának, mert kiadásai magas művészi és technikai színvonalat képviseltek.
Szerepe volt a Bembo és a Poliphilus típusok létrejöttében is. A görög szellemiség, művek és kiadványok nagy népszerűségnek örvendtek a korban. Antik szerzők munkái mellett, olyan olasz írók, költök írásait adta ki, mint: Dante, Petrarca és Pietro Bembo.
Francesco Petrarca: Sonetti e canzoni. Aldus Manutius műhelyében jelent meg.
Első önálló nyomtatványaként fontos megemlíteni Konsztantinosz Laszkarisz görög nyelvkönyvét. Továbbá velencei nyomdájában megjelentette Aesopus, Theocritus, Isocrates görög szerzők műveit 1476 és 1493 között. Számos kiadványa borítója görögül volt írva.
Arisztotelész műve, 1495-1498, Aldus Manutius kiadása görög nyelven.
1495-ben adta ki az első Arisztotelész írásait, amelyek közül a leghíresebb az 1508-ban nyomdájában elkészült Poétika. Arisztophanész a híres drámaíró kilenc komédiáját jelentette meg 1498-ban. Thucydides, Sophocles és Herodotos műveivel is foglakozott 1502-ben. Euripides műveivel 1503-ban, valamint Demosthenés írásait 1504-ben jelentette meg. Kiadta még Seneca és Homeros alkotásait is.
Aldus Manutius műhelyében odafigyeltek a gondos kivitelezésre és magas technikai színvonalon dolgoztak a metszők. Olyan kezdeményező szellem és újítások jellemezték a kort, amelyek nagyon fontosak a nyomdászat és betűtörténet szempontjából.
Neki tulajdonítjuk az első kisméretű könyvek megjelenését, amelyek a mai könyvek előfutárai voltak. A korábban nehezen kezelhető, szinte kétemberes könyvekhez képest, kézbe fogható és könnyen lapozható kiadványok születtek. Az erről a műhelyről elnevezett könyvek az Aldinák. Az Aldinákról a precíz, hibátlan kivitelezés és a gyönyörű grafikai tervezés mondható el. Sok könyvgyűjtő évszázadokig valósággal vadászott ezekre a könyvekre.
A Ryland könyvtár másolata, faximile kiadványa, Vergilius 1501-ben kiadott művéről, Aldus Manutius kiadójából.
Az Aldinák megjelenési évéhez fontos adat, hogy 1497 októberében már egy bécsi könyvkereskedőnél lehetett kapni, egy bolognai könyves pedig 1498 márciusában árulta e kiadványokat.
Az Aldina Kiadót, amely 1498-1588 között működött, az európai nyomdászat történetében, mint az egyik legfontosabbat tartjuk számon, alapítása Aldus Manutius nevéhez kötődik. Ehhez a kiadóhoz köthetőek az első, iskolások számára készült hordozható könyvek.
Aldus Manutius létrehozott egy úgynevezett, octavo néven ismert sorozatot, ami a mai paperback, azaz az olcsó könyvtár kiadványokhoz hasonlatos volt. Ezeket a kis könyveket pergamenbe, vellumba csomagolták, ami révén a borítóra nyomtatott szöveg látszott, de ugyanakkor az rendkívüli ellenállóságot, tartósságot biztosított a könyveknek.
Minden, amit teszünk az életben, azt a motiváció hajtja. Beszélhetünk belső vagy külső motivációról, a lényeg, hogy jelen van minden percben és visz minket előre. Így, természetesen a karaktereinket sem árt ellátni motivációval, máskülönben a cselekedeteik és a történet is üres lesz.
