Újabb részhez érkeztünk a betűtörténeti sorozatban. Az előző részek darabjai, a Ha nem tudod, hogy alakult ki a latin abc, amely a Római Birodalom írásbeliségéről szól, az Eddig semmit nem tudtál a betűkről, vagy a legutóbbi, nagyon kedvelt 17 érdekesség a kínai írásról című.
Vespasiano da Bisticci kódexe.
1. Milyen eszközökkel nyomtattak Gutenberg nyomdagépe előtti időkben?
A Gutenberg nevéhez köthető nyomdagép használata előtt, már léteztek olyan tizenötödik századi emlékek, amelyek mozgatható betűk használatánál korábbi, valamilyen nyomtatási mód emlékeit őrzik.
Ilyen volt a xilográfia, a fametszet is, az a nyomtatási mód, ami eltért az egyedi betűkből szedett nyomtatástól, abban a tekintetben, hogy egyetlen falapra metszették ki az ábrákat, vagy egységesen a szövegeket.
Biblia Pauperum, a Szegények Bibliája, amelyben fametszetes magyarázó képekkel tették érthetővé a szentírást. Ez a könyvtípus a XIII. század közepétől terjedt el. Miniatúrákkal és fametszetekkel díszítették. Példányai úgynevezett "blockbuchok" azaz táblanyomatok utalva arra, hogy fametszetes táblák nyomtatásával készültek a lapok.
Léteztek fa táblákkal, metszetszerűen nyomtatott dúckönyvek is, melyek nyomatai sokszor egyetlen lapból álltak és valamilyen ábrát tartalmaztak, például bizonyos vallási segédanyagokat analfabétáknak. A Biblia Pauperumok, azaz a fametszetes képekkel készített, úgynevezett Szegények Bibliái azért nagyon fontosak a könyvtörténetben, mert átmenetet képeznek a kézzel illusztrált, festett, középkori kódexek és nyomtatott könyvek között. A Biblia Pauperumok német nyelvterületen terjedtek el a XIV. században.
Tanítási célból adták ki Aelius Donatius: Latin nyelvtanát. Rövid szöveget tartalmazott, ezért gazdaságosan lehetett kinyomtatni. Ez az eljárás feltételezhetően, már az 1460-as évektől létezett.
Az úgynevezett Manesse Kódex, amelyet másként a Nagy Heidelbergi Énekeskönyvnek neveznek. Ezen a számon tartják nyilván: Cod. Pal. germ. 848. 1300 és 1340 között készült Zürichben. Az epigrammatikus költészet és a balladák legátfogóbb gyűjteménye ónémet nyelven. Fotóforrás: A Heidelbergi Egyetem Könyvtárának vonatkozó szócikke.
A középkorban a könyvigény kezdetben a kolostori könyvtárakra és magángyűjteményekre korlátozódott. Ezért addig elegendőek voltak a kézzel, szerzetesek által írott kódexek, könyvek is.
2. Rövid történelmi áttekintés a tipográfiáról
A nyomdászat története jelenlegi tudásunk szerint, a XV. század közepén Aldus Manutiussal kezdődik.
Akik a nyomdászat területén munkálkodtak, korábbi metszett betűformákat használták fel műveikben. Két alapvető betűtípust használtak: a Kr. u. 114-ben a római Traianus-oszlopba vésett betűtípusokat a majuszkulumokat, vagy más néven majuszkulákat.
A Karoling minuszkula a IX. századból.
Valamint az úgynevezett karoling minuszkulákat, a IX. század elején, amelyeket Nagy Károly császár uralkodása alatt kísérleteztek ki.
Nagy Károly aláírása.
Ezek még nem voltak nyomtatott betűtípusok. A vésés, a betűrajzolás, a kalligráfia világához tartozó betűformák azok, melyeket még nem tömegtermeléssel állítottak elő. Az európai nyomdászat történetének kezdete, azonos a nyomdai betű születésével.
3. Melyek voltak az oktatási intézmények és milyenek a könyvek nyomtatás időszaka előtt?
Az európai egyetemek létrejöttével, a könyvigény növekedésével, már nem voltak elegendőek a szerzetesek által, kézzel írott kódexek. Az írás, olvasás és a tudás a társadalmi előmenetel feltétele volt. Szükségessé vált tehát a könyvek sokszorosítása valamilyen módon.
Cambridge King's College, VI. Henrik király alapította 1441-ben.
Angliában létrejött az Eton College 1440-ben, amit VI. Henrik angol király alapított. Teljes neve King's College of Our Lady of Eton beside Windsor. Teljes nevén, az etoni, Windsor melletti Királyi Miasszonyunk iskolája. Ennek célja a magas szintű oktatás volt, magánemberek támogatásával fiúk, fiatal férfiak számára.
Canterbury mesék, írta: Geoffrey Chaucer, aki a XIV. században élt.
Továbbá Cambridgeben létesült a King’S College, amelyet szintén VI. Henrik angol király alapított 1441-ben.
1387-ben Canterbury College-ben íródtak a Canterbury mesék. Szerzője Geoffrey Chaucer, angol szerző, aki a XIV. században élt. A mese valójában egy zarándokok által mesélt történet, akik a vértanúként meghalt Becket Tamás sírjához igyekeznek. A Canterbury mesék középangol nyelven íródott a középkorban, témája a szerelem és műfaji besorolása antológia.
A Bolognai Egyetem könyvtárterme. Fotóforrás: IlFattoQutidiano.it
Ugyanakkor említhetjük a híres Bolognai Egyetemet is, amelyet még korábban 1088-ban alapítottak. Kezdetben jogi magániskola volt, úgynevezett schola. Később oktattak itt szabad művészeteket, ezek latin elnevezése: artes liberales. A XIII. században emelkedett meg az igény a könyvek iránt, a tanárok és a hallgatók számára.
Giovanni Battista Cavaletto, egy középkori bolognai miniátor, kódexfestő műve, aki az Aspertini időszakban élt. Kutatója az olasz: Massimo Medica. Fotóforrás: a 2008-ban kiadott Silvana Editoriale (Cinisello Balsamo, Milano, 2008).
A középkorban a következő témájú könyveket keresték: bibliai szövegeket, glosszákat, a Biblia értelmezéseit, természettudományos könyveket, teológiai traktátusokat, asztronómiai könyveket, jogi műveket. Ebből a célból könyvkereskedések is létesültek, nem csak a bolognai, de a padovai és a párizsi egyetemek környékén is, ahol ezeket a megnövekedett könyvigényeket ki lehetett elégíteni.
Különféle betűtípusok, felső sorban a reneszánsz antikva, amely még a legközelebb áll a Római Birodalom felirataihoz. Az alsó sorban az úgynevezett fraktúr a gótikus írásmódhoz, a kódexek díszes betűtípusaihoz áll a legközelebb.
4. Honnan ered a reneszánsz antikva?
A mozgatható betűkkel való nyomtatás megjelenésének idején a reneszánsz korban, a betűmetszők és művészek, az antik kor betűit vették példának. Azt, amelyet a Római Birodalom épület és sírfeliratain vésett formában találtak. Ezzel megteremtették a latin ábécében használt és mai napig antikvának nevezett betűtípusokat.
Giorgio de Chirico: Venezia, Palazzo Ducale, azaz: a velencei Dózse Palota.
5. Velence, ahol elválik egymástól a kézzel írott és a nyomtatott könyv
Velencében, a dózsék által irányított köztársaságban, a művészet, festészet, építészet mellett jött létre az első nyomtatott antikva betűtípus. A XV. században került sor ezeknek a betűtípusoknak az előállítására, vagyis az antikvák többségének Velencében való elkészítésére, kivéve egyet.
1465-ben a Róma melletti Subiacoban Konrad Sweynheim és Arnold Pannartz nyomdászmesterek használtak először antikva betűtípust. Ezeken még gót hatások érződnek, mert a gót betűk metszésének már voltak előzményei Németországban. S tulajdonképpen, mint a művészetben a betű történetében is itt egyesülnek az északi és a déli kulturális hatások.
Nicolas Jenson portréja, született 1420-ban, Sommevoireban, Franciaországban és meghalt 1480-ban Velencében, a Velencei Köztársaságban.
A velencei metszők között még fontos megemlíteni a Spira testvéreket, Nicolas Jensont (1471), Erhardt Ratdolte-t (1476).
Nicolas Jenson: Római (antikva) betűtípus, 1472. Szemmel látható a Római Birodalom írásbeliségének a hatása.
Nicolas Jenson munkája volt korban az egyik legkiemelkedőbb. 1448-ban VII. Károly francia király útnak indította, Nicolas Jenson, 1420-1480, tours-i pénzverőmestert, hogy sajátítsa el a nyomtatás mesterségét.
Jenson 1470-ben Velencében metszette az első antikva betűtípusát, amely már nem a kézíráson alapult, eltérően Gutenberg betűjétől, amely a korábbi kódexeket vette alapul. Ezek már tervezett betűtípusok voltak. Ő a római kapitálist vette példának, amitől ünnepélyes, nagyvonalú, klasszikusan elegáns megjelenésű lett a fontja és a kiadványai. Jenson típusait ma is kedvelik és a modernebb betűtervezésben Morrison és Goudy tipográfusoknak lettek a példaképei.
Nicolas Jenson, Laertis című művében kialakított betűtípusa, 1475.
A XVI. században a betűtervezésben a római antikva használata kiszorította a gót betűket. A nyomdászatot, német területről eredeztethetjük, de a reneszánsz hatások Észak-Itáliából erednek. A reneszánsz kulturális és intellektuális újjáéledése, a klasszikus ókor értékeinek a feltámadása volt jellemző Itáliában.
Ezt a kort a tudományos kutatások, földrajzi felfedezések, humanista filozófia, a vallásos hitből és az egyén alárendeltségéből, az egyén személyi érdemeire való áttérés gondolatai jellemezték. A festészetben megjelent a perspektíva ábrázolása, megváltoztak az arányok, fontos lett a tér és mélység illúziójának az érzékeltetése, ami a korábbi síkbeli és dekoratív ábrázolások helyére lépett.
Nicolas Jenson tipográfiai jele.
Azok a betűk, amelyeket a humanista betűtervezők kialakítottak, szövegbeli kiegyensúlyozottság, kerekded vonalak, vízszintes egyenletesség jellemzett, ami ellentétben állt a korábbi függőleges jellegű gótikus írással. Ezek a betűk áttekinthetőek és kiegyensúlyozott formájúak voltak.
Az antikva tervezése, kánon szerint történt, azaz egyes karakterek következetes méretben és szélességgel, a formajegyek azonosságával, hogy minden egyes betű jól működhessen a betűkombinációkban. Az olasz városállamokban Cicero és Vergilius ókori szerzők művei iránt volt nagy érdeklődés. Ennek pedig a Jenson által tervezett betűtípusok, amelyek a római kori kézírás alapján készültek, tökéletesen megfeleltek.
Aldus Manutius.
6. De ki is az az Aldus Manutius?
Aldus Manutius, akinek nevét latin változatában, humanista formájában ismeri a betűtörténet, eredeti nevén olaszosan Aldo Manuzio-nak hívták. 1450-ben Bassianoban született és 1515-ben Velencében halt meg.
Elsősorban úgy ismerjük, mint könyvkiadót, tudóst, de humanista és filológus is volt. Rómában tanult, majd Ferrarába költözött, ahol a magasabb szintű irodalmi latint Guarino Guarini iskolájában tanulta meg.
1479 és 1489 között Pio da Carpi herceg udvarában élt, ahol barátságot kötött Pico della Mirandolával. Már negyven éves volt, amikor Velencében letelepedett és nyomdász lett. Önálló műhelyét 1495-1496 táján nyitotta meg és ettől az időszaktól kezdve 1515-ig, nagyjából százötven művet adott ki, amelyek mindegyikét ismertető előszóval és bőséges jegyzetekkel egészítette ki.
Francesco Colonna műve a Hypnerotomachia Poliphili. Aldus Manutius adta ki.
Aldus Manutius kiadványai gondos kivitelezésűek voltak, kitűnően értett a széphez. Ő jelentette meg az első kurzív szedésű kiadványokat. Az általa kiadott könyvek a változatos és ötletes italica betűtípus használatáról ismertek, illetve állandósult a szövegekben a pontosvessző használata is.
Aldus Manutius egyik szép kiadványa. Fotóforrás: Belleletre.it
Betűtípusai egy részét Francesco da Bologna metszette neki. Francesco da Bologna a XV. század kiemelkedő itáliai betűtípusainak megalkotója volt, más néven Griffo. A Bembo betűtípus, 1495 viszont nevét Pietro Bembo után kapta, mert a De Aetna, Az Etnáról című művének kiadásához ezt a betűtípust használták. A Poliphilus 1499, a század legszebb könyvéhez, a Hypnerotomachia Poliphilihez használt betűtípus alapján kapta a nevét.
7. Milyen könyvek könyveket adott ki Aldus Manutius?
Aldus Manutius nyomdász egyúttal tudós is volt, sok görög és latin szerző művét adta ki elsőként, editio princepse, amivel hírnevet és becsületet szerzett magának, mert kiadásai magas művészi és technikai színvonalat képviseltek.
Szerepe volt a Bembo és a Poliphilus típusok létrejöttében is. A görög szellemiség, művek és kiadványok nagy népszerűségnek örvendtek a korban. Antik szerzők munkái mellett, olyan olasz írók, költök írásait adta ki, mint: Dante, Petrarca és Pietro Bembo.
Francesco Petrarca: Sonetti e canzoni. Aldus Manutius műhelyében jelent meg.
Első önálló nyomtatványaként fontos megemlíteni Konsztantinosz Laszkarisz görög nyelvkönyvét. Továbbá velencei nyomdájában megjelentette Aesopus, Theocritus, Isocrates görög szerzők műveit 1476 és 1493 között. Számos kiadványa borítója görögül volt írva.
Arisztotelész műve, 1495-1498, Aldus Manutius kiadása görög nyelven.
1495-ben adta ki az első Arisztotelész írásait, amelyek közül a leghíresebb az 1508-ban nyomdájában elkészült Poétika. Arisztophanész a híres drámaíró kilenc komédiáját jelentette meg 1498-ban. Thucydides, Sophocles és Herodotos műveivel is foglakozott 1502-ben. Euripides műveivel 1503-ban, valamint Demosthenés írásait 1504-ben jelentette meg. Kiadta még Seneca és Homeros alkotásait is.
Aldus Manutius műhelyében odafigyeltek a gondos kivitelezésre és magas technikai színvonalon dolgoztak a metszők. Olyan kezdeményező szellem és újítások jellemezték a kort, amelyek nagyon fontosak a nyomdászat és betűtörténet szempontjából.
Neki tulajdonítjuk az első kisméretű könyvek megjelenését, amelyek a mai könyvek előfutárai voltak. A korábban nehezen kezelhető, szinte kétemberes könyvekhez képest, kézbe fogható és könnyen lapozható kiadványok születtek. Az erről a műhelyről elnevezett könyvek az Aldinák. Az Aldinákról a precíz, hibátlan kivitelezés és a gyönyörű grafikai tervezés mondható el. Sok könyvgyűjtő évszázadokig valósággal vadászott ezekre a könyvekre.
A Ryland könyvtár másolata, faximile kiadványa, Vergilius 1501-ben kiadott művéről, Aldus Manutius kiadójából.
Az Aldinák megjelenési évéhez fontos adat, hogy 1497 októberében már egy bécsi könyvkereskedőnél lehetett kapni, egy bolognai könyves pedig 1498 márciusában árulta e kiadványokat.
Az Aldina Kiadót, amely 1498-1588 között működött, az európai nyomdászat történetében, mint az egyik legfontosabbat tartjuk számon, alapítása Aldus Manutius nevéhez kötődik. Ehhez a kiadóhoz köthetőek az első, iskolások számára készült hordozható könyvek.
Aldus Manutius létrehozott egy úgynevezett, octavo néven ismert sorozatot, ami a mai paperback, azaz az olcsó könyvtár kiadványokhoz hasonlatos volt. Ezeket a kis könyveket pergamenbe, vellumba csomagolták, ami révén a borítóra nyomtatott szöveg látszott, de ugyanakkor az rendkívüli ellenállóságot, tartósságot biztosított a könyveknek.
