Hemingway. Austen. Dickens. Woolf. Mind ismerjük ezeket a neveket, fantasztikus írók voltak. Vajon ők egy speciális írói génnel születtek, ami nem adatik meg akárkinek? Nem valószínű. Mégis, a kezdő írók gyakran esnek abba a csapdába, hogy azon rágódnak, van-e elég tehetségük az íráshoz.

Nemrég írtunk arról, hogy milyen fontos az, hogy az írók olvassák mások könyveit, mert abból épülnek, csiszolódik az írástudásuk és szélesítik a látókörüket. Nézzük meg ezért azt, hogy a híres írók milyen könyveket forgattak örömmel. Érdemes rászánni ezekre a könyvekre az időt, hátha téged is inspriálnak.

Tony Vanderwarker olyan szerencsés helyzetben lehetett, hogy John Grisham a szomszédjában lakott és felajánlotta, hogy segít a tanácsaival a könyve írásában. Az ominózus könyv, a Sleeping Dogs elkészült, ám egy kiadó sem akarta megjelentetni. Tony végül leírta, hogy milyen létfontosságú tanácsokkal látta el John Grisham egy új, The memoir, Writing With the Master: How a Bestselling Author Fixed My Book and Changed My Life című könyvben.

Kétféle álláspont létezik az írók között, ha az olvasás kerül szóba. Az egyik elutasítja az olvasást, mondván, nincs ideje rá, hogy egyszerre írjon és olvasson. Azt a sok időt, amit olvasással töltenének, pazarlásnak érzik az írás kárára. A másik típus azt gondolja, hogy az olvasás fontos és szükséges minden írónak. Ilyen például Stephen King is, aki azt mondta, hogy két kötelező dolga van egy írónak: olvasni és írni.

Ti tudjátok hogyan igyekezett egy-egy könyvekkel, híres írók, szerzők műveivel foglalkozó szakember megküzdeni a kortársak értetlenségével, anyag hiánnyal és történelmi viharokkal?

Milyen felfedezéseik voltak, mit csináltak másképp, hogyan újítottak? Gutenberg, Aldus Manutius, a kolozsvári Heltai Gáspár, vagy a brassói Honterus János? Avagy a Vizsolyban működő Károli Gáspár? Ki volt a Richelieu bíboros által csodált tipográfus Jean Jannon? Vagy éppenséggel a XIV. Lajos, a Napkirály kedvence Pierre Simon Fournier? Hogyan gyűjtötte könyvtárát a franciákkal egyidőben működő Teleki Sámuel? 

Antoin- Jean Gros: Napóleon Bonaparte hadvezér az arcolei híd csatájában, 1796. Ő nevezte ki  és bízta meg Firmin Didot az Imprimerie Impériale, a Császári Nyomda betűöntődéjének a vezetésével. Napóleon Bonaparte, francia császár, hadvezér és politikus. Ajaccio-ban született, Korzikán, 1769. augusztus 15-én és Szent Ilona szigetén halt meg, 1821. május 5-én. A világtörténelem egyik legnagyobb és leghíresebb hadvezére, a katonai és hadvezetés máig élő példaképe. Francia és egyben korzikai nemzetiségű. Neki köszönhető, hogy létrejött a modern polgári állam, a polgári törvények bevezetésével és a feudalizmus felbomlasztásával. 

Ha meg szeretnéd tanulni, hogyan lehetsz író, aki képes csodálatos könyveket írni, akkor kezdd ezzel a 8 lépéssel az íróvá válás folyamatát.

Amikor írsz egy könyvet, benne van a pakliban, hogy a kiadók visszautasítják. Fájdalmas élmény, akár örökre elveheti a kedved az írástól. Sokan épp ezért mondják, hogy nem is éri meg felkeresni a kiadókat a kézirattal, csak akkor, ha páncélt viselsz a lelked körül. És ez csak az egyik szelete a hagyományos kiadásnak, ami miatt inkább a magánkiadást választják egyre többen.

Sok híres író átélte ezt a visszautasítást még írói pályájuk kezdetén. Stephen King első könyvét, a Carrie-t harmincszor utasították el a könyvkiadók. Annyira lesújtó volt ez számára, hogy ki is dobta a kéziratot. Jack Canfield - Mark Victor Hansen: Erőleves a léleknek című könyvét 140 alkalommal utasították vissza. James Joyce: Dublini emberek könyvét 18 alkalommal dobták félre és 9 évbe telt, mire magánkiadásban megjelentette. Mindannyian kasszasikert értek el a fent említett könyvekkel úgy, hogy végül saját maguk kiadták a könyveiket.

A következő bestseller írókkal ugyanez történt, de nem adták fel, magánkiadással érték el elsöprő sikerüket:

A siker kulcsa a szokásokban rejlik. A következő szokások talán első olvasásra furcsának tűnhetnek, mert mi közük az íráshoz, ám a szakértők szerint mégis nagy hasznodra válhatnak, ha szeretnél könyvet írni. Gyakorold sokat ezeket a szokásokat, hogy végül már természetessé váljanak.

Egy ponton a legtöbb író falba ütközik az írás során. Úgy érezheted, megrekedtél, nem tudod, hogyan tovább, mi következzen a könyvedben. Elég ijesztő helyzet, hiszen eddig csak úgy áradtak a szavak belőled, most pedig mintha elapadtak volna, pedig legtöbbször csak egy kis lökésre van szükség, hogy visszatérjen az ihlet. Lépj hátra egy lépést és diagnosztizáld önmagad, találd meg a probléma gyökerét.